IDDQD

1996, Kandó kolesz, 302-es szoba. A falakon már kicsit kifakult képek meztelen nőkről (még az előző nemzedékek ragasztották ki őket), a plafonon egy lábnyom (ez már a mi művünk volt), a fiókokban megnevezhetetlen állagú és eredetű kajamaradékok. Egyetlen pc van a szobában, Zotyóé, négyen jutunk rá. És éppen öten tömörülünk előtte, illegális szobatársunkkal, Ihásszal teljes a létszám. Ő már kiesett, Smire szintén, de Laja és Zotyó még mindig küzd, sőt összefognak ellenem. Összesen három gilisztájuk van még, de az én hernyóm egy blowtorchcsal jó mélyen befúrta magát a talajba. Én jövök, érzem, hogy a következő 60 másodpercben dől el minden, erre a pillanatra várva tartalékoltam a fegyvereimmel. Kiaraszolok a fedezékből, jó lenne most teleportálni, de akkor elveszítem a körömet. 45 másodperc. Marad a kockázatosabb megoldás, ninja rope. Szinte függőlegesen lendülök fel a pálya tetejére, Lajából kiszakad egy „Ezt meg hogy a picsába csináltad?” kiáltás. 23 másodperc. Még egy ninja rope, ezzel a három ellenséges kukac fölé tarzanozok, szerencsére egy kupacban vannak. 11 másodperc. Gyorsan dinamitra váltok, a kötélről lengve dobom le a három kis féreg közé. 5 másodperc. Már csak biztonságos helyet kell találnom, nagy svunggal repülök a pálya túlsó végére, az esés miatt veszítek is vagy húsz életerőpontot, de még éppen hogy életben vagyok. 1 HP - ha az ellenség rám tüsszent, meghalok. Aztán robban a dinamit, kettő kukacot rögtön kivégez, a harmadik szintén 1 HP-n marad – de szerencsére az egyik meghaló kukac még robban egyet a közelében, így ő is eltávozik a giliszta-mennyországba. Zotyó ízesen káromkodik, Ihász a családomat méltatja, anyukám nagyon csuklik valahol. Laja magas hangon vinnyog – akkor szoktam ilyet hallani tőle, amikor nagyon másnapos –, aztán a 195 centijével egyszerűen rám ül és ütlegelni kezd a digitálistechnika-jegyzetével. Én meg röhögve tűröm a kínzásokat – továbbra is én vagyok a kolesz veretlen Worms-bajnoka.

Szóval a Worms az egyetlen játék, amiben soha senki nem tudott még legyőzni, ezért különösen kedves a szívemnek. De ahogy láttam, nem csak nekem fűződnek hozzá kellemes emlékeim: a múlt heti szavazást több mint 50 százalékos többséggel nyerte a játék, aminek a története olyan, mint egy népmese a szegény ember legkisebb fiáról, aki beletalál a tutiba.

Ez egy ilyen hét, egyre-másra találjuk a jó kis rajongói mozikat. Megvallom őszintén, korábban nem is tudtam, hogy mindenki kedvenc posztapokaliptikus világáról is készül ilyesmi, de most, hogy megtaláltam, olyan boldog vagyok, hogy elő is ásom a Fallout 3 DVD-t. Fanfilm, full HD-ben, jónőkkel, poénokkal, ráadásul ingyen. (Vigyázat, könnyen lehet, hogy a mű átmossa a nézők agyát, és elhiteti velük, hogy az atomháború jó, így potenciálisan megnöveli az interkontinentális rakéták indításának esélyét.)

... még akkor is, ha otthon, klottgatyában űzzük. A Wii Fit egyik minijátékát vette talán picit túlságosan komolyan az alábbi úriember.

CityVille, FarmVille, FishVille, FrontierVille, PetVille, és YoVille - ez per pillanat a Zynga játékfelhozatala Ville-témában a Facebookon, plusz havi 290 millió júzer (nyilván egy csomó átfedéssel a játékok között, de akkor is nagyon sok). Az állítólag ötmilliárd dollárt érő cég ügyel arra, hogy nehogy valaki véletlenül a sikere oldalvizein tudjon evezni, most például perrel fenyegette meg a konkurens Overtime Apps fejlesztőcsapatot, mondván, mégis hogy képzeli, hogy Blingville névet futtat egy facebookos játékot, amikor mindenki tudja, hogy minden Ville a Zyngáé, punktum. Apró szépséghiba, hogy pont az amerikai trademark-hivatal nem így tudja, és szerintük a Blingville az overtime-osok bejegyzett védjegye (bónuszként a blingville.com is az övék 2004 ősze óta, amikor a Zynga még nem is létezett).

Mi mindenesetre kíváncsian várjuk az esetleges per eredményét, és nem lennénk Johnny Knoxville helyében, vagy azokéban, akik az amerikai haditengerészet USS Neville nevű hadihajóját anno elnevezték. 

Nemrég lehetett nyerni a blogon egy pompás Kratos akciófigurát. Elég nagy sikere volt a nyereményjátéknak, és ez a Sony fülébe is eljutott – a Sony pedig volt olyan jó fej, hogy hozzánk vágott még kettő Kratost és három Gran Turismo 5 pólót (fekete, L-es), tehát most ezekért lehet hajtani. Ezúttal kicsit dolgoznotok is kell a nyereményért, Photoshop-versenyt hirdetünk (más blogokon már találkozhattatok ilyesmivel). A feladat egy tetszőleges játék borítóképének "kratositzálása", azaz a God of War főhősét, Kratost kell megidézni Photoshop, Paint vagy más képszerkesztő segítségével.

Ehhez persze nem árt olyan borítót választani, amin egész alakos főhős látható. Borítókat a MobyGamesen lehet találni, Kratos védjegyei pedig talán mindenkinek ismerősek: félmeztelen felsőtest, két láncos penge, kecskeszakáll, kopasz fej, vörös testfestés. A feladatra adunk elég időt, február 6. éjfélig küldhetitek be a szokott címre (iddqdblog_KUKAC_gmail_PONT_com) a pályaműveket, egy ember több alkotással is pályázhat. A levél tárgya az legyen, hogy "A nagy kratosizálás". Most kivételesen nem indul mindenki ugyanolyan esélyekkel: a két legjobb Photoshop-Kratos alkotója kapja a két akciófigurát. A többi pályázó között vigaszdíjként kisorsoljuk a GT5-pólókat.

A nap videójából kiderül, hogy attól, hogy a Team Fortress 2-ben reflexből rocketjumpolsz, a való életben még nem biztos hogy menni fog ugyanez, sőt, a medic sem tud csodát tenni.

A Russia Today tévécsatorna mindent eszközt megragad a tegnapi repülőtéri terrorakcióval kapcsolatban: egy műsorukban a Modern Warfare 2 emlékezetes "No Russian" pályáját hozták összefüggésbe a véres valósággal. Azoknak, akiknek első hallásra nem tiszta, hogy kerül elő az Activision kasszasikere a véres valóság kapcsán, összefoglalom a lényeget - a játékban egy pálya erejéig egy fedett ügynök bőrébe bújhattunk, aki vesztére pont abba az orosz terroristacsoportba épült be, aminek tagjai egy moszkvai repülőtéren amerikainak öltözve rendeznek vérfürdőt. A No Russiant annak ellenére kapta fel a politika és a világsajtó annak idején, hogy a kiadó mindent megtett azért, hogy csak az játszhassa végig a pályát, aki igazán szeretné: a küldetés előtt a program figyelmeztet, hogy durva jelenetek jönnek, közben is bármikor megállhatunk és kiléphetünk, a játék semmilyen formában nem bünteti azokat, akik kihagyják ezt a pár percet, és achievement, jutalom vagy pont sem jár azért, ha végigcsináljuk (sem akkor, ha csak megyünk a "társaink" után, sem akkor, ha tevékenyen részt is veszünk a történésekben). Kisebb csavar viszont, hogy ha már egyszer belekeveredünk a dologba, nem oldhatjuk meg sima hősködéssel - hiába is próbálunk az ártatlanok védelmére kelni, ha a terroristákra lövünk, a fegyveresek egy pillanat alatt lekaszálnak minket is, és már tölthetjük is vissza az előző mentést. Lássunk egy videót, pontosan hogy is néz ki ez "élőben":

Ahogy az a videón is látható, senki nem mondja, hogy lőni is kell a civilekre, a feladat annyi, hogy kövessük Makarovot, a terroristák vezérét. Ettől függetlenül természetesen a játékvilágot csak tisztes távolból figyelők (no meg a keselyű újságírók) számára a párhuzam egyértelmű. Egy Walid Phares nevű terroristaszakértő már le is nyilatkozta, hogy "ijesztő viszontlátni a játékot a valóságban, és borzalmas belegondolni, hogy a hasonló programokat a terroristák kiképzési célokra használhatják".

Tudni kell, hogy a program orosz (és számos egyéb) verziójában a pálya nem szerepelt, pedig amúgy nincs szervezet, aki megtilthatta volna: az Activision maga döntött így, nem akartak házhoz menni a pofonért - arra, ami most történt, azonban még ők sem készülhettek fel. A fent leírt, meglehetősen izzadságszagú elmélettel kapcsolatban egyelőre még nem nyilatkozott a cég, de gondolom ugyanazt mondják majd, mint azok a repülőgép-szimulátor fejlesztők, akiket WTC-tornyok ellen elkövetett merénylet kapcsán rángattak elő - semmit, mert úgysincs értelme.

 via rt.com

Tulajdonképpen baromi nagy mázlink van, hogy 19 éve (belegondolni is rossz: tizenkilenc éve!), a 2d-s játékok tengeréből Carmackék azzal akartak kiemelkedni, hogy hozzáadnak egy dimenziót, nem azzal, hogy levonnak. Mert ha levonnak, ez lett volna a végeredmény:

(klikkide a forradalmi, egydimenziós játékmenet kipróbáláshoz)

A legtöbb játékban lehet menteni, vagy legalábbis vannak checkpointok, hogy ne kelljen elölről kezdeni a játékot. A múltban kísérleteztek olyan programokkal is, amikben nem lehetett újraéleszteni a főhőst, de ez a néhány próbálkozás nem volt túl népszerű – sokat emlegetett példa a Sub Mission, ami katasztrofálisan fogyott, mert ha a játékos meghalt benne, a játék egyszerűen letörölte a karakterét a lemezről.

A svéd Seatribe csapat most mégis olyan játékot fejleszt, amiben végleg meg lehet halni, ráadásul egy ingyenes MMO-t (amiben nyilván lesznek fizetős mikrotranzakciók is). A projekt címe Salem, és ez már jelzi is, hogy a XVII. századi New Englandben játszódik, ami még furcsábbá teszi az egészet.

Szóval képzeljük el: játszol egy MMO-val, hónapokig pátyolgatod, tápolod a karaktered, de előbb-utóbb olyan szituációba keveredsz, amiben a karakter meghal. És nincs respawn, nincs visszatérés, a tárgyaidat lenyúlhatják más játékosok, a klántársaid pedig kezdhetnek gyászolni.

A fenti videón a vezető fejlesztő, Bjorn Johannessen nyilatkozik, szerinte a végleges halál miatt a játékosok alaposabban megfontolják majd a döntéseiket a Salemben, mint más MMO-kban. Egyébként egyelőre nem árult el sokat arról, hogy milyen feladatai lesznek majd a játékosoknak azon túl, hogy lehet majd építkezni is a játékban és persze boszorkányok is lesznek benne. A Salemet a Paradox adja ki, és még idén megjelenik.

(via PC Gamer)

Hogy ez miért nem nekem jutott eszembe, annyira triviális rovatunk mai adásában 2010 két legnagyobb játékipari durranása, a totális underground, és a totális mainstream szimbiózisát vizsgáljuk meg, úgy emberileg, mint szakmailag és/vagy művészileg. Először is Minecraft irányítás Kinecttel, ez még nem olyan nagy cucc:

Ééés, ami sokkal viccesebb, instant Minecraft-építkezés kinectes modellezés alapján, avagy készítsünk magunkról animált óriásszobrot a játékban, avagy ahogy egy YouTube-kommentelő megfogalmazta azt, ami hiába tagadod, tudom, hogy benned is felmerült az elmúlt pár tizedmásodpercben: "So i can show my dick to kinect and i can make it like the size of a building?"

Egy pillanatig azt hittem, Észak-Koreában készült az Allvoices képriportja, de nem, a dél-koreai Anszanban fotózták le, hogy milyen elbánásban részesülnek azok a fiatalok, akiket átnevelő táborba küldenek a szüleik. Az anszanihoz hasonló táborokba főleg olyan kamaszok kerülnek, akik túlságosan rákattannak a videojátékokra, illetve azok, akik az utcákon bandáznak, ahelyett, hogy tanulnának.

A táborban a srácok katonai kiképzést kapnak uniformissal, hóban gyakorlatozással, sárban kúszással, gázmaszkban meneteléssel. A képek tanúsága szerint félmeztelenül kell bicskázniuk a hidegben, és talán valamilyen üvöltésterápia is szerepel a programban (vagy csak nagyon fáj nekik kedvenc MMO-juk hiánya). Amikor nem gyakorlatoznak, akkor lovagolni tanulnak vagy kreatív műhelymunkákon vesznek részt. Természetesen a táborban nem kapnak számítógépet és konzolt, és mobiltelefonjaikat is csak napi egy órát használhatják. A családjukkal nem tarthatják a kapcsolatot, teljesen magukra vannak utalva.

Az riporternek nyilatkozott egy 15 éves táborlakó, Kang Hanszol, aki elmondta, hogy az anyja küldte a táborba, mert a gyerek túl sokat játszott. „Remélem, ettől jobb ember leszek, és abba tudom hagyni a játékot, hogy a tanulásra koncentrálhassak” – nyilatkozott. Arra nem tért ki a riport, hogy közben milyen fegyvert nyomtak Kang tarkójához.

Az egyik táborfelügyelő is megszólalt a portálnak, hogyaszongya: „Manapság a gyerekek önzők és túlságosan a szüleiktől függnek. Gyakran erőszakossá válnak, és nem tisztelik az idősebbeket. Közülük sokan könnyen feladják, ha problémával szembesülnek. Ilyesmi nem elfogadott az országunkban.”

Még több kép az Allvoices riportjánál. Egyébként meg tudja mondani valaki az Amnesty International számát?

(via GamePolitics)

Mivel a Half-life-os jócsajokat most lerendeztük a Beyond Black Mesa szereplőjével, ezúttal sem Alyx a rovat főszereplője (azért egy meglehetősen pornográf kép erejéig felbukkan majd), de nyugi, nem ugrunk nagyot - épp csak a rivális cég főhadiszállásáig.

Az Aperture Science egyszerű zuhanyfüggönygyárként indult az ötvenes években, aztán egy rosszul sikerült higanymérgezés következtében az igazgató elvesztette a józan eszét, és innen két békaugrásnyira már vár is minket Chell, a Portal-játékok egyszemélyes kampányának hallgatag főhőse.

Chellről szinte semmit sem tudni, azonban a dimenzióugró-technológiát megalkotó cég történelméből sejthetjük, hogy ő is egyike azoknak, akik 1998-ban bejöttek a "Hozd a lányodat dolgozni"-napra a szüleikkel. A szerencsétlen módon éppen aznap életre keltett mesterséges intelligencia, GlaDOS nagyjából két ezredmásodperc alatt döntött úgy, hogy az éppen az épületben tartózkodókat akkor ő most be is zárja, hogy a továbbiakban tesztalanyként használja fel őket. A hibernációban tartott lány az első részben jó pár próbán jut túl, míg aztán meg nem küzd a gyakorlatiasan gonosz MI-vel, és el nem pusztítja azt - legalábbis átmenetileg, ugyanis hatalmas szerencsénkre idén áprilisban jön a folytatás, ahol ismét a narancssárga egyenruhás lányra vár a feladat, hogy... Hát izé, egyelőre fogalmunk sincs, micsoda, csak az biztos, hogy a jól sikerült első rész folyományaként ismét Alésia Glidewell lesz majd  a digitális más arca, teste (és talán ezúttal hangja is).

Következzen néhány kép, de vigyázat, az alja felé van pár olyan, amin a találékony elme egészen új megközelítésből ötletel a portálfegyver felhasználási módját illetően, és sajnos a végeredmény se nem munkahelybarát, se nem gyermekkompatibilis.

Két év munka (a nagyja nyilván nem a forgatás, hanem az utómunka volt) után elkészült a réges régóta várt, Half-Life világában játszódó rajongói rövidfilm. Ahhoz képest, hogy az egész stáb hét lelkes amatőrből állt, és a teljes büdzsé kemény 1200 dollárra rúgott, egészen meghökkentően ott vannak a szeren az akciójelenetek meg az effektek, hadd ne hasonlítsam csodálatos magyar akciófilmekhez. Húzd fel teljes képernyőre és 720p-re, ha jót akarsz.

Egészen meghökkentő, de tizenegynéhány év alatt eljutottunk addig, hogy a Duke Nukem Forevernek hivatalos megjelenési dátuma van. Elhinni persze nem hiszem el, nyilván. De az új trailer szlogenje (meg úgy általában az egyész trailer) telitalálat: You want it. You need it.

Oké, nem mai darab, de egyrészt nálunk még nem volt, másrészt a digitális népművészet olyan alkotása ez, amit minél tovább nézel, annál viccesebb lesz.

A felhasználói élmény további fokozása érdekében az alábbi oktatóvideót javasoljuk elindítani és együtt élvezni az animgiffel. De természetesen a Benny Hill-zenét is lehet párhuzamosan játszani vele, hiszen Benny Hill-zenével minden viccesebb.