IDDQD

Na, ezekről mind az online játékok tehetnek, legalábbis a Kínai Központi Kommunista Kultúra- és Sóbizniszügyi Minisztérium Propagandáért Felelős Sóhivatala, vagy valami hasonló szerv szerint.

Oké, ne legyünk demagógok, persze nem minden gyilkosságért, drogfüggőért és leányanyáért felelősek a játékok, de azért elég sokért. Azt ugye tudjuk, hogy a kínai fejeseknek nem tetszik, hogy a fiatalság az interneten tölti az ideje nagy részét holmi online játékokkal meg közösségi oldalakkal, és a kommerek most a szokásos tilcsákbe-stratégia mellett erősen belehúztak a propagandába is. (Csak pár link a tilcsákbe-vonalról: októberben 45 játékot tiltottak be mentálhigénésen ártalmas tartalomra hivatkozva, novemberben cenzúrahadjáratot hirdettek, hogy a játékok kultúrát közvetítsenek, és ne szörnyeket kelljen halomra ölni benne, és nyáron pár hónapra még a milliárd dolláros World of Warcraftot is bezáratták.)

A kínai állami tévé a napokban elkezdett egy riportsorozatot vetíteni, a legutóbbi részben egy pekingi fiatalkotúak börtönébe látogattak el, ahol a lakók 80 százaléka (!) valamilyen online játékkal kapcsolatos bűneset miatt ül. A riport főszereplője egy életfogytiglanra ítélt fiatalember volt, aki öt gyilkosságot követett el, játékok virtuális tárgyai körül kirobbant viták során.

Megszólaltak még aggódó szülők, akiknek a gyerekei nem csinálják meg a házi feladatot, mert közösségi oldalakon csetelnek és játszanak egész nap; bemutattak egy 14 éves lányt, akinek már két abortusza volt, a kommentár szerint azért, mert az Audition című online táncolós játék rabjává vált, ami egyéjszakás kalandokra bíztatja a játékosokat. Végül olyan drogfüggőkkel ismerkedhettek meg a nézők, akik azért szoktak rá a gyorsítókra, hogy bírják az egész éjszakákon át húzódó maratoni játékpartikat.

Hát ehhez képest mi egész jól megúsztuk anno Frei Széleslátókör Tamás hírhedt onlinejátékos műsorával.

Mielőtt még belemennénk a részletekbe, mindenképpen tegyük hozzá az elmúlt 12 évben kötelezővé vált kommentárt: hahahhahahahhahahhahahahhahha.

Szóval megjelent a Gamesauce magazin első száma, amiben Scott Miller mesél Duke Nukem projektekről, szemrebbenés nélkül, ahogy szokott. Azt mondja, a következő években óóóriási Duke-visszatérésnek lesz szemtanúja a világ, több Duke-játék már 2010-ben kijön, és a kazuároknak szánt verziók mellett több nagy, klasszikus játékprojekt is fut.

A Shacknews számbavette, mire gondolhat Scott: elvileg van két fejlesztés alatt álló iPhone-os Duke-játék, van a Nintendo DS-re és PSP-re szánt Duke Nukem Tilogy, van az Xbox Live Arcade-re készülő Duke Nukem Manhattan Project, van a Duke Begins, amiről annyit lehet tudni, hogy a Gearbox (Brothers in Arms, Borderlands) fejleszti, és legutóbb Facebookon egy D-Day nevű rejtélyes valamit is belengettek Millerék.

És persze ott van a hírhedt Duke Nukem Forever, amiről hősünk azt mondja, hogy ugyan a fejlesztőcsapatot nyáron szélnek eresztették, de ez nem jelenti azt, hogy a játék meghalt volna. És azt is mondja, hogy jól haladnak a 11 éve (!) bejelentett Duke mozifilm munkálatai is, amit már tényleg elég nehéz röhögés nélkül megállni.

A legérdekesebb rész talán az, amikor Scott arról beszél, hogy mégis mi a fenéből élt a 3D Realms az elmúlt évtizedben, amikro csak annyit láttunk tőlük, hogy félévente egyszer azt mondják, hogy na, egész jól halad a Duke Nukem Forever, de idén már tuti nem lesz kész. Hát ebből:

"Duke Nukem 3D was made for $300,000, and we made back 25 times our investment--not to mention all of the third-party Duke console games that sold well. Plus, we made a killing with Wolfenstein 3D. And we made the biggest killing on Max Payne! We made $30 million in royalties on that game (off of a $2.5 million investment), plus another $48 million selling the IP to our publisher. Oh, and we were also part owners of Gathering of Developers when that was sold to Take2. And finally, we have been pretty lucky with other investments, both in the stock market and in other studios."

Szóval dolgozni ugyan nemigen dolgoztak, de valljuk be, ahogy a Max Payne-ből kiszedték azt a 78 millió dollárt, az már-már könnyfakasztóan szép.

A Wii sikere mindent megváltoztatott - így jövőre jön a Sonynak is egy mozgásérzékelős pálcája (hivatalos neve még nincs, a Gem és a Sphere az eddig pletykált (kód)nevek), és a Microsoft is készül ilyesmivel. Az egyelőre Natal néven futó fejlesztésben ugye az a pláne, hogy nincs kontroller, egy infrában és még ki-tudja-hogy látó kamera figyel téged és haverjaidat, és kéz-, láb- és testmozdulataidat alakítja át inputtá. Néhány demót már láttunk, sőt, kiállításokon már ki is próbálhattuk a labdapattogtatós minijátékot, de "rendes", játékkal még nem láttuk.

Eddig. Pontosabban: talán eddig. Merthogy egy blogon megjelent egy videó, amelyben egy állítólagos Natal-fejlesztő egy állítólagos karácsonyi bulin játszik a Geometry Wars állítólagosan kézmozdulatokkal vezérelhető verziójával. Sok a kérdőjel, mindenesetre a dolog számunkra hihetőnek tűnik. Főleg azért, mert a fickó végtelenül szögletesen terelgeti a kis űrhajót, iszonyatosan bénán lődözve az ellenfeleket. Hát igen, az a játékstílus, ami kizárólag két analóg kart használ, nehezen fordítható le apró kézmozdulatokra. Meglátjuk, hogy mit hoz a jövő, de hogy twin-stick shootert nem így fogunk játszani, az hótziher...

(via Destructoid)

 

Mario élete nem csupa vihánc, hiába is gondolnánk. Egyrészt ugye ott a mindennapos robot (ráadásul nem a szakmájában helyezkedett el, a királylánymentés tuti nincs benne a csőszerelő szakvizsga tételsorában), meg a húsevő növények, a vegyes hatású gombák, és azért hatalmas zászlórudakra ugrálni sem feltétlenül nagy élmény. Másrészt azonban van itt egy kép, ami rámutat a hős reggeleinek viszontagságaira - eddig azt gondoltad, a csajodnak durva a ruhatára? Majd ha lesz benne béka- meg pingvinruha, légcsavarral!

(A kép eredetileg pólóötlet az albinoraven.com-ról)

Elvégre úgyis mindjárt itt a farsang. Meg amúgy is farkasordító hideg van, jól jön az a cucca, miben az oroszországi pályákon sem fáznak GI Joe-ék. Vagy csak úgy, mert miért ne. Valószínűleg a harmadik indok hajtotta Marc Ecko divatdiktátor oldalának, a Complex.comnak a szerkesztőit, akik a való életben kapható cuccokból összerakták a Wolverines pálya mesterlövészének, a Cliffhanger pálya egyik kommandósának ruhatárát, meg a Task Force 141 általános szerelését is. Az első egy laza ezresből, a második 1200-ból jön ki (persze dollárban), a harmadikat kicsit bővebben is kifejtjük:

1. Ez egy North Face Steep Tech Agency dzseki, a túradzsekik Ferrarija, vízálló, kevlárbetétek vannak benne, meg minden. A North Face-nél 439 dodó, de az ember találhat 257-ért is a neten, mert úgy néz ki, hogy a gyártó európai webshopjáben nincs is.

2. Egy Huf Solid Fold sapka, 22 dollár, nem tétel.

3. Tűzálló maszk az Under Armourtól, 60 zöldhasúért.

4. Sessions Brawl Pant Black Magic snowboardos nadrág, beépített lavinatúlélő készlettel, 150-ért.

5. Egy UTG Law Enforcement Tactical mellény, mindössze 70 dodóért.

6. Egy Urban Outfitters Marled ujjatlan kesztyű, 14 dollár.

7. És végül egy Baggy Canvas bakancs a Palladiumtól, rongyos 70 dollárért.

Hát ez az igazi cosplay, nem ám a távolkeleti gyereklányok cicaszem-kontaktlencsével meg három centi hosszú miniszoknyában. Ettől függetlenül az jobban tetszik.

Aranyvasárnap van, a nagy karácsonyi vásárlási őrület csúcspontja, amihez egy apró ajándékötlettel járulunk hozzá a magunk szerény eszközeivel, videojáték és/vagy WTF vonalon. Egyben szabadjára engedjük az elménk egyik különösen sötét zugában lakó kicsiny Frei Tamást, aki imádja a rohadt drága, és ehhez mérten értelmetlen dolgokról elmondani, lassan-tagoltan, hogy mennyibe kerülnek. Felkészültünk? Haha, azt csak hiszed.

Szóval itt van ez a Stuart Hughes nevű szupersznob butik, ahol aranyba öntött, gyémántokkal kirakott (satöbbi, satöbbi), meghökkentően ízléstelen kütyüket lehet vásárolni, és ahol az aranyozott iPhone-ok, és drágakő-nyomógombos Blackberryk mellé bekerült a kínálatba ez is:

Ez itt egy Wii, természetesen a VILÁG LEGDRÁGÁBB Wii-je, összesen két és fél kiló, 22 karátos arannyal felturbózva, plusz 78 darab, egyenként negyedkarátos gyémánttal kirakva a gombok rajta, hogy biztosan észrevegyük, hol kell bekapcsolni. Hat havi kézművesmunkával készült, annyira limitált kiadás, hogy összesen három van belőle. Számozva nyilván nincs, mert hát milyen ciki lenne már, ha áthívod a szomszédot egy kicsit mariózni, aztán kiderül, hogy csak a 003-as a tiéd.

A cucc egyébként 299 995 fontba kerül, vagyis 93 és fél millió forintba. A szállítás ingyenes, és egy év garanciát is kapunk rá, hát a hülyének is megéri. 

Japánokról szól a hír, és ebből máris tudható, hogy valami rettenetes állatságról lesz szó. Az IGEM 2009, teljes nevén International Genetically Engineered Machine Competition verseny indulói közé fogunk betekinteni, ez egy olyan turományos versengés, ahol különféle, genetikailag agyonhekkelt baktériumokkal meg egyéb izékkel versenyeznek a kutatók a világ minden tájáról. A cél nem feltétlenül a legmeghökkentőbb cucc összenanohegesztése, de az osakai egyetem tudósai úgy tűnik, ebben a kategóriában indultak.

Fogtak pár baktériumot, az egyiknek megbirizgálták a DNS-ét úgy, hogy fluoreszkáló fehérjét termeljen, a másikat meg arra vettek rá, hogy karotenoid pigmentet termeljen. Így már volt három molekuláris építőkockájuk, az egyik az alap fakózöld baktériummassza, a másik a fluoreszkálós neonzöld, a harmadik a pigmentes piros. És mit növesztettek belőle a petricsészében? Hát ezt:

Ez itt bizony a bajszos olasz Ron Jeremy-imitátor vízvezetékszerelő, mellékállásban játékipari legenda, Super Mario. Van róla animgifünk is, ahogy... hát izé, fogalmam sincs mit csinál, mondjuk, hogy tenyészik. További képek, és a kísérlet folytatása Invaders-figurákkal itt.

Ó, a Művészet! Az az igazi nagybetűs, amit mi, szánalmas, földhözragadt pondrók a mákszemnyi agyunkkal sohasem leszünk képesek igazán megérteni, az. Itt van például ez a Dovetastic nevű pakisztáni figura (vagy az ő alteregója mögé bújó kaliforniai, én már ezt sem értem kristálytisztán), aki többek között azzal foglalkozik, hogy játékkonzolokat tesz be a mikrohullámú sütőbe, ott művészien tönkrevágja őket, aztán művészien rájuk applikál még műanyag szemgolyókat, meg nagy vörös-fekete fallikus szimbólumokat, aztán művészien felteszi őket az Ebayre, de mivel az igazi nagy művész az egyben humanitárius is, a 31 ezer dolláros ár felét jótékony célra ajánlja fel. A hülyének is megéri egy ilyen a kandalló párkányára ötmillió-kilencért, nem?

Itt van egy csomó kép egy megművésziesült Xbox360-ról, és ha felkészültünk lelkiekben, akkor megmutatjuk mozgóképben is a konzol belépését a művészet világába:

Mindenki az új Wii bejelentését várja legkésőbb a jövő tavaszi E3-on a japánoktól, és úgy néz ki, ez meg is lesz: Nintendóék levédették a Zii nevet "videogame or other electronic device" kategóriában. Tipográfia kérdése, hogy a Z betűt megcsinálják olyannak, hogy kettesnek is lehessen olvasni, és már meg is van a Wii-Zii átmenet. És akár tehetnek is bele olyan vasat, ami bírja a HD megjelenítést.

Tréfás lesz, ha a Sony meg a MS végre utoléri őket a mozgásérzékelős Natallal meg a Gem néven emlegetett playstationös megoldással, ők meg előjönnek megint valami olyasmivel, ami miatt mindenki hülyének nézi őket, aztán ledarálják vele az egész piacot. Volt már szó ugye Vitality Sensorról, ami a játékos ujjára csippentett kis izén keresztül pulzust meg bőrelektromosságot meg hasonló életfunkciókat mér, és a játék dinamikusan tud ezekhez igazodni, ez például egy érdekes út lenne.

Minjdenesetre ha a Wii bejelentésekor mindenki a wee (az amerikai kisgyerekszlengben pisilést jelent) kifejezésre faragott szóvicceket, most készüljünk fel az új-zélandos szójátékcunamira. Hm, New Ziiland, lehet hogy gyorsan le kéne védetni meg bejegyezni domainnek.

(via Eurogamer)

Ui: A Wii-hez meg úgy néz ki, lesz billentyűzet.

Ui2: Persze lehet hogy az egész csak a patent trollok ellen van, ahogyan még 2007-ben levédték a Bii, Cii, és Yii neveket is, hogy a hasonló névre kevésbé építhessenek a kínai hamisítók.

Hozzávalók:

• Egy garázsajtó
• Egy Wii Guitar Hero kontroller
• 21268 karácsonyfaizzó
• Toleráns szomszédok
• Jól fejlett ízlésficam
• Némi szabadidő, kreativitás és pihent agy

És a végeredmény:

Legalábbis az ausztrál igazságügyminiszter, Michael Atkinson szavai szerint, aki 1-2 százalékra becsülte a játékosok között azoknak az arányát, akik képtelenek éles határvonalat húzni a játékok és a való élet között. Atkinson ezt az új Alien vs. Predator játék kapcsán kirobbant vitában hozta fel érvként (a fejlesztő nem volt hajlandó cenzúrázni, erre úgy ahogy van betiltották a játékot). "Elfogadom, hogy a játékosok 98-99 százaléka képes megkülönböztetni a fantáziavilágot és a valóságot, de a maradék 1-2 százalékot szörnyűséges, erőszakos cselekedetekre motiválhatják ezek a játékok" - mondta emberünk válaszul a helyi videojáték-fejlesztői szövetség (Interactive Games and Entertainment Association) felvetésére. Miszerint nehogy már valami vaskalapos politikus határozza meg, mivel szórakozhatnak az emberek, és mivel nem, és különben is, ha a kormány a mozifilmek szabályozásánál képes felnőttnek tekinteni a népet, legyen szíves, és a videojátékok esetében is tegye ezt meg.

Százmillió eladott Need for Speeddel számolva akkor 1-2 millió ember lenne a világban, aki hisz abban, hogy ha 200-zal nekimegyünk a falnak a való életben, nem történik semmi különös, csak újra kell kezdenünk a pályát?

Ezt a rovatot most találtam ki, három videó lesz benne, különösebb kommentár nélkül, és mindenki eldöntheti magának, hogy melyik a jó, melyik a rossz és melyik a csúf. Első adásunkban találkozhatunk a kaszkadőrrel, aki megújítja a "portable gaming" fogalmát, bemutatunk egy zenekart, aki a Zelda főtémáját játssza a koncertjén, és megtudhatjátok azt is, hogy a Pokémon maga a SÁTÁN.

Kevés biztos dolog van az életben, de például a "játékcsajoknak nagy a melle" meghatározás széles körben elfogadott (esetleg a megfogalmazás változik olyasmikre, hogy "a digitális macának orbitális duda kell", vagy hogy "Tomb Raider csöcs nélkül, hát hülye vagy?"). 2008-ban a DICE csapata gondolt egyet, és dobott egy merészet: a Mirror's Edge-ben olyan lányt tettek meg hősnek, aki ugyan nemében megfelelt az elvárásoknak, azonban szinte minden egyéb tekintetben más irányba ment, mint a megszokott csajosjátékos szabályok.

Lehet hogy ezzel most meglepő dolgot mondok, de tessék nekem elhinni: még a legaddiktabb gémerek is szoktak néha mosakodni. Vagy ha nem, hát itt egy remek karácsonyi ajándékötlet, amivel rá lehet venni még a legbüdösebbjét is a tisztálkodásra:

Igen, ez bizony egy Xbox360-kontroller formájú szappan a Digitalsoaps nevű online bolt kínálatából, ahol egyébként olyan csodálatos marhaságokat is lehet kapni - csak hogy a higénia témakörénél maradjunk -, mint a Mountain Dew- vagy kólaillatú samponok.

Az xboxszappan egyébként meglepően drága, 17 dollár plusz posta (ami Európába még 14 dodó), sokkal jobban járunk egy grapefruit-jázmin illatú áttetsző narancssárga PS2-kontroller formájúval, ami csak 5,25 USD, gondolom azért, mert DualShock nincs benne. Van még Wiimote-szappan 12 dollárért, és last minute sonderangebot akcióban kávéillatú pécébillentyűzetes rongyos 1,75-ért, esetleg opcionálisan platformfüggetlen, 15 darabos Tetris-szet 15-ért. És még vagy két tucatnyi egyéb gémerszappan, itt lehet bogarászni közöttük, ha valaki netán vásárolna belőlük, feltétlenül írja meg az élményeit.

Koreával foglalkoztunk már pár hete a Starcraft-őrület kapcsán, és most megint visszatérünk a Frontline újságírójával, Douglas Rushkoff-fal, aki egy negyed órába sűrített dokumentumfilmben először egy Starcraft-versenyt látogat meg, aztán egy helyi netcafét, végül találkozik egy igazi videojáték- és internetfüggő lúzersráccal, akit elkísér a helyi elvonóba is. És a végén gyereklányok éneklik, hogy neti-neti-netikett. Bár a videó nem mai (sőt, van vagy fél éves), nagyon érdekes, minden pesszimizmusa ellenére.