Ahogy a minap jeleztük, itt az első visszaemlékezős-nosztalgiázós (és egy kicsit talán bálványdöntögetős) poszt a PC Gururól, amiben Sashegyi "Sasa" Zsolt mesél arról, hogy is volt ez az egész. Előreláthatólag két részletbern, mert nem lesz rövid. Egyben itt jelezném, hogy ha a régi stábokból valakinek kedve támad a nép elé tárni a sztorit a saját nézőpontjából, hajrá, mi teret adunk neki. És most átadom a szót Sasának.
Ez az írás nem azért született, hogy felhördülést keltsen, hogy eldöntse, a legendás PC GURU melyik korszaka volt a legragyogóbb, hogy ki volt a legnépszerűbb cikkíró, és hogy melyik csapat büszkélkedhet ma is a legnagyobb rajongótáborral. Ez az írás azért született, mert meg akartam írni. Amióta eljöttem a PC GURU-tól – azaz most már közel három éve –, azóta foglalkoztat a gondolat, hogy elmondjam az újság történetét. Persze mindezt kizárólag az én szememen keresztül, a kezdetektől a szétváláson át azokig az időkig, amikor öt éven keresztül főszerkeszthettem a lapot. Ez az írás azért születik, hogy megpróbálja helyretenni a dolgokat és eloszlatni az esetleges tévhiteket.
A kezdetek
A saját gurus történetem és munkába állásom a PC GURU-nál 2000-ben kezdődött. Az akkor már több éve ápolt barátságom Lilyvel váratlan fordulatot hozott. A PC GURU egyik legjobb cikkírójával akkor már több éve ismertük egymást, hihetetlenül kedves lány volt. Pécsi lévén sokszor jártam fel hozzá Pestre, sőt volt, hogy több napot is eltöltöttem náluk, de gyakran előfordult az is, hogy családjával ő is ellátogatott Pécsre. Rajta keresztül megismerkedtem minden gurussal, köztük Bearral is, aki egy soltvadkerti PC GURU tábor alatt megkérdezte, hogy az egyetem befejezése után lenne-e kedvem a velük dolgozni. Akkor szinte semmit sem tudtam az újságkészítésről, maximum annyit,
hogy a lap papírból készül. Fogalmam sem volt a szerkesztők kapcsolatáról, a benti helyzetről, a munkafolyamatokról, de örültem, hogy szükségük van egy olvasószerkesztőre. A belépésem, és az azt követő hónapok felhőtlenek voltak, az első naptól kezdve jól éreztem magam. Az egész olyan volt, mint az egyetemi évek jutalomjátéka.
Azokban az időkben a PC GURU minden konkurensét messze megelőzve piacvezető volt. Teljesen mindegy volt, hogy mi volt a címlapon, hogy milyen játékokat teszteltünk, hogy mennyire volt friss a lap, mindenki PC GURU-t vett, akit valamennyire érdekeltek a PC-s játékok. Azokban az időkben utcán simán elment 20.000 példány, ami karácsonyi időszakban, ha jól emlékszem, 23-24.000 eladott példányra is felszökött. Mai szemmel nézve azok az idők a későbbi Vogel Burda-évekhez képest igazi amatőr garázsfejlesztésnek tűnnek: igazán következetes koncepció nem volt, érzésre készült a lap, ami szerencsére találkozott az olvasók igényével, akik hittek nekünk, bíztak bennünk, és akiknek mi voltunk a „próféták”. Hatalmas buli volt az egész. Azokban az időkben alakult ki szoros barátság a szerkesztőkkel, Shoebaronnal és Chrisszel valamit a lap íróival és azok barátaival. Tatcom, LaaYosh, Joshua, Meduza, Gale, Joc és Kuszkusz ma is a barátaim. Egyedül Gale tűnt el az életünkből, aki később PC GURU hardveresként dolgozott majd súlyos betegség után végül itthagyott minket.
Később jött be a képbe Hancu és Stöki, akiket a Covboyjal kötött barátságomnak köszönhetek és végül Grath, aki legalább három névváltoztatáson átesett konzollap deficitjeként az egyik legjobb barátommá majd több évre a PC GURU szerkesztőjévé vált.
Az általunk csak aranyéveknek aposztrofált korszakban gondtalan életünk volt. Buliztunk, és munkaidőben Quake-eztünk, és persze szívvel-lélekkel készítettük az újságot. Általában dél körül beért mindenki, ami annak volt köszönhető, hogy majdnem minden nap hajnalig fent voltunk. Vagy egy szórakozóhelyen vagy valakinél bulizva – kivéve a leadásokat, amikor az utolsó két napon reggeltől estig (oké, délelőttől hajnalig) dolgoztunk a szerkesztőségben. A szerkesztőségben, ahol belépésem után érezhető feszültség árnyékolta be a történéseket.
Pár hét után már tisztán láttam, hogy Bear (a főszerkesztő) és Mocsy (a tesztrovat vezetője és a teljes játékok intézője) nem jönnek ki túl jól egymással. És bár Bear ezt sose mondta ki, meggyőződésem, hogy azért vett fel a laphoz, hogy idővel átvegyem Mocsy helyét. Az olvasószerkesztői feladatok mellett gyakran megkért, hogy Mocsy rovatához találjak ki boxokat vagy írjak a tesztekhez kapcsolódó tematikus cikkeket. Később aztán tényleg átvettem Mocsy helyét, de nem teljesen úgy, ahogy ezt Bear elképzelte. Bear egyébként érdekes figura: Shy és Masell mellett az ős-Guru alapítója, akivel semelyikünk sem került igen szoros barátságba. Velem nemigen volt konfliktusa pedig a Vogel Burda-időkben még egyszer, ha csak egy rövid ideig is, de újra együtt dolgoztunk így alkalmunk lett volna összeveszni. (Ekkor ugyan volt egy kisebb vitánk, amikor azon dolgoztunk, hogy a PC GURU renoméját visszahozva kihúzzuk a lapot a szarból. Ekkor Bear küldött egy levelet ezzel a címmel: „átnéztem a Gurut. Nagyon gazosas…” Na ott, akkor, egyszer elpattant a cérna. Nem értettem, hogy miért nagyobb gond egy-két tördelési hiba annál, minthogy olyan emberekkel írattatja az újságot, akik közül páran olvasni sem tudnak.)
Láttam, hogy a többiek milyen véleménnyel vannak róla és azt is láttam, hogy Hancuval hogyan viselkedik, miután a szétválás után együtt dolgoztunk. Akkor azt gondoltam, hogy ez a főnökök átka, ám azóta kiderült, hogy lehet egy ilyen lapot úgy is vezetni, hogy
az olvasók, a munkatársak és a partnerek jó része kedveli a lap főszerkesztőjét.
Szóval Bear és Mocsy közti feszültség addig fajult amíg Bear lapigazgatói posztba kényszerülve felfelé bukott, ezzel együtt Mocsy beülhetett a főszerkesztői székbe, hogy onnan Lilyvel az akkoriban naponta elhangzott „kettős vezetés van” mondatot hangoztatva toljuk tovább a Guru szekerét. Én megkaptam a játékszerkesztői pozíciót, majd Bear elindította a Vogel konzollapját Lákusszal (CoVboy), aminek köszönhetően egy Tóth kocsmás sörözés alkalmával összehaverkodtam Stökivel és Hancuval. Két sör után rohadt jóba lettünk, másnap szóltam is Bearnak, hogy itt van ez a két srác, aki köztudottan jól ír, ráadásul jó arcok is (főleg, ha isznak), szóval mi lenne, ha
írhatnának hozzánk is, a PC GURU-ba. Mivel Hancu addig minden lapot csődbe juttatott, amihez köze volt ezért Bear elmondta, hogy beszélt az akkori ügyvezetővel (Akkor a lap teljes egészében magyar irányítás alatt működött, a németek nem szóltak bele semmibe. Később már igen, ebből lett a szétválás is, de erről majd később.), aki állítólag azt üzente, hogy „bukott újságírókkal" nem dolgoztathatok. Fasza! Később valahogy úgy hozta a sors, hogy volt egy nagy megbeszélés, ahol Bear és az ügyvezető is ott volt ahol újra megkérdeztem, hogy írhatnának-e nálunk. Amire a válasz egyértelmű igen volt, így Stökesz és Hancu a csapat tagja lett.
(Intermezzo: Számomra máig ismeretlen okból a Bear a kezdetektől mocskosul gyűlölt minket, és ott tett keresztbe, ahol csak tudott. Ez azért fura, mert a történetnek ennek a pontján még csak futólag ismertük egymást, kétszer-háromszor ha összefutottunk, szia-szia, ennyi. Sasát mondjuk nem nagyon zavarta a tiltás, így pár hónapokig úgy írtam a Guruba, hogy a cikkeket Rejtő-mellékszereplők nevein írtam alá. Ez nyílt titok volt, csak a főszerkesztő nem tudta, ki az a Wendriner Aladár meg Troppauer Hümér. - Hancu)
Azokban az időkben a kezembe akadt egy-két nyugati lap (talán az E3-on szereztem őket), amiket átfutva rájöttem, hogy amit mi akkor csináltunk az kizárólag azért jó, mert nagyon nincs más, komoly konkurencia a piacon. A PC GAMER magazin átnyálazása után megszülettek a teljesítménytesztek, az érdekes dobozok a cikkekben, tagoltabbak, lettek az írások és megszületett a Gondolatébresztő illetve egy GameSpy cikk alapján
megkértem Hancut hogy indítsunk egy rovatot A világ legbefolyásosabb emberei címmel. A
Hancuékkal való találkozás és a PC GAMER volt tehát az a szikra, ami elindított a tudatos
rovatszerkesztés útján.
Ezekben az időkben alakult ki bennem egyfajta igényesség is a lappal kapcsolatban. Itt most nem csak a cikkekre, hanem a layoutra, designra is gondolok. Miután 2-3 laptervezőt elfogyasztottunk lépett be a képbe Cseri, aki új színt vitt a lap életébe, de az igazi minőségi ugrást később Gabennek köszönhettük, aki ekkor még Covboy konzollapját készítette.
A váltás
A PC GURU életének akkori szakaszában a legnagyobb törést az IPMA Média megalakulása illetve az anyacéggel indult harc hozta el (az IPMA a magyar főnökség új cége volt). Azokban az időkben – mivel mindenkivel sikerült összevesznie – Bear már nem volt a kiadónál, így a történésekről az ügyvezetőtől, valamint Mocsytól és Lilytől értesülhettünk. Az akkori szöveg az volt, hogy megérkezett a nagy és gonosz (és német) Vogel, aki át akarja venni a hatalmat. Mindenkit kirúgnak és centralizálják a lapokat Európa-szerte, így a PC GURU-ban és a Chip magazinban fordítások lesznek és leépítések várhatóak. Ezért lépett le mindenki a PC GURU-ból, és ezért folytattuk szinte változtatás nélkül a lapkészítést Guru Gamer néven. Hogy a fenyegetés mennyire volt valós, vagy az egész hátterében csak az volt, hogy a magyar résztulaj saját bizniszbe akarta kiszervezni az újságokat, pontosan sosem derült ki.
Az IPMA egyébként rendkívül okosan csinálta, amit csinált. Mindig ügyelt arra, hogy a
Németországból érkezett vogeles ember csak és kizárólag az ügyvezetővel vagy a főszerkesztővel tárgyalhasson, így mi kimaradtunk minden információból. Mindenesetre a Guru és a Chip beolvasztását, valamint ezt a jön az ördög és mindent tönkretesz szöveget Shoebaron és én nem vettük be, mi biztosak voltunk benne, hogy a Vogel el fogja készíteni a PC Gurut és, hogy mi a Guru Gamerel elképesztően nagy piacot fogunk veszíteni. Mocsy viszont elhitt mindent az akkori ügyvezetőnek és naivan ránavigálta az egész csapatot arra az ösvényre, ami a szakadékba vezetett. Így utólag azt gondolom, hogy jót akart és tényleg hitt az IPMÁ-ban. Csongor és én az első két lap után már nem.
Az egyik meetingen ahol az ügyvezető is bent volt megkérdeztük, hogy mi lesz, ha a Guru Gamer névből elperelik a Guru szót illetve, ha a Vogel megcsinálja a PC GURU-t? A válasz az volt, hogy: „ááá, dehogy, kivel csinálná meg mindezt?!” A Guru Gamer így elindult, és baromi jól is ment, egészen addig, amíg meg nem jelent a PC GURU és el nem veszítettük a Guru nevet. Ez két hónap alatt lezajlott…
Bear újra feltűnt a képen és az akkori PC.Games csapatával, akik között egy-két jó cikkíró kivételével, szakmai szemmel csapnivaló emberek dolgoztak, egy az egyben lemásolta az eredeti PC GURU-t. Rovatostul, layoutostul, mindenestül. Az akkor már GAMER néven futó magazinunk példányszáma értelemszerűen körülbelül a felére esett vissza. Ekkor láttam először Mocsyt összetörni, és sajnos ekkor derült ki, hogy nem tudja jól kezelni a dolgokat. Az, hogy valaki milyen vezető az általában akkor derül ki amikor valamilyen válsághelyzetet kell megoldania. Mocsy szerintem nem kezelte jól, de nem is kapott segítséget hozzá. Kialakult egy új helyzet, amiben mindenki kellemetlenül érezte magát. Igazából azt, hogy miként legyen jó vezető, azt tényleg nem volt kitől megtanulnia – az elődje nem feltétlenül mutatott jó példát ebben.
Más világ volt, mint amilyen azután jött. Nem azt állítom, hogy a corporate, multicéges világ jobb, de abban biztos vagyok, hogy sokat lehet belőle okulni. Nekem isteni szerencsém volt abban, hogy a váltás után megismertem Walitschek Csillát, akitől rengeteget tanulhattam illetve talán sokat köszönhettem természetemnek is, amiről Hancu egyszer ezt írta: „Sasa az a karakter, aki képes higgadtan tárgyalni olyan figurákkal, akiktől a jóérzésű embereknek már azelőtt hányingere támad, hogy megszólalnának”.
Mocsynak ez a lehetőség nem adatott meg és a természetéből fakadóan sem volt egy vezetői alkat. Ha valamit erélyesen kért, az nem állt jól neki, olyan dolgokon balhézott, amiken nem kellett volna és olyanokon nem, amit nem ártott volna szóvá tenni. Nagy volt a nyomás rajta – szegény Lily meg állt mellette és próbálta helyreállítani a dolgokat. Mint azt később én is megtapasztaltam, egy ilyen közegben azért nehéz vezetni, mert a konfliktusok nem főnök és beosztott között keletkeznek, hanem barátok között, de erről a későbbiekben bővebben írok majd.
Lilyvel a kapcsolatom akkor már nem volt olyan jó. Emberileg nagyon szerettem és egyébként szeretem most is, de szakmailag zavart (nem csak engem, mindenkit), hogy a bemutató rész nem fejlődik. Fontos tudni, hogy a Guru Gamer magazinok első két számát elképesztő erőbedobással toltuk. Az életünkért küzdöttünk, de valahogy úgy éreztem, hogy benne nincs meg az a plusz, ami kisegíthet minket… pedig ott volt az valahol, csak nem ültünk le átdumálni a dolgokat. Ott és akkor nagyot hibáztam, hogy nem beszéltem vele, hogy nem mondtam el neki, hogy min kéne változtatnia. Megérdemelte volna, hiszen rengeteg mindent köszönhettem neki, jó barátom volt, ráadásul vele mindent és mindenről lehetett dumálni. Ez a beszélgetés azonban elmaradt. Éreztem, hogy a levegőben lóg, de sajnos sosem került rá sor… azóta se, de talán egyszer sort kerítünk rá.
Mialatt élethalálharcot vívtunk Csongorral éreztük, hogy süllyed a hajó, mint ahogy azt is, hogy Lily és Mocsy teljesen az IPMA oldalán áll. Mivel Shoebaron a régi időkből ismerte Csillát, aki a „német főnök” Carstennel a Vogel színeiben küzdött az IPMA ellen (illetve, hogy saját lapjaikat fel tudják éleszteni), megkereste őt, és összehozott egy találkozót, ahol életemben először részt vehettem egy komoly tárgyaláson.
Akkor még nem gondoltam, hogy Csillával később szoros barátság fog kialakulni, és hogy mennyi mindent fogunk együtt elérni, megélni. Ott, akkor rémülten ültem és próbáltam Csongorral meggyőzni, hogy vegyenek minket át. Emlékszem, hogy Shoebaron sokkal határozottabb volt, így én igazán maximun neki asszisztáltam. Mivel a Bearék által készített lap borzasztóan rossz volt, biztosak voltunk benne, hogy össze fog jönni az üzlet, annak ellenére is, hogy igazán kiforrott, kialakult elképzelésünk nem volt. Shoe-val azt beszéltük, hogy ideális esetben felállunk, velünk jön a cikkírók nagy része, akik nekünk barátaink, Mocsyéknak meg inkább csak munkatársai voltak. Kiemeljük Hancut szerkesztőnek, Csongor lesz a fő- és hardverszerkesztő én meg Hancuval együtt összerakom a játékrovatot.
Csilla egyébként szimpatikus és határozott volt így pár nap múlva egy újabb megbeszélésre invitált, ahol ott volt Carsten, a Vogel Burda ügyvezetője. Igazából az a megbeszélés pofavizit volt csak. Carsten a Mateszt mutogatta, amiben a Bear féle PC GURU éppen piacvezető volt, mi meg elmondtuk neki, hogy ezzel a felállással már csak hónapok kérdése, hogy a Gamer lenyomja azt. Hogy mi voltunk neki szimpatikusak vagy pedig az IPMA megszorongatása miatt ment volna bele szinte bármibe, az végül sosem derült ki.
Ennek a váltásnak a legnagyobb nyertese a GameStar volt, akik a pletykák szerint a megszűnés szélén álltak. Állítólag, ha nincs IPMA-Vogel harc, akkor pár hónapon belül megszűnt volna a GameStar. Nem tudom, hogy ez tényleg így volt-e ez, de hogy addig labdába se rúghattak játékos lappiacon, az tény volt. A második tárgyalás sikeres volt, így Csongor pár nap múlva jelezte, hogy Carsten és Csilla újra le szeretne ülni egy végső megbeszélésre. Egyetlen kérésük az volt, hogy bármi lesz, addig ne mondjunk senkinek semmit, amíg fel nem kerül az i-re a pont. Erre a tárgyalásra már vittük a Christ is, aki a DVD-rovatot vitte volna tovább, és aki gondolkodás nélkül igent mondott, amikor
megkérdeztük, hogy ha megyünk, velünk jön-e.
A Blahán találkoztunk valamelyik hotelben, boldogan léptünk be úgy éreztük, hogy életünk
lehetősége előtt állunk. Ekkor azonban jött a feketeleves. Az asztalnál ott ült Kocsis Kristóf, aki a Chip akkori főszerkesztője volt illetve Bear, akinek élő szerződése volt a Vogellel. Ekkor egy világ omlott össze bennem. Tisztán látszott, hogy Csongorra a Chipnek van szüksége, illetve az is, hogy Beart nem lehet megkerülni. A kérdés csak az volt, hogy fogom Hancut magammal vinni (ő egyébként főállásban ekkor éppen valamelyik játékfejlesztő céget tette tönkre). A hatalmas sokk után mindent megbeszéltünk, sikerült Hancut is bevenni a csapatba és jött Chris is. Nem mondom, hogy boldog voltam, de valahogy éreztem, hogy mennünk kell. A kérdés tehát nem az volt, hogy lépünk-e, hanem, hogy milyen árat kell fizetni érte.
(Intermezzo: Akkoriban közkeletű vicc volt, hogy átok ül rajtam, és az a cég, ahová elmegyek dolgozni, törvényszerűen tönkremegy. Ennek az volt az alapja, hogy akkor pár év alatt tényleg megfordultam vagy 4-5 helyen, amelyek valóban összedőltek, vagy mélyrepülésbe kezdtek, miután elmentem. Nyilván nem az én hiányom miatt, inkább azért, mert amúgy is süllyedő hajót hagytam el, vagy olyan kulcsemberekkel együtt léptem le, akiknek nehezen viselte a hiányát az adott cég. - Hancu)
A törés
A megállapodást követően a feladatunk annyi volt, hogy felmondjunk az IPMA Mediánál. A Vogel vezetése mindössze annyit kért, hogy senkinek ne beszéljünk arról, hogy hova fogunk menni. Én felhívtam a cikkírókat, akik egytől egyig gondolkodás nélkül azt mondták, hogy bármi is lesz, jönnek velem, így némileg megnyugodva mentem be másnap bejelenteni, hogy felmondok.
Lily és Mocsy természetesen nem értették a dolgot, borzasztó szarul esett nekik az egész, főleg akkor mikor a sok ferdítés után rájöttek, hogy nem mondunk igazat és, hogy a Vogel Burdához megyünk dolgozni. Egyébként mindez elég későn derült ki, csak akkor, amikor egy cikkíró elszólta magát. Megértem, hogy Lily megharagudott rám, de tényleg nem mondhattunk el semmit. Az utolsó pillanatig hazudnunk kellett – illetve nem kellett, de tartottuk magunkat az ígéretünkhöz. Egy idő után nyilvánvalóvá vált, hogy ezt nem éli túl a barátságunk Lilyvel.
Az utolsó általunk készített Gamert becsülettel leadtuk. Egy-két összezördülés ellenére simán ment minden. Egyedül Cseri aggódott, hogy nem leszünk kifizetve, ezért addig nem akarta átadni a kész lapot, amíg meg nem kapja a fizetését. A lap leadása után jött a végelszámolás, ami elképesztő pitiáner módon ment: az IPMA ügyvezetője behívott minket majd vicceskedve megkérdezte, hogy miért is vagyunk itt. Mindezek után elmagyarázta, hogy a példányszám-csökkenések miatt újraszámolt fizetések kit hogyan érintenek. Azaz, mivel csökkent a Gamer példányszáma, ezért a kifizetett béreket újra kell számolni és a különbözetet vissza kell fizetni. Erről egyébként sosem volt szó, egy nagy baromság volt az egész – a büntetés, amiért lelépünk. A vége mindennek az lett, hogy az utolsó leadott számért szinte semmit sem kaptunk, sőt Csongornak elvileg fizetnie kellett volna
valamennyit, ám ezt nagy kegyesen elengedték.
Mindezek után jókedvűen indultunk haza. Biztosak voltunk benne, hogy ilyen hozzáállással az IPMA és a Gamer maximum egy évig húzza majd, mint ahogy azt is, hogy innentől kezdve mi leszünk a fekete bárányok, akik elárulták a szakmát, a barátaikat, az olvasóikat. Azt nem mondom, hogy nem volt bennem egy hangyányi keserűség, hiszen addigi életem legjobb éveit töltöttem a Hajdu utcában. Szar érzés volt hazahordani a cuccaimat és látni ahogy Mocsy és Lily csalódottan néznek rám.
Szerencsére az élet minket igazolt. A váltás után ugyanis a PC GURU újabb aranykora jött el. Rengeteg új olvasót szereztünk, akik rajongtak a lapért és a szerkesztőkért, sokkal profibb szemlélettel találkozhattunk, és olyan körülmények között készíthettük a kedvenc magazinunkat, amiről álmodni se mertünk. De ez már a következő fejezet…
Utolsó kommentek