Üdv minden régijáték-rajongónak, megint itt van 2in1 rovatunk, a Checkpoint Mini, ami cikk és podcast is, attól függően, ki hogyan fogyasztja. Szokás szerint a lejátszó után egy cikkecske is jön a játékról azok kedvéért, akiknek a podcastes formátum annyira nem jön be, de pár bekezdést bármikor elolvasnak. És továbbra is nagyon nagy köszönet mindenkinek, aki támogatta Patreon-kampányunkat! (Támogatóink listáját lásd a poszt végén.)
Fogalmam sincs, hogy telhetett el 277 Checkpoint Mini adás úgy, hogy a Cauldront nem tárgyaltuk ki, elvégre a 8-bites otthoni számítógépes platformok egyik legnépszerűbb játékáról van szó, amit mi sem bizonyít jobban, mint az, hogy TCFS a második részét pár éve portolta Plus/4-re. Na, de ami késik, az már itt is van: sokatok kívánságára Cauldron I és Cauldron II, plusz egy toplista, ha már eddig várt szegény. Ha kíváncsi vagy élményeinkre és a toplistán szereplő játékok indoklására, irány a podcast, embed lent, letöltőlink a nyilacska alatt >>illetve itt<<, RSS feed itt, iTunes-oldal itt, Soundcloud-oldal itt. Ha viszont csak olvasnál egy posztot a játékról és gyorsan átfutnád a toplistáinkat, scrollozz a lejátszó utánra (bár teljes élményt a podcast ad).
A sztorit a Palace Software-nél érdemes indítani, amit 1983-ban alapított Londonban két fiatal, Peter Stone és Richard Leinfellner (ma már mindketten saját vállalkozásokkal nyomulnak, de korábban hosszú időt húztak le a Konaminál, illetve az Electronic Artsnál). Ők ketten a The Video Palace nevű videotékában ismerkedtek meg, mindketten ott dolgoztak nagyjából akkor, amikor a bolt filmek mellett elkezdett játékokat is árulni. Stone és Leinfellner kitalálták, milyen jó lenne saját játékokkal is belépni az érezhetően növekvő piacra, és sikeresen eladták az ötletet a Video Palace tulajdonosának. Megalapították hát a Palace Software-t, és 1984-ben ki is jöttek első C64-játékukkal, az Evil Dead című film játékváltozatával. Borzalmasan rossz volt, Leinfellner programozott, Stone a grafikával foglalkozott, de mivel mindketten először csináltak ilyet, katasztrofális lett a végeredmény. Ebből tanulva felvették Steve Brown designert és Stanley Schembri programozót, és elkezdtek profibb játékokat csinálni.
A cég ezután megszerezte a Halloween-filmek játékkonverziós jogát (egyszerűen mehetett az ilyesmi akkortájt), így Brownék első melója egy Halloween-játék volt. Illetve lett volna, mert a nyolcpixeles Mike Myers nem festett túl jól. Ellenben a díszletnek készült tök jól sikerült, így Brownék 1985-ben filmátirat helyett inkább egy horrorok felé kacsintgató mesét készítettek egy gonosz tökről és az ellene harcba szálló boszorkányról. A döntésben az is segíthetett, hogy akkoriban Angliában egy konzervatív szervezet démonizálta a fiatalokat megrontó horrorfilmeket (többek között), és kockázatmentesebb döntés volt meseszerű irányba elvinni a játékot.
Brown és Leinfellner viszont nem tudott megegyezni arról, hogy mi legyen a készülő játék műfaja. Egyikük shoot 'em upot akart készíteni, másikuk platformjátékot. Az 1985-ben megjelent Cauldron (németül Hexenküche, sok magyarhoz is így jutott el) végül mindkettő lett. A főhős boszinak egy 2D világban kellett röpködnie a platformjátékos pályák között és lényeket lövöldözni - de még inkább kerülgetni, mert a lövés mágiát használt, akárcsak a repülés vagy az ellenségeknek ütközés. A platformos részek pedig a brit Manic Miner-es hagyományoknak megfelelően szemétládák voltak. A dungeonokból hat tárgyat kellett összegyűjteni, hogy a boszorkány szembeszállhasson a Tökkirállyal (Pumpking), de ez keveseknek sikerült. A Cauldron még C64-es mércével is baromi nehéz játék volt, még az amerikai piacra megjelent könnyített verziója is (ebben már nem fogyott olyan gyorsan a mágia).
Az 1986-os folytatás sem volt elnézőbb a játékossal. Ott az irányítás okozott gondot, ami tökéletes példája volt a spectrumos brit piacon népszerű "programozók terveznek játékot" szemléletnek. Már az első rész irányítása is kihívás volt, mert a boszorkány seprűjének volt egy tehetetlensége, amit be kellett kalkulálni, amikor fordultunk a levegőben. De a második részben a pattogó Tökkirály volt a főhős és a boszi a gonosz (egyébként remek ötlet a szerepek megcserélése), a tök kezelése viszont nagyon nehézkes volt, még ha szándékosan is. Az alkotók itt is leprogramoztak némi fizikát, és a tök pattanásának erejét és irányát csak akkor lehetett változtatni, amikor éppen földet ért. Ezt kitapasztalni nem volt egyszerű, ráadásul bizonyos helyszíneket csak falról továbbpattanva lehetett elérni. Gyakori látvány volt a kontrollálatlanul pattogó tök, ami emeleteket zuhan le valahonnan, ahova nagy nehezen felküzdöttük magunkat. Emiatt a Cauldron II úgy is nehéz játék, ha örökélettel játszik az ember.
Miért érdemes mégis megnézni ma? Egyrészt a gyönyörű nagy pixelek miatt. Mindkét játék nagyon stílusos, nekem sosem volt érzékem hozzájuk, de gyerekként folyton betöltöttem mindkettőt, hogy gyönyörködjek bennük. Másrészt a mából visszatekintve elismerő biccentéseket vált ki a két Cauldron, technikailag is. Ezek jól összerakott, a saját idejükben elsőrangú minőségű játékok voltak. Bárcsak ne lett volna szenvedés játszani velük, de hát ez sok kortársukról is elmondható.
A Cauldronokkal a Palace Software a legjobb C64-fejlesztők közé került, Brownnak viszont elege lett az apró sprite-okból, nagy és szépen animált karaktereket akart látni a képernyőn. Ennek a törekvésnek volt az eredménye az 1986-os Antiriad, de még inkább a következő években érkező két Barbarian. Aztán a cég tündöklése a kilencvenes évekre befejeződött: 1991-ben felvásárolta a nem túl jó hírű Titus, és ez meg is pecsételte a stúdió sorsát. De a pár év alatt, amíg léteztek, kitörölhetetlen nyomot hagytak a játéktörténelemben.
És akkor jöjjön a toplista: megpróbáltunk olyan játékokat keresni, amiknek csak 2 részük készült. Persze keresgélés során belefutottunk megint egy csomó kérdésbe. Számít az újrakiadás, a remaster vagy a remake? És a kiegészítők? A licenszelt brandek? Spinoffok? Mobilos mellékágak? Végül Grath szigorúan vette a feladatot, én pedig nem tudtam dönteni, két listát csináltam. A megengedőbb listán olyan játékok szerepelnek, amiknek csak egy "nagy" folytatásuk volt, de azért előfordulnak a környékükön remake-ek, spinoffok vagy standalone kiegészítők. A szigorú listán nincs ilyen.
|
STÖKI TOP10 (szigorú) |
STÖKI TOP10 (megengedő) |
|
1. The Talos Principle (2014) 2. Maniac Mansion (1987) 3. Crimson Skies (2000) 4. Dungeon Keeper (1997) 5. Hollow Knight (2017) 6. Ghost of Tsushima (2020) 7. Death Stranding (2019) 8. The Lost Vikings (1993) 9. Spelunky (2008) 10. C.r.e.a.t.u.r.e.s. (1990) |
1. The Last of Us (2013) 2. Psychonauts (2005) 3. Horizon Zero Dawn (2017) 4. Portal (2007) 5. Impossible Mission (1984) 6. Alan Wake (2010) 7. Dishonored (2012) 8. System Shock (1994) 9. Archon: The Light and the Dark (1983) 10. Blood (1997) |
|
GRATH TOP10 |
|
1. Portal (2007) 2. Judgment (2018) 3. Gravity Rush (2012) 4. Nioh (2017) 5. Dark Cloud (2000) 6. Dragon Force (1996) 7. Condemned: Criminal Origins (2005) 8. Otogi: Myth of Demons (2002) 9. Lost Kingdoms (2002) 10. The Suffering (2004) |
Vajon milyen fontos játékpáros nem jutott eszünkbe? Várjuk a ti listáitokat is kommentekben. Legközelebb pedig egy héten belül jön új Checkpoint, terveink szerint az idei első Anno lesz. Továbbra is válasszatok bennünket, és visszajelzések, észrevételek jöhetnek bátran (iTunes-ra is, mert akkor jobban észrevesz minket a drága), és azért is hálásak vagyunk, ha share-elitek a mostani adást (vagy valamelyik korábbit).
Checkpoint Mini adások a tizenkettedik évadban:
Még korábbi adások:
Ebből a posztból elérhető a teljes első évad, ebből a posztból a teljes második évad, ebből a posztból a teljes harmadik évad, ebből a posztból a teljes negyedik évad, ebből a posztból pedig a teljes ötödik évad. Igen, a 6-7. évadról nincs még összesítő poszt, majd lesz.
A vendéges (nem mini) Checkpoint adásokat itt találod, a vendég nélküli Checkpoint Miniket itt találod.
Vendégszerepléseink:
- Checkpoint a Runyai Stúdió podcastjében
- Checkpoint A hiányzó darab podcastben
- Grath, Stöki és Mazur szereplései a Fun With Geeks YouTube-csatornán: Dixit #1, Dixit #2, Dixit kiegészítő #1, Dixit kiegészítő #2, We Didn't Playtest This at All #1, sőt We Didn't Playtest This at All #2)
- Stöki a Sztereotrip utazási podcastben (a téma Japán, a Tokyo Game Show is előkerül)
- Stöki évekkel ezelőtti vendégeskedése a Konnektor podcastben
- Stöki vendégeskedése Kiss Iminél az Unlimited podcastben
A poszt végén pedig következzen Patreon-támogatóink avatár- és névsora:

További támogatóink:
Kiss András, HunterXXL, Zsiga Bálint, Répabácsi, Mágnesfejű, Hollósi Dániel, Huszti András, Peter, AnnieC, Paller, Kecskés János, Tzupi, Laborpati, Sh4mir83, Nagy Ákos, Dirty Dave, Csemniczky Péter, Gas3.14, Kurucz Ádám, Pálfi Tamás, Lidérc, Klisz Gábor, cue, Dreska Szilárd, Oberling Gergő, Döme, Bohner Gergő, cubeshadow, Balfars, Zergeborg, Jocó, Szabó Ferenc, Zila, jurgen_habermas, ricsi, abeddon, Ninju, Sándor Tamás, Jezernyiczky Tamás, ezven, Bajka Zalán, kisakos, Varga Balázs, Smiley, SzLacc, Glad, Tresó Ottó, aboy, Sinus, bordiii, Fanyuvo, Hájas Ákos, Lottsie, Oli, gyulaur, Neriana, Milo, ArcadeMacho, Gergő, Havasi László, Ateela Wrink, kszicsillag, Markó Gábor, Seci, Alien Mindbender, Csíkos János, pec, Nagy Tamás, Krapulax, Peter, Gytb, patex 1987, Hrubos Mátyás, Dundeal, Somi, Gorgil, Febert Zoltán, Bazzs, kalanneni, Solymi81, VinczeI, GSimon, Polben, Tamás, Rules, Pusztai László, Ripburger, Kester, Kavics, thechewieone, MacMaiger, milyenferi, Xlabu, Cece, Dudi, CsikosZ, moerphin, Tade, Bognár Péter, Murek, Jófejsrác, Csanyteleki Lakos, Laska, KssDavid.
(Ha nem látod a listában a nevedet, pedig támogattál vagy ha valami változtatást szeretnél, írj nekünk! Esetleg keress rá, nincs-e megválaszolatlan leveled tőlünk. Illetve bocs, régebbi felvételek miatt pár adást csúszhat a hangos-képes főhajtás.)

Utolsó kommentek