IDDQD

Ismétlés a tudás appja - tartja az ősi geek mondás, és az 576 KByte ennek szellemében adott karácsonyi ajándékot az olvasóinak/vásárlóinak: egy ingyenes alkalmazást, amivel az 576 KByte régi számait lehet olvasgatni. Az app egyelőre iPhone-ra és iPadre elérhető, de január végén jön az androidos változat is.

A fiatalabb olvasók kedvéért: az 576 KByte 1990-2010 között húsz évig létezett papíron, tavaly óta pedig online újságként működik tovább. A megboldogult CoV első komoly riválisa volt, a magyar játéklap-történelem egyik megkerülhetetlen magazinja.

Az appra a friss számok mellett egyelőre négy régebbi lapszám van feltöltve (első, második, századik 576 KByte, illetve az első 576 Konzol), de hamarosan jönnek az újabbak is. Hogy milyen sorrendben, abba ti is beleszólhattok. Küldjetek egy levelet a blog emailcímére (iddqdblog_KUKAC_gmail, a subjectbe írjátok be: 576 nyereményjáték), és írjátok meg, hogy melyik lapszámot szeretnétek az appban látni. A határidő december 26. éjfél, vagyis amikor a Jézuska elhúz, lezárja a szavazást. Néhány lehetőség:

1. 1991. július-augusztus (az első duplaszám)
2. 1995. január (Warcraft 1 teszt)
3. 1995. április (ECTS + Dark Forces teszt)
4. 1997. január (CoVboy főszerkesztőként színre lép)
5. 1997. július-augusztus (Dungeon Keeper teszt)
6. 1997. december (Curse of Monkey Island teszt)
7. 2000. február (Hancu és Stöki bemutatkozik)
8. egyéb, éspedig: ........ (A régi számok borítóit Fácsén lehet nézegetni)

A szavazáson az első három helyezést elért lapszámok egy hónapon belül felkerülnek az appba. És hogy a digitális jóságok mellett tárgynyeremények is legyenek, a szavazók közül kisorsolunk három retroajándékot az 576 boltjából: 1 Another World 15 Anniversary Editiont, 1 C64 Classics gyűjteményt és 1 Amiga Classics 1+2 gyűjteményt. A levélbe a szavazat mellett azt is írjátok majd meg, hogy melyik nyereményért tekertek.

A nap videója egyértelműen az Impulse 76 című, igen profi Left 4 Dead fanfilm - illetve hát ha végigpörgetjük a YouTube-os leírásban a stáblistát, láthatjuk, hogy itt azárt fanfilmnél jóval többről van szó. Az első hat perc simán csak jó, egy az egyben hozza a L4D-hangulatot, aztán jön a váratlan segítség, ami szerintem speciel zseniális, de meg tudom érteni azt is ha valaki otromba Xbox-promóként értékeli. Szerintetek?

És most lássuk, ezt is kiposztolja-e Stöki 10 perc múlva :)

Sikerült ugyanakkor posztot írnunk Hancuval, ugyanarról. Ha már így alakult, egy publikálással őrizzük meg az utókornak. Szóval, megvan a „Fus ro dah” mém? (Persze, hogy megvan az előző posztból.) A három szó a Skyrim egyik mágikus hőbörgése, amivel le lehet ordítani az ellenfél haját (vagy legalábbis életerejét). A játék egyik trailerében hallhattuk először a varázsigét, ami azóta a karácsonyi szezon egyik legfelkapottabb youtube-os szórakozása lett. A mém roppant egyszerű: vágjuk a kiáltást (illetve a trailer zenéjét) olyan jelenetek alá, amikhez viccesen passzolnak. Ez például Zidane 2006-os híres lefejelése Skyrim módra:

Szorult helyzetből húz most ki minket a Knowyourmeme, ugyanis hetekkel ezelőtt kellett volna írnunk már a Skyrim-mémekről, de most mondhatjuk azt, hogy direkt megvártuk, míg megszületik a tudományos elemzés a szakértőktől. FUS RO DAH!

Nagyon, nagyon igaz. Több kommentár nem is kell ehhez.

(via)

A nap videójának hőse egy Ausztráliában őshonos gyík, becsületes nevén szakállas agáma. Az éhes háziállat elé gazdija odatesz egy androidos HTC telót, elindítja rajta az Ant Crushert, a derék hüllő meg hidegvérrel (naná) gyilkolni kezdi a képernyőn masírozó virtuális hangyákat. Méghozzá nem is rosszul, láttunk már ugye iPad-en játszó macskákat, azok kazuárok a gyíkhoz képest (na, ezt a képzavart fejtse meg valaki). Az agáma céltudatosan öl, alig hibáz, és egyszer csak azért veszti el a játékot, mert nem tudja, hogy nem szabad minden rovart megenni (a darazsak megcsípnek, ahogy a videóból kivettem). Az, hogy miért szól a produkció alatt a Mario zenéje, maradjon balladai homályban. Már csak egy kérdés maradt a végére, elnézést, muszáj feltennem, mert különben kommentben érkezik: Hé, agáma, hogy tetszik a gáma?

(Via reddit, de köszönjük a találatot ikkhares nevű olvasónknak is, aki „jatszos gyik” subjecttel küldte be a videót nekünk, felidézve azokat a szép napokat, amikor a Pooyant még LUFIS TAMADAS-nak hívták.)

Megvan az unnecessary censorship mém? Ha nem: ennek a vicc-archetípusnak az a lényege, hogy egy szövegből olyan részeket sípolunk ki (vagy képen kipixelezünk), amelyeknél erre semmi szükség nem lenne, viszont a hallgató (néző) automatikusan arra asszociál, hogy a szereplő eredetileg valami kisípolnivaló szót mondott volna, és beleértelmezi a teljes mondatba. Mondjuk abból, hogy "I wanna fight you" az lesz, hogy "I wanna f*** you", és a sípolás helyére az ember automatikusan behelyettesíti, hogy uck, amitől egészen új értelmet nyer a szöveg. Na, feleslegesen túlmagyarázom már ezt, a lényeg, hogy mostanában a videojátékokat is elérte a mém, mutatunk is pár Skyrim- és LA Noire-verziót, szerintem vicces, de hát nekem súlyosan mutálódott humorérzékem van.

Múlt héten Amerikában voltam, esténként a hotelszobában néha bekapcsoltam a tévét, így elkaptam pár játékhirdetést. Érdekes látni, hogy náluk mennyire tele vannak a tévéreklámok játékokkal. A Microsoft például még mindig a Kinectet nyomja, szinte csak kinectes (és kazuár) játékokat reklámoznak a létező összes nemzeti televízióban. Az is súlyos, hogy Amerika elég nagy piac ahhoz, hogy egy DLC-nek is saját reklámspotja legyen (Arkham City). De amiért igazából megírtam ezt a posztot, az két reklám, a legjobb és a legbizarrabb, amit kint láttam.

Skynect? Kinrim? Pár éve egy WoW-os haverom hosszasan elmélkedett azon, hogy a Dance Dance Revolution dancepadjét valahogy ráhekkeli a játékra, és pár szteppeléssel végignyomott raid után olyan vádlija lesz, mint Lance Armstrongnak - de ez a mozgás, és hangérzékelős Skyrim-buli még annál is jobb.

Halványan rémlik, hogy Madarak címen történt már valami gyenge közepes próbálkozás a mozitörténet korai középkorában, és most vissza is térünk a témához. Angry Birds kamutréler Guy Ritchie stílusában, az eredetitől alaposan elvonatkoztatva, de én simán megnézném, ha tényleg elkészülne.

(képek és kulisszatitkok a forgatásról itt)

Bocs a hosszú kihagyásért, van az úgy, hogy annyira felgyűlik a meló, hogy az embernek nincs ideje posztolni, és néha ez egyszerre történik meg a blog összes szerzőjével (kivéve Hancuval, aki az elmúlt két hétben Frisco környékén ette a későn nyaralók keserű kenyerét). El is mentek mellettünk olyan hírek, amikhez wtf címke kívánkozik, mindenekelőtt az, amit a Game Informer írt meg múlt héten, a South Park alkotóit, Trey Parkert és Matt Stone-t idézve: szerepjáték készül a rajzfilmsorozatból.

Még egyszer: Szerepjáték. Készül. A South Parkból.

Vajon mennyi játék a túl sok játék? Mikor mondhatjuk azt, hogy valaki túlzásba viszi, és ez már egészségtelen? Egy reggeltől estig végigjátszott hétvége? Napi átlagban 2-3 óra? 4? 5? Nyilván egyéntől függ, meg attól, hogy  mennyi ideig tartja az ember azt a napi X óra átlagos játékidőt, mindenesetre most mutatunk valakit, aki garantáltan túl van az ép ésszel még tolerálható játékmennyiség határán: az ismeretlen japán hős a White Knight Chronicles 2 című RPG-be ölt bele nettó 8701 órát, vagyis 362 és fél napot. A játék 2010. július 8-án, vagyis 517 napja jelent meg Japánban, így ha feltételezzük, hogy a premier napján kezdte, napi átlagban 16 óra 49 perc jön ki. Ehhez vegyünk hozzá napi 7 óra alvást, és marad is napi kemény 11 perce élni.

Neked mi volt a legsúlyosabb bezombulásod bármilyen játékba?

via Silicon Era

(Ja, és a slusszpoén: a játék még csak nem is valami nagy durranás, az erős közepes, és a gyenge középszar között mozog a kritikusok szerint: a Famitsu 33/40-et adott rá, a nyugatiak közül a Game Informer 3.5/10-zel büntette, az Edge szerint 4/10, az Eurogamernél 5/10, a Gamespotnál 6.5/10)

Öhömm. Szóval igen, feltűnt nekünk is, hogy nem volt egy ideje új poszt, nem is magyarázkodom, hogy miért, ellenben előre megfontolt figyelemelterelést követek el öt posztnyi hülyeség egy bejegyzésbe sűrítésével, aztán majd csak lesz valami.

Egy. Az ausztrál Hey Geronimo új videoklipje, iPhone-os játékokra hangolva, onnan kezd durva lenni az anyag, amikor élőben beöltöznek Angry Birdsnek meg Fruit Ninjának.

Kettő. Egy Valve-fejlesztőt ebben a pólóban fotóztak le egy seattle-i konferencián, szerintem simán az év trollkodása, lévén nem hogy a HL3, de még a HL2 Episode 3 sincs sehol.

Az viszont kimondottan szimpatikus, hogy az EA tüntetően kiáll a meleg focisták jogai mellett (fura jelenet a FIFA 12-ből, és három)!

Négy, még egy zenés anyag, Zelda főcímdal-feldolgozás cuki óvodásokkal.

Öt, már csak pár szavazat kell, és a LEGO megcsinálja a hivatalos Minecraft-legót, egészen döbbenetes, hogy eddig senkinek nem jutott eszébe.

Bónusznak pedig egy remek Dorkly-féle viccparódia a CoD-széria lehetséges oldalágairól, egyet beteszek ide, a többiért klikkide.

Nem lesz különösebb aktualitása a posztnak, csak annyi, hogy Tylerrel minap beszélgettünk, és előkerült valahogy a Bad Day LA. A játék címe rögtön felidézte bennem a harctéri emlékeket 2006-ból, amikor a programot tesztelnem kellett. Írtam akkor egy lesújtó kritikát a játékról, az ugyanis borzalmas volt, de a magyarítás húzta igazán a mélybe. Megtaláltam egy régebbi vinyómon az akkori screenshotokat, úgyhogy a blog wtf-blokkjában állítsunk emléket a rettenetes fordításnak (aminek elkövetői bizonyos „B and G” voltak, jobb is, hogy homályba vész a nevük).

Kicsit alábbhagyott a lelkesedés a szülinapunkkal kapcsolatban, de a minap a kezembe akadt egy The Elder Scrolls V: Skyrim zenei CD, és mivel én már úgyis legrabbeltem hallgattam eleget, gondoltam akár el is küldhetnénk a "szerencsés nyertesnek", és ha már amúgy is megy a postás, hát visz mellé egy... *turkál-turkál* Lord of the Rings War in the North pólót (L-es), meg egy *turkál-turkál* Heroes VI pólót (XL-es). Persze nem csak úgy, pusziért, hiszen mégiscsak egész jó zenék vannak ezen a lemezen, hanem hirdetünk egy nyereményjátékot, a tovább után jönnek a mellbevágó részletek.