Üdv minden régijáték-rajongónak, megint itt van 2in1 rovatunk, a Checkpoint Mini, ami cikk és podcast is, attól függően, ki hogyan fogyasztja. Szokás szerint a lejátszó után egy cikkecske is jön a játékról azok kedvéért, akiknek a podcastes formátum annyira nem jön be, de pár bekezdést bármikor elolvasnak. És továbbra is nagyon nagy köszönet mindenkinek, aki támogatta Patreon-kampányunkat! (Támogatóink listáját lásd a poszt végén.)
Van az úgy, hogy kipróbálunk egy régi játékot, amit egyikünk sem ismer, de jónak tűnik, aztán befürdünk vele. A Fire and Brimstone-nal így jártunk. Akadt dolgunk már pár nehéz játékkal a Checkpointban, de ez... ez... erre valami új jelzőt kellene kitalálni. Ha kíváncsi vagy élményeinkre és a toplistán szereplő játékok indoklására, irány a podcast, embed lent, letöltőlink a nyilacska alatt, RSS feed itt, iTunes-oldal itt, Soundcloud-oldal itt. Ha viszont csak olvasnál egy posztot a játékról és gyorsan átfutnád a toplistáinkat, scrollozz a lejátszó utánra (bár teljes élményt a podcast ad).
A Vectordean nem hagyott túl mély nyomot a videojáték-iparban. Az 1988-ban alapított brit stúdió összesen nyolc játékot készített, mielőtt a Millennium Interactive 1994-ben megvette és magába olvasztotta őket. A nagy sikerük a James Pond sorozat volt a stúdió utolsó éveiben, előtte szinte véletlenszerű műfajú és témájú játékokkal próbálkoztak, ezek egyike volt a Fire and Brimstone, amit a MicroProse adott ki 1990-ben.
Bár a játék első blikkre tipikus amigás mókának tűnik - csodaszép grafika, problémás játékmenet -, hamar kiderül, hogy nem az, mert Atari ST-re fejlesztették és onnan portolták át Amigára. Ez azt jelenti, hogy a grafika szép ugyan, de túl statikus, a motor nem használja ki eléggé a platform képességeit. Nincs parallax scroll, sőt egyáltalán nincs scrollozás, hanem képernyőnként vált a kép, mint valami spectrumos Manic Miner-klónban. Ezt annak idején fel is rótták neki a szaklapok.
De a Fire and Brimstone nem ezért rossz játék, hanem minden más miatt. A sztori szerint az északi mitológiában járunk, Thor isten megelégeli, hogy Hél, az alvilág istennője a felvilágra fenekedik, és útnak indul, hogy elintézze a pereputtyával együtt. Meg kell jegyezni, hogy olyan Thor istenről van szó, aki lepotyogó makkoktól is képes sebződni. Szóval ez a csökkentett habzású Thor megy balról jobbra, fegyvereket vesz fel, újratermelődő szörnyeket próbál lelövöldözni, hogy kínkeservesen haladjon előre, de nem mindig érdemes felvennie a legutóbb talált fegyvert, mert lehet, hogy nem az lesz a jó a következő boss ellen. Ismerős? Igen, ez a Ghosts 'n Goblins. Pontosabban annak folytatása, a Ghouls 'n Ghosts, mert bevallottan ez inspirálta a csupán háromfős fejlesztőcsapatot. Tim Coupe programozott, a Vectordean ásza, Chris Sorrell felelt a grafikáért, David Whittaker pedig a zenét hozta össze. Mindhárom név ismerős lehet más cégek erősebb projektjeinek stáblistáiból, szóval nem velük volt a gond. Hanem azzal, hogy kellett volna melléjük egy negyedik ember is, egy dizájner.
Mert a trió játékot nagyjából annak a gondolatnak a mentén tervezte meg, hogy "a bossfightokat leszámítva csak 34 képernyőnk van, legyen hát a játékmenet olyan mocsok nehéz, hogy a Ghosts 'n Goblins is sírva kérje el a receptet". És ez történt.
A játék egyetlen pluszt adott a Ghosts 'n Goblinshoz képest, a varázsitalokat, amiket random dobott a gép repülő ellenfelek legyőzése után. A fehér ital sötét helyszíneket világított meg, a sárgát elfogyasztva Thor magasabbra ugorhatott, a pirossal megölt minden ellenfelet a képernyőn, a kékkel pedig rejtett platformokat fedett fel. És ez utóbbira nagyra épített a játék. Bizonyos képernyőkön ha nem volt kék italod, a lehetetlenhez közeli volt átjutni. És ha át is jutottál, a következőn simán kiderülhetett, hogy a fegyverrel, ami nálad van, teljesen esélytelen legyőzni az ottani szörnyeket. A játék semmi támpontot, segítséget nem adott arra, hogy hol mi várja a játékost. És persze van az az iskola, hogy a játékos tapasztaljon ki mindent, de ez akkor működik, ha a játékos azért kap néha egy kis sikerélményt. A Fire and Brimstone-tól nem nagyon kap, már az első képernyőn is nagyon könnyű meghalni.
Szóval akármilyen szép is itt-ott, senkinek nem ajánljuk. Ez egy embergyűlölő játék, messzire kerülendő szutyok. Sajnos ennyire sommás véleményünk lett a kipróbálás után a szép grafika ellenére.
Legközelebb jövő héten jön új, vendéges Checkpoint. Továbbra is válasszatok bennünket, és visszajelzések, észrevételek jöhetnek bátran (iTunes-ra is, mert akkor jobban észrevesz minket a drága), és azért is hálásak vagyunk, ha share-elitek a mostani adást (vagy valamelyik korábbit).
Checkpoint Mini adások a tizenkettedik évadban:
- Checkpoint Mini #276: Pepper's Adventures in Time
- Checkpoint Mini #277: Laser Squad
- Checkpoint Mini #278: Cauldron I-II + TOPLISTA: A 10 legjobb játék, aminek csak két része volt
- Checkpoint Mini #279: Rayman
- Checkpoint Mini #280: Dark Legions
- Checkpoint Mini #281: Operation Wolf + TOPLISTA: A 10 legjobb O-betűs játék
- Checkpoint Mini #282: Battlezone
- Checkpoint Mini #283: Drowned God: Conspiracy for the Ages
- Checkpoint Mini #284: Chuckie Egg + TOPLISTA: A 10 legjobb játék, aminek étel van a címében
- Checkpoint Mini #285: Lady Tut
- Checkpoint Mini #286: Dark Colony
- Checkpoint Mini #287: Boogie Wings + TOPLISTA: A 10 legjobb játék, aminek "wing" van a címében
- Checkpoint Mini #288: Soccer Kid
- Checkpoint Mini #289: Dominus
- Checkpoint Mini #290: Frogger + TOPLISTA: A 10 legjobb játék, amihez nem értek fel a folytatásai
- Checkpoint Mini #291: Quake II
Még korábbi adások:
Ebből a posztból elérhető a teljes első évad, ebből a posztból a teljes második évad, ebből a posztból a teljes harmadik évad, ebből a posztból a teljes negyedik évad, ebből a posztból pedig a teljes ötödik évad. Igen, a 6-7. évadról nincs még összesítő poszt, majd lesz.
A vendéges (nem mini) Checkpoint adásokat itt találod, a vendég nélküli Checkpoint Miniket itt találod.
Vendégszerepléseink:
- Checkpoint a Runyai Stúdió podcastjében
- Checkpoint A hiányzó darab podcastben
- Grath, Stöki és Mazur szereplései a Fun With Geeks YouTube-csatornán: Dixit #1, Dixit #2, Dixit kiegészítő #1, Dixit kiegészítő #2, We Didn't Playtest This at All #1, sőt We Didn't Playtest This at All #2)
- Stöki a Sztereotrip utazási podcastben (a téma Japán, a Tokyo Game Show is előkerül)
- Stöki évekkel ezelőtti vendégeskedése a Konnektor podcastben
- Stöki vendégeskedése Kiss Iminél az Unlimited podcastben
A poszt végén pedig következzen Patreon-támogatóink avatár- és névsora:

További támogatóink:
Kiss András, HunterXXL, Zsiga Bálint, Répabácsi, Mágnesfejű, Hollósi Dániel, Huszti András, Peter, AnnieC, Paller, Kecskés János, Tzupi, Laborpati, Sh4mir83, Nagy Ákos, Dirty Dave, Csemniczky Péter, Gas3.14, Kurucz Ádám, Pálfi Tamás, Lidérc, Klisz Gábor, cue, Dreska Szilárd, Oberling Gergő, Döme, Bohner Gergő, cubeshadow, Balfars, Zergeborg, Jocó, Szabó Ferenc, Zila, jurgen_habermas, ricsi, abeddon, Ninju, Sándor Tamás, Jezernyiczky Tamás, ezven, Bajka Zalán, kisakos, Varga Balázs, Smiley, SzLacc, Glad, Tresó Ottó, aboy, Sinus, bordiii, Fanyuvo, Hájas Ákos, Lottsie, Oli, gyulaur, Neriana, Milo, ArcadeMacho, Gergő, Havasi László, Ateela Wrink, kszicsillag, Markó Gábor, Seci, Alien Mindbender, Csíkos János, pec, Nagy Tamás, Krapulax, Peter, Gytb, patex 1987, Hrubos Mátyás, Dundeal, Somi, Gorgil, Febert Zoltán, Bazzs, kalanneni, Solymi81, VinczeI, GSimon, Polben, Tamás, Rules, Pusztai László, Ripburger, Kester, Kavics, thechewieone, MacMaiger, milyenferi, Xlabu, Cece, Dudi, CsikosZ, moerphin, Tade, Bognár Péter, Murek, Jófejsrác, Csanyteleki Lakos, Laska, KssDavid.
(Ha nem látod a listában a nevedet, pedig támogattál vagy ha valami változtatást szeretnél, írj nekünk! Esetleg keress rá, nincs-e megválaszolatlan leveled tőlünk. Illetve bocs, régebbi felvételek miatt pár adást csúszhat a hangos-képes főhajtás.)

Utolsó kommentek