A blogban beszámoltunk már többször is demake-ekről, azaz sikerjátékok régi és/vagy furcsa platformra készült változatairól, de ami most jön, az abszolút kategóriagyőztes: Quake oszcilloszkópon.

Oszcillo-mi? - merül fel a jogos kérdés. Az oszcilloszkóp egy mérőműszer, amivel leggyakrabban elektromos feszültség időbeli változását mérik, van rajta sok tekerentyű és egy kis monokróm kijelző, amin mindenféle hullámformák meg négyszögjelek látszanak értő kezekben. Ez utóbbit nem véletlenül teszem hozzá, a Kandón volt két félév méréstechnikám, ahol az idő nagy részében "állítsa be az alábbi képet az oszcilloszkópon" kezdetű feladatokat oldottunk meg, én kevesebb sikerrel. (Egy idő után megcsináltunk a magunk feladatát, az "állítsa be az alábbi képet az oszcilloszkópon" szöveg alá odarajzoltunk egy szilánkokra vert gépet.)

Oszcilloszkópok már a harmincas években is léteztek, 1958-ban meg pláne, amikor bizonyos William Higinbotham a Brookhaveni Nemzeti Laboratóriumban egy oszcilloszkóp képernyőjére elkészítette a Tennis for Two című programot, az egyik első videojátékot. Az oszcillo-Quake tehát akár főhajtásként is értelmezhető az ősök előtt, de a sok szöveg helyett inkább nézzünk bele:

Lenyűgöző, ugye? Az elkövető egy finn programozó, Pekka Väänänen, aki a weben hosszasan beszámol arról, hogyan csinálta a demake-et egy amúgy teljesen átlagos oszcilloszkópon. Ne várjátok, hogy elmagyarázzam, mert nem értem, engem Mersichné pótvizsgára vágott, mert egy rohadt négszögjelet sem bírtam összehozni.