Hoppá, majdnem elmentünk az év híre mellett (kicsit el is mentünk, szeptemberi a hír). A játékipar két legviccesebb figurája, Ron Gilbert és Tim Schafer újra együtt dolgozik egy játékon Schafer cégében, a Double Fine-ban. Utoljára akkor voltak egy csapatban, amikor a Monkey Island és a Day of the Tentacle született, aztán elváltak útjaik, de játékaik továbbra is őrizték a rájuk jellemző humort (Schafer legutóbb a Brütal Legenddel, Gilbert a Deathspankkel bizonyított).A Kotaku érte el a két fejlesztőt, hogy beszéljenek terveikről, de az újságírónak nem lehetett könnyű dolga a folyton viccelődő párossal. A „mi lesz Ron Gilbert pozíciója a cégnél” kérdésre például az alábbi volt a válasz (nem fordítom le, angolul jön ki jól a poén):
– We haven't really talked about that. I'm the boss of Tim.
– He's the official Ron Gilbert. Though he started out as vice Ron Gilbert, we want to make sure he works out.
– Yeah, I'd like to be executive vice Ron Gilbert one day.
– Yes, eventually maybe director of Ron Gilbert.
Nagyon vicces az is, ahogy újra egymásra találtak. Az elmúlt két évtizedben folyamatosan tartották a kapcsolatot, és Schafer nemrég egy irodahelyiséget is adott Gilbertnek. Erre azért volt szükség, mert Gilbert saját bevallása szerint nem tud otthon dolgozni, mindig inkább mást csinál munka helyett. Szóval Gilbert az utóbbi hónapokban a Double Fine-ban mozgott, együtt kávézgattak Schaferrel, és előjöttek régi játékötletek. Aztán az egyikről úgy döntöttek, megcsinálják. Csak akkor lehetne szebb a sztori, ha valamikor belekeveredne majd Dave Grossman, a Monkey Island harmadik fejlesztője is.
Schaferék egyelőre nem árulták el, hogy mi ez a titkos projekt, bár a következő hetekben már kiadóknál házalnak vele. Annyit mondtak csak, hogy egy régi terv újraélesztése, nem kalandjáték, de a régi kaladjátékok rajongóinak biztosan tetszeni fog. Jól hangzik, én nagyon szorítok nekik.





Igazából valami szülinapos posztot akartam a hétre, de mivel semmi olyan nem jutott eszembe a gondolkodással eltöltött három másodperc alatt, ami tortás és játékos egyszerre, próba-szerencse alapon rákerestem Erika Eleniak nevére, és komoly elképedésemre naná, hogy ő is játékcsaj (hogy eredetileg miért rá gondoltam, az csak a poszt végén derül majd ki).
Tudjátok, ő az az úriember, aki évekig kereszteshadjáratot folyatott az erőszakos játékok ellen: be akarta tiltatni a GTA-kat, a Bullyt, a Manhunt 2-t, mert szerinte az ilyen játékok minimum a Sátán előretolt helyőrségei a gyerekek lelkiüdvösségéért vívott harcban. Thompson erőszakos vehemenciájából aztán egy idő után a bíróságoknak is elegük lett: 2008 szeptemberében egy tárgyalás után eltiltották az ügyvédi gyakorlattól a bíró sértegetése miatt. Azóta sem praktizálhat, már az amerikai legfelsőbb bíróság is
–
Moszkvai utazásunkat Salt Lake Cityben kell kezdenünk, a Bruce Carver és testvére alapította mormon fejlesztőcsapatnál, az Access Software-nél. A cég nem túl jelentős tényező a játéktörténelemben, de azért csinált emlékezetes programokat (például príma golfszimulátorokat, a Leaderboardot és a Linkset). A nyolcvanas évek első felében viszont kevésbé békés játékokat láthattunk tőlük: a Beach Head című C64-es programmal lettek igazán ismertek, ami ügyességi-lövöldözős játék volt és több egyszerűbb aljátékból állt. Az egyik pályán hadihajót kellett manőverezni, a másikon repülőket lőni egy ágyúval, és így tovább. Valahogy így:
Utolsó kommentek