IDDQD

Oké, elég sokszor jelentettük már ki, hogy na hát erre találták ki valójában a Kinectet, meg nem is, hanem arra, és persze az ilyenek nagy része marhaság meg szexjáték volt. Most a Georgia Tech College of Computing kutatói megtalálták azt a felhasználási módot, ami nem is hülyeség, és instant homlokracsapkodós hogy-ez-eddig-hogy-nem-jutott-senkinek-az-eszébe rohamot vált ki. A hekkelt Kinect a süketnémák jelnyelvét olvassa, a tesztek szerint 98 százalékos pontossággal.

Egy Carlos Escárrega nevű grafikus készítette ezt a csodás pólótervet, amiben Han Solo meg a Skywalker gyerek Mario bőrébe bújnak, Donkey Kong pedig eljabbásodva tartja rabszíjon Peach... izé, Leia hercegnőt.

(innen)

És még mindig demake: a Pixel Force nevű egyszemélyes fejlesztőcsapat (valójában egy Eric Ruth nevű zseni) már javában készíti a Halo 8-bites mutációját. Pixel Force korábban már hallatott magáról a Left 4 Dead és a DJ Hero régigrafikás, régizenés változataival, és nemcsak egy videót készített, hanem egy full játszható játékot, letölthető mindkettő a netről.

Most is játszható program készül a Halóból, egy Contra-szerű platform-akció, amiben járművet is lehet vezetni. Engem teljesen lenyűgöztek Pixel Force korábbi művei is, de ez még azoknál is jobbnak ígérkezik. A 8-bites Master Chief gránátozik is, Banshee-t szed le, a Huntert hátulról támadja, ahogy kell, és még Cortana is befért a játékba. És persze a Halo zseniális főcímzenéje chiptune-osítva csendül fel – majd januárban, amikor a 8-bites Halo Pixel Force tervei szerint megjelenik.

(via Kotaku)

A demake (azaz népszerű filmek vagy videojátékok elképzelése régi játékként) rajongóinak ismerős lehet Andy Rash neve: ő az a grafikus, aki elkészítette az eredeti Star Wars trilógia főbb szereplőit pár pixelben – úgy, ahogy annak idején korai Sierra- vagy Lucasarts-kalandjátékokban szerepelhettek volna.

Rash most újra hallatott magáról, ezúttal az Indiana Jones filmek szereplőiből csinált pixelhősöket. Érdemes a teljes méretű alkotásért a fenti képre kattintani, a legfeljebb 24 pixel magas karakterekbe olyan részletek is belefértek, mint a Végzet Temploma főpapjának kezében a lángoló szív vagy az utolsó kereszteslovag mellére hímzett kereszt. És aki esetleg nem tudná, melyik karakter kicsoda, itt talál egy megoldókulcsot.

(via Kotaku)

Addig ezt osszátok be magatoknak:

Na, gondoltam, hogy ez lesz. Akárhányszor rakom be a szavazásba a Dungeon Mastert, nem végez első helyen, bezzeg az Eye of the Beholdert rögtön megszavaztátok heti játéknak. Ez a kiforrott játékok előnye a műfajteremtőkkel szemben: többen ismerik őket, és sokszor nagyobb sikert tudnak befutni, mint az igazán újító úttörők. De tulajdonképpen nincs ezzel semmi baj, csak most szükségszerű kicsit messzebbről kezdenem a történetet – annál is inkább, mert az EoB fejlesztése nem túl izgalmas: egyik cég megrendelte a másiktól, az meg lefejlesztette.

Számítógépes szerepjátékról (CRPG) lévén szó kezdhetem akár nagyon-nagyon messze is, például a 19. század második felében, amikor a viktoriánus Angliában a középosztálybeliek előszeretettel szórakoztatták magukat azzal, hogy fiktív karakterek bőrébe bújva improvizáltak történeteket. Ezt a szabad szerepjátékot ötvözték jóval később, az 1970-es években leleményes amerikaiak az ólomkatonákkal vívott harci játékok kötött szabályrendszerével. Gondolom, RPG-fanok már kórusban zúgják a nevet: Gary Gygax. Ő volt az, aki a modern asztali szerepjátékot 1974-ben sikeres útjára indította a Dungeons & Dragonsszal.

Idei utolsó nyereményjátékunk eredményhirdetése következik, ahol pontosan 1:13,8 volt a nyerési esély, hiszen 138-an jelentkeztetek a Perpetuum című magyar MMORPG egy hónapnyi ingyen játékot biztosító kódjaiért. A random.org szeszélye a következő tíz nyertest hozta ki: B. Viktor, B. Márton, S. Márton, K. Erik Ádám, P. Szabolcs, N. Dávid, H. Tamás, Sz. Dávid, L. Ádám, K. Gábor. Gratulálunk nekik, a kódokat elküldtük drótpostagalambbal. A többieknek köszönjük a részvételt, és vigasztalja őket a tudat, hogy természetesen 2011-ben is rengeteg nyereményjátékunk lesz majd.

Az IDDQD követi a friss nemzetközi trendeket, és most a Wikileaks nyomán egy szupertitkos dokumentumot fogunk kiszivárogtatni, mégpedig azt a csillió dolláros knowhow-t, aminek alapján a világ összes videojátékának összes fő- és mellékszereplőjét, valamint főellenségét megtervezik a dizájnerek. True story!

Ilyenkor már rég karácsonyi témájú viccesvideókat kéne posztolnunk, de csak azért se.

Engem meg már megint a rosszullét kerülget, mint mindig, amikor azt látom, hogy kedvenc platformomat megerőszakolják sliccből, szárazon, hátulról. Az abúzust most a Commodore USA nevű cég követi el, akiről már hallhattunk idén, Phoenix néven akarta piacra dobni ezt a borzalmat, de aztán kiderült, hogy mindenféle jogi problémák vannak a névhasználattal kapcsolatban.

Amikor az eredeti Commodore 1994-ben csődbe ment, a brand jogait széthordták mindenféle (főleg európai) cégek. Azóta egy kis darab jutott Barry Altmannak is, aki megalapította a Commodore USA-t, és évek óta rendületlenül próbálkozik a retróra fogékony pc-vásárlóknál (az Amigát is többféle formában tervezi újraéleszteni). Illetve valójában nem próbálkozik, mert kész terméket még csak képen láthattunk a cégtől, Altman egyelőre csak ideiglenes szerződéseket köthetett, az említett jogi problémák még nem rendeződtek.

Altman most éppen a C64x-szel támadta be a sajtót, ami egy, burkolatában a C64-et hűen utánzó gép, de van benne egy kétmagos Atom proci, két gigabájt memória, blu-ray meghajtó, hdmi-kimenet, meg még néhány jól hangzó parasztvakítás. Normál pc-ként működik, de van C64 emulációs módja is (arról nincs hír, hogy a blu-rayről hogyan lehet majd eredeti C64-programokat beolvasni). Egyelőre nem tudni, hogy mikor és mennyiért kerül boltokba ez a mutáns.

Én azt remélem, hogy soha. Drága jó, világháborút megjárt nagyapám mindig azt mondogatta, hogy „hagyjuk a holtakat pihenni”, és én valahogy így érzek a C64-gyel kapcsolatban is. A platform szellemét szépen megidézik az emulátorok, online közösségi oldalak és az olyan, alulról jövő kezdeményezések, mint a C64DTV vagy a Csokiban újra évek óta szervezett retrókiállítás (vagy ez a blog, ha nagyon szerénytelen akarok lenni). Nem kell, hogy ebbe beleszóljanak pénzéhes üzletemberek.

(via Wired)

Ferenc, az eBay-nyereményjáték nyertese örömmel és az alábbi videóval értesített minket arról, hogy megjött a nyereménye, az univerzális robotkar. A robotkar jól szuperál, Ferenc már a kockacukrot is ezzel teszi a kávéjába. A videót köszönjük, nem kis meló lehetett összerakni.

Brutális infografikát közölt a Bungie honlapján a multira kihegyezett Halo: Reachről, tele érdekes adatokkal. Nem másoljuk ide, mert hosszú és szétnyúzná a blogot, meg úgysem látszana kicsiben. Lent van egy kis részlet belőle, akit érdekel, kattintson rá a teljes verzióért. Pár adatot azért kiemelnénk: a játékosok kevesebb mint három hónap alatt több mint 1,3 milliárd online meccset játszottak, összesen 24 ezer évnyi játékórát töltöttek a Reach bolygón. Az ölések száma 33 milliárd volt - ebből 11 milliárd kis Covenant csokker grunt, de még Bansheeből is elfogyott 235 millió. Az unlockolható medálokra, páncélokra és hangokra vonatkozó statisztika is van, a legkisebb szám 1000 – ennyien vették meg az ultranehezen (értsd: rengeteg meccsel összegürizett kreditért) megszerezhető villámló páncélt.

..., az nem más, mint Á. Zoltán, majdnem 150 jelentkező közül. Gratulálunk neki, a nyeremény postán jut el hozzá. A többieknek köszi a részvételt, a Nintendo Magyarországnak meg a nyereményt.

Van még egy utolsó nyereményjátékunk karácsony előtt: kaptunk tíz kódot a Perpetuum nevű, magyar fejlesztésű sci-fi MMORPG egyik fejlesztőjétől, Gargajtól (aki amúgy ismert demoscene-arc). A játék nemrég indult el, de máris van egy jelölése az mmorpg.com listáján a „2010 legjobb új játéka” kategóriában. A Perpetuum hagyományos előfizetéses rendszerben működik, de az általunk kisorsolt kódokkal 30 napig ingyen lehet játszani. Érdemes megnézni a játék honlapját, érdekes jellemzői vannak a játéknak (például az idő alapú karakterfejlődés, vagyis a karakter akkor is fejlődik, ha a játékos nem jelentkezik be). Aki szeretne kódot kapni, küldjön a szokásos emailre (a munkahelyükön Lotus Notes-ra ítéltek kedvéért: iddqdblog_KUKAC_gmail_PONT_com) egy levelet december 22., azaz szerda este 8 óráig, a levél szövege legyen egy emailcím, ahova a kódot küldhetjük. A jelentkezők közül kisorsoljuk a tíz kódot, a szerencsés nyertesek még karácsony előtt megkapják.

Érdekes projektet indított el két fejlesztő, a Gnome’s Lair blog mögött álló illető és bizonyos Jonas Kyratzes: az év sztorija, a WikiLeaks-botrány ihlette játékokat fognak készíteni. Persze készült már idétlen flashjáték ebből, de Kyratzesék szándéka az, hogy komoly és elgondolkodtató indie játékokat fognak fejleszteni (amik persze ettől még lehet, hogy Flasht fognak használni).

Mindketten dolgoznak már egy-egy játékon (a Gnome’s Lair gazdája egy szöveges kalandot csinál), és további fejlesztők csatlakozását várják a WikiLeaks Stories néven futó nonprofit projekthez, aminek van már honlapja és Facebook-oldala is.

„Ha játékfejlesztő vagy, csatlakozz hozzánk és készíts játékot olyan bűnökről, amiket a kormányok megpóbálnak elhallgatni” – írja Kyratzes a blogján. „Használd a művészetedet a demokráciáért és szabadságért folyó küzdelemben. A művészet és a művészek nem valami vákuumban léteznek. Néhány ember majd azt mondja, prédikáltok, de ezt vegyétek bóknak: a prédikáció a megtalált igazság kinyilatkoztatása, a művészetnek pedig a vallásban és a revelációban is vannak gyökerei.”

Szép szavak, de ahogy látom, egyelőre nem túl hatásosak: a Facebook-oldalnak kemény 26 követője van eddig.

(via GameSetWatch)