IDDQD

Mindig kíváncsian követem egy-egy podcastadásunk utóéletét, de ezúttal kicsit tartok is tőle - ugyanis a Philosról lesz szó, ami érzékeny pont a magyar játékfejlesztésben. Beszéltünk már a Checkpointban volt novotrade-esekkel, Digital Reality-alkalmazottakkal, magányos C64-hősökkel, éppen szerveződik egy adás a Mithis volt vezetőjével, de a Philos eddig kimaradt, és így a harmadik évad felé ez kezdett ciki lenni. Szóval meghívtuk a Philos volt vezetőjét/befektetőjét, Zámbó Viktort, mert valahol el kell kezdenünk a Philos-sztori felgöngyölítését, ő pedig egy megkerülhetetlen kulcsfigura volt. Arról nem is beszélve, hogy ott volt a novotrade-es játékfejlesztés kezdeteinél, vagyis vezetett csapatot a C64-es és a pc-s korszakban is, és ez önmagában is érdekes.

Andreas Refsgaard és Lasse Korsgaard két fiatal dán programozó, akik Koppenhágában vezetik a Støj nevű kreatív kóderstúdiót. Mindenféle félkomoly projekteken dolgoznak, csináltak már például mozitrailereket néző algoritmust és arcgrimaszokkal befolyásolható zenét. Ezek után az már csak könnyed ujjgyakorlat volt nekik, hogy a Wolfenstein 3D irányítását hangvezéreltre drótozzák. Füttyögés a futás, taps az ajtónyitás, pjiú-pjiú a lövés. A nap kihívása: röhögés nélkül megnézni a lenti videót.

(Disclaimer: Az eredeti videó Twitteren jelent meg, azért nyúltam le YouTube-ra, hogy biztosan megegye a blogmotor az embedet.)

Tattararaaam, eredményhirdetés kövekezik. Múlt héten ugye volt egy Vakondok 4 nyereményjáték, amin erre a kiváló dokumentumfilmre lehetett páros belépőket nyerni. Egy játékcímet lehetett beküldeni, amihez a lenti kép volt a nyom. A hat screenshotrészlet játékainak kezdőbetűit kellett összeszedni, egyiket nem felhasználni, egy másikat viszont kétszer is, és így lehetett kirakni a keresett magyar játék címét.

Fentről lefelé, balról jobbra haladva a hat (szintén magyar) játék az Arctic Shipwreck, a Reunion, a King Arthur, az Impossible Mission II, az Új Vadnyugat 2 és az Ecco the Dolphin volt. A kezdőbetűk tehát A, R, K, I, U, E, ebből kis legózás után feltűnhetett, hogy az I-t kihagyva, viszont két E-vel azt kapjuk, hogy EUREKA, és ez volt a megfejtés. Ugye ez volt az a magyar játék, amin Ian Livingstone is dolgozott, Kiss Donát sokat mesélt róla nekünk podcastben, de természetesen a Vakondok 4-ben is előkerült. És akik a helyes megfejtők között is szerencsések voltak: Dobos Bence, Kubai Zoltán, Kürti Nikolett, Nagy Róbert, Pesti Ferenc. Gratulálok nekik, a jegyeket elküldtem. A többieknek is köszi a játékot, és nem kell elszontyolodni, biztos lesz még nyereményjáték idén (minden évben összejön 2-3). A Vakondok 4 vetítési időpontjairól pedig a film honlaján lehet tájékozódni.

Üdv minden régijáték-rajongónak, megint itt van 2in1 rovatunk, a Checkpoint Mini, ami cikk és podcast is, attól függően, ki hogy fogyasztja. Szokás szerint a lejátszó után egy cikkecske is jön a játékról azok kedvéért, akiknek a podcastes formátum annyira nem jön be, de pár bekezdést bármikor elolvasnak.

Egészen hihetetlen, de a blog története során nemigen esett még szó az Oddworld sorozatról. Most pótoltuk ezt a súlyos mulasztást, már csak azért is, mert többen is kértétek, hogy ez a széria legyen a podcastben. Persze főleg a legelső játékról, az Abe's Oddysee-ről beszéltünk, de azért maradt egy kis idő a többire is. Ha kíváncsi vagy arra, hogy tetszett nekünk ennyi idő után a játék, irány a podcast, embed lent, letöltőlink a nyilacska alatt >>illetve itt<<, RSS feed itt, iTunes-oldal itt, Soundcloud-oldal itt. Ha viszont csak olvasnál egy posztot a játékról, scrollozz a lejátszó utánra (bár teljes élményt a podcast ad).

Aki kicsit is követi a blogot, tudja, hogy nemrég elkészült Vakondok 4 – Végigjátszás címmel egy dokumentumfilm, ami a magyar játékfejlesztés hőskorát dolgozza fel rengeteg olyan megszólalóval, aki nagy idők szemtanúja volt Last Ninjától Imperium Galacticáig. Itt harangoztam be legutóbb, de amúgy csomó werkfilm is volt a blogon, a rendezővel, Matusik Szilárddal pedig hosszan beszélgettünk bő egy éve. Most pedig még egy nyereményjátékot is kaptok, 5 darab páros belépőt lehet nyerni a Vakondok 4 premier előtti vetítésére. A premier március 29-én lesz, a premier előtti vetítés viszont már egy héttel előtte, azaz március 22-én este a Lurdy moziban. Na, erre kap páros belépőt öt szerencsés, aki a blog hagyományaihoz híven kihámoz a lenti screenshotrészletekből egy magyar játékcímet.

A hat részlet mind egy-egy magyar fejlesztésű játékból származik - lesz olyan, ami rögtön beugrik majd, lesz, ami csak kis keresgéléssel, de ha nincs is meg mind, kis okoskodással akkor is megoldható a feladat. A keresett játék címét a hat fenti játék kezdőbetűiből lehet összerakni, némi nehezítéssel:

• A képek nem sorrendben szerepelnek, azaz a kezdőbetűket összekevertem.
• Az egyik kezdőbetűt ráadásul nem is kell felhasználni.
• Egy másikat viszont kétszer is.

A megfejtéseket még a héten várom, azaz vasárnap éjfélig a szokásos levélcímre (iddqdblog kukac gmail). Eredményhirdetés hétfő délelőtt.

A film nyilván előbb-utóbb kiköt majd legálban a neten, mint az előző Vakondokok, de egészen más nagyvásznon látni a böhöm pixeleket. Szóval aki teheti, nézze majd meg, szépen gyűlnek már a vetítési időpontok, a készítők az ország több városában is megadják a módját a premiernek. Az időpontokat lásd a logo alatt, a poszt végén. Az alkotóknak pedig újfent gratulálunk.

Megjelent a Nintendo Vicc... akarom mondani, a Switch, és eléggé kritizálják a vasat is és a játékfelhozatalt is. Pedig a Nintendo korábban több nagyon jó konzolstartot is dobott, míg például a Sony rendre elég szar lineupot hozott össze mindegyik konzolja premierjére. De mennyire számít egyáltalán a játékfelhozatal egy konzol premierjénél?

Üdv minden régijáték-rajongónak, megint itt van 2in1 rovatunk, a Checkpoint Mini, ami cikk és podcast is, attól függően, ki hogy fogyasztja. Szokás szerint a lejátszó után egy cikkecske is jön a játékról azok kedvéért, akiknek a podcastes formátum annyira nem jön be, de pár bekezdést bármikor elolvasnak.

Múltkor a Planescape:Tormenttel sok ember kérését teljesítettük, ezért most mi választottunk játékot, illetve egészen pontosan Grath, aki egy elég ismeretlen arcade lövöldözős marhaságot ásott elő isten tudja, honnan. A Nitro Ball első blikkre átlagos run'n gun játék, aztán egy idő után az ember észreveszi a rejtett rétegeit. Ha kíváncsi vagy arra, hogy tetszett nekünk ennyi idő után a játék, irány a podcast, embed lent, letöltőlink a nyilacska alatt >>illetve itt<<, RSS feed itt, iTunes-oldal itt, Soundcloud-oldal itt. Ha viszont csak olvasnál egy posztot a játékról, scrollozz a lejátszó utánra (bár teljes élményt a podcast ad).

Ti már várjátok a Mass Effect: Andromedát? Igen? Ez azt jelenti, hogy megbocsátottátok a haramdik rész végét? Ez is szóba került a legújabb podcastadásban, ugyanis a játék megjelenése kapcsán végigvettük a BioWare játékait és a hozzájuk kapcsolódó élményeinket, Baldur's Gate-től a SW: KotOR-on át a Dragon Age Inquisitionig.

Tudjátok, van ez a Vakondok 4 – Végigjátszás című dokumentumfilm, ami a magyar játákfejl... de hát persze, hogy tudjátok, egy csomó werkfilm volt a blogon, a rendezővel, Matusik Szilárddal pedig hosszan beszélgettünk nagyjából egy éve.

A film elkészült egy ideje, csak Szilárd fesztiváloztatta, de most már olyan stádiumba jutott a projekt, hogy végre a nagyközönség is megnézheti, mit tud a nagy mű. A sajtóanyagban többek közt Louis Castle, a Westwood társalapítója, Steve Sargent BAFTA díjas producer és a Total Annihilation-ös, Dungeon Siege-es Chris Taylor méltatja a filmet, de egy szerény pluszegyet én is tudok nyomni rá, mert tavaly volt szerencsém látni. Tök jó kis dokumentumfilm csomó ötlettel - sokkal szórakoztatóbb, mint a brit hőskort feldolgozó From Bedrooms To Billions, sok apró geg dobja fel az alapvetően beszélő fejekre építő műfajt. És hát, magyar. Időrégész. Eureka. Last Ninja. Ecco. Newcomer. Imperium Galactica. Kell ezeknék jobb indok, hogy az egyszeri gémer moziba rohanjon?

A premier március végén, április elején lesz, a filmben pedig alapvetően a 80-as, 90-es évek magyar videojáték-iparában érintett fejlesztők és tótumfaktumok szólalnak meg. A Checkpoint podcastben mi is beszéltünk például Kiss Donáttal, Révbíró Tamással vagy Szenttornyai Lászlóval, de nyilván sokkal összeszedettebb egy hónapok kemény munkájával készült dokumentumfilm, amiben majdnem 50 megszólaló van.

A film bemutatásának pontos időpontjai és helyszínei a Vakondok 4 honlapján lesznek, de amúgy éppen levelezek Szilárddal, hogy a blognak pár jegyet pottyanson már le, aztán ha összejön, valami kisorsolós nyereményjátékot húzok fel rájuk. Addig is fent a film előzetese, lent a plakátja. És végül innen is gratulálok az alkotóknak, óriási eredménynek tartom, hogy ez a film összejöhetett.

Üdv minden régijáték-rajongónak, megint itt van 2in1 rovatunk, a Checkpoint Mini, ami cikk és podcast is, attól függően, ki hogy fogyasztja. Szokás szerint a lejátszó után egy cikkecske is jön a játékról azok kedvéért, akiknek a podcastes formátum annyira nem jön be, de pár bekezdést bármikor elolvasnak.

Rengetegen kértétek mindenféle fórumon, hogy beszéljünk kicsit a Planescape: Tormentről, és most végre odaértünk a pipeline-ban. Csodálatos, egyedi szerepjáték, ami elég nagyot bukott, aztán később, évek során lett kultikus darab. Most, hogy megint elővettük, Grath annyira rajta maradt, hogy azt mondja, megint végig fogja tolni - ez elég sokat elmond arról, hogy mennyire szeretjük ezt a játékot. Meg az is, hogy ilyen hosszú Checkpoint Minit még egyetlen programról sem nyomtunk. Szóval ha kíváncsi vagy arra, hogy tetszett nekünk ennyi idő után a játék, irány a podcast, embed lent, letöltőlink a nyilacska alatt >>illetve itt<<, RSS feed itt, iTunes-oldal itt, Soundcloud-oldal itt. Ha viszont csak olvasnál egy posztot a játékról, scrollozz a lejátszó utánra (bár teljes élményt a podcast ad).

Hogy mi az a kódtárcsa? Persze, ezt a mai, internethez, DRM-törésekhez és olcsó akciókban megvett legális játékokhoz szokott gémerek már nem feltétlenül tudják. Szóval régen, még a web megszületése előtt többé-kevésbé hatékonyan lehetett védeni a játékokat a kalózmásolatoktól azzal, hogy a játék egy (vagy több) ponton egy szót kért a gyári kézikönyvből. Akinek nem volt boltban vett verziója, az ekkor nem tudott továbbjátszani. Persze a kalózok ezt is többféle módon kijátszották; volt, amikor ki tudták szedni a játékból a kódkérést, máskor meghekkelték, hogy a kódkérés bármilyen választ elfogadjon, és volt, amikor egyszerűen a másolt példány mellé csapták egy .txt fájlban a kézikönyv bekért szavait (pl. az Eye of the Beholder 2-ből eléggé terjedt egy ilyen verzió).

A kilencvenes évek elején aztán egyre több játék nem szavakat, hanem ábrákat vagy titkosírást kért (ezeket nem volt olyan egyszerű szöveges fájlként mellékelni), a kiadók pedig pofás forgatható kódtárcsákat mellékeltek a programokhoz. Aztán pár év múlva elkezdett terjedni a net, és ez a megoldás hamar értelmét vesztette, de azért megért egy rövid fénykort. Ez előtt tisztegett az oldgames.sk retrojátékoldal, amikor hét játék kódtárcsáját felélesztette egy aloldalán, forgatható formában. Sok értelme nincs ma már, de szép tribute, és rá lehet csodálkozni pár dologra (most már értem, hogy az Another World mit kért annak idején kezdéskor).

A kódtárcsákat itt lehet megnézni, a hét játék: The Secret of Monkey Island, Monkey Island 2: LeChuck's Revenge, Pool of Radiance, Another World, Indiana Jones and the Fate of Atlantis: The Action Game, Elvira II: The Jaws of Cerberus, Waxworks.

Mindig is féltem attól, hogy a tervezett szüneteket leszámítva többé-kevésbé heti rendszerességgel készülő podcastbe egyszer csak belecsúszik valami olyan technikai malőr, amit nem lehet utómunkával elsikálni. Hát most ez történt. Új hangcucc van a stúdióban, és nem volt alkalmunk kipróbálgatni az éles üzem előtt. Ennek köszönhetően Grath túl halk lett (mondjuk beszélhetne a mikrofonba, de ezzel együtt is), és valahogy a rendszer nem rögzítette az első öt percet (totál rejtély nekem, hogy utána miért kezdett mégis rögzíteni, mert nem nyomtam meg akkor semmilyen gombot). Szóval van egy kis felzárkóztató narráció a mostani adás elején. :)

Üdv minden régijáték-rajongónak, megint itt van 2in1 rovatunk, a Checkpoint Mini, ami cikk és podcast is, attól függően, ki hogy fogyasztja. Szokás szerint a lejátszó után egy cikkecske is jön a játékról azok kedvéért, akiknek a podcastes formátum annyira nem jön be, de pár bekezdést bármikor elolvasnak.

Ezúttal egy olyan játékot vettünk elő, ami valószínűleg sokaknak ismeretlen itthon: a General Chaost, ami kizárólag Sega Mega Drive-ra jelent meg. Ott viszont elég nagyot szólt ez az akció-rts-hibrid, Grathnek is máig nem múló kellemes emlékeket szerzett. Viszont ma már nem volt annyira jó játszani vele, illetve emulátorral csk úgy érdemes próbálkozni, ha van egy gamepad is kéznél. Ha kíváncsi vagy arra, hogy tetszett nekünk ennyi idő után a játék, irány a podcast, embed lent, letöltőlink a nyilacska alatt >>illetve itt<<, RSS feed itt, iTunes-oldal itt, Soundcloud-oldal itt. Ha viszont csak olvasnál egy posztot a játékról, scrollozz a lejátszó utánra (bár teljes élményt a podcast ad).

Teljes fordulatszámra kapcsoltunk idén a podcastünkkel, az év eleji pihi után megvolt az első Mini és most itt az első vendéges adás. A sok régmúltba tekintés után most a közelebbi múltat idéztük fel, konkrétan a 2001-ben debütált Xboxot, illetve sikeres folytatását, az Xbox 360-at. Lehetne azon vitatkozni, hogy az Xbox mennyire retro, de saját definíciónknak (10 év vagy 2 konzolgeneráció) megfelel, és egyébként is nagyon fiatalok voltunk, amikor több mint 15 éve egy belvárosi számtech bolt pincéjében először megpillantottuk Master Chiefet.

Nagy hírem van! A blog egyik régi alapítója, sokáig aktív, aztán illegalitásba vonuló posztolója, Hancu könyvet írt. Illetve nem most írta, hanem régen és apránként, ugyanis a PC Gurunál 15 éve indult és öt évig futott sorozatát rendezte össze egy 216 oldalas ekönyvbe. Annak idején A világ legbefolyásosabb emberei a legjobb magyar nyelvű olvasnivaló volt gémereknek, szépen összeszedte a játékipar legfontosabb szereplőit és gördülékenyen kivonatolta a fejlesztőistenek karrierjét. Mindig is mondtam, hogy Hancu az egyik legjobb magyar játékújságíró (na jó, soha nem mondtam még ilyet, de itt az ideje, mert tényleg így gondolom), de ezzel a sorozattal aranybetűkkel véste be a nevét a gémerzsurnaliszta-szcéna Olümposzának panteonjába (ilyet sem mondtam még, és ígérem, nem is fogok többet).

A több mint 600 ezer karakteres könyben úgy 50 fejlesztőlegenda életét lehet megismerni a cikk születésének dátumáig. Persze az azóta eltelt időben is sok minden történt ezekkel a híres emberekkel, de Hancu nem bővítette ki a cikkeket, csak újraszerkesztette az egészet (az sem lehetett kis meló). Hogy miért döntött így, azt tök jól elmagyarázza az előszóban:

Az egyes sztorik, életutak a 10-15 évvel ezelőtti állapotoknál maradtak félbe, bőven lett volna mivel kiegészíteni őket. Végül úgy döntöttem, hagyom az eredeti állapotot. Nem feltétlenül azért, mert óriási meló lett volna minden cikket aktualizálni (egyébként óriási meló lett volna), hanem mert ez így kordokumentum. Félbevágva ott, hogy vajon megjelenik-e valaha a Duke Nukem Forever és hogy a Sims után jön a világtörténelem legambíciózusabb játéka, a Spore. Ma már tudjuk, hogy megjelent, jött, de egyikben se volt sok köszönet. Most végigolvasva a 2000-es évek első felét tükröző szövegeket, nagyon érdekes, hogy miket tartottunk akkoriban korszakalkotó, legendás játéknak, és mire emlékszünk ma is így - talán ez a legizgalmasabb ebben az egész gyűjteményben a brutális nosztalgiafaktoron túl.

Az ekönyv ingyen letölthető innen, de ezen a Paypal-linken egy kis pénzt is lehet adni érte - a befolyó összeget Hancu cakkpakk jótékony célra adományozza, konkrétan a Child’s Play gémer jótékonysági szervezetnek fogja továbbküldeni. Szóval töltsétek és olvassátok, és ha gondoljátok, adakozzatok.

(Hancu meg címke lett a blogban, amit egykor alapított. Hova jut a világ.)