Az egyik legnevesebb tudományos lap, a Nature is megemlékezik arról a tanulmányról, amely szerint a videojátékok pozitív hatásaival foglalkozó kutatások erősen kifogásolhatók szakmailag. A tanulmányt a Tallahassee-ban található Florida Állami Egyetem kutatói készítették Walter Boot vezetésével, és a Frontiers in Psychology szaklapban publikálták.

Az elmúlt években több kutatás is kimutatta, hogy az olyan, gyors reflexeket és kiterjedt figyelmet igénylő videojátékok, mint a GTA vagy a Medal of Honos sorozat, csomó kognitív funkciót javít, például a vizuális képességeket. Több ilyen tanulmányt sokszor idéztek, két New York-i kutató, Daphne Bavelier és Shawn Green publikációját (amely a Nature-ben jelent meg) például több mint 650 tudományos cikkben hivatkozták.

Booték összegyűjtöttek minden olyan tanulmányt, ami a játékok és a kognitív funkciók közti áldásos kapcsolatra hívta fel a figyelmet, és megnézték, hogy a tanulmányok szerzői milyen kísérletekkel próbálták igazolni az összefüggést. A floridai kutatók súlyos módszertani hiányosságokat fedeztek fel kivétel nélkül mindegyik tanulmányban.

Egyik fő kifogásuk például az, hogy a kísérletek nagy része nem „kettős vak” teszt, ami azt jelenti, hogy az alanyok és/vagy a kísérletvezetők ismerték a kísérlet tárgyát, tudták, mire megy ki a játék (ez esetben szó szerint). A kettős vak vizsgálat alapnak számít például gyógyszerkutatásokban: egy kísérlet kiértékeléséig az alanyok közül senki nem tudhatja, hogy gyógyszert vagy csak placebót kapott, és a kutatóorvosok sem ismerhetik ezt az információt, hogy ne befolyásolhassák az eredményeket. A játékos kutatásoknál azonban az alanyok sokszor pontosan tudják, hogy a kutatók milyen képességeiket tesztelik, és úgy érzik, bizonyítaniuk kell, ami torzíthatja az eredményeket. A kísérletvezetők is gyakran tisztában vannak azzal, hogy kik a játékosok, és kik a játékot sosem látott kontrollcsoport tagjai. Booték további kritikái olyan dolgokat emlegetnek, mint a játékos vizsgálatoknál is jelentkező placebohatás, a kísérleti alanyok nyilvánvaló ismeretei arról, hogy milyen kiemelkedő képességeket várnak tőlük, vagy az, hogy egyik-másik kísérletben használt játék túlságos analóg a mérni kívánt kognitív funkcióval. Booték hangsúlyozzák, hogy nem akarják kétségbe vonni a játékok és a jó kognitív funkciók közti kapcsolatot, csak szigorúbb és absztraktabb kísérletektől várják az igazi bizonyítékokat.

El tudom képzelni, hogy Booték kifogásaiban van valami. Egy jó tudományos kísérlet a lényegig lecsupaszított, zavaró tényezőktől mentes, és a kísérletvezetők nem tudnak semmit sem az alanyokról, az alanyok pedig sokszor a kutatott témáról sem – mindezt elég nehéz megvalósítani videojátékokkal. Egyébként arra vagyok kíváncsi, hogy mikor éri hasonló támadás az erőszakos játékok és a valós erőszak közti kapcsolatot (többnyire hiába) kereső tanulmányokat.