HTML

IDDQD

Félkomoly játékblog azoknak, akik tudják, mi az IDDQD, és azoknak, akik nem. Kazuárokat is szívesen látunk.

Itt támogathatsz minket

PayPal:

Patreon:

 patreon_fejlec_kicis.png

Utolsó kommentek

Checkpoint Mini #132: The 7th Guest és The 11th Hour

2020.06.13. 17:08 Stöki

cpmini_132.png Üdv minden régijáték-rajongónak, megint itt van 2in1 rovatunk, a Checkpoint Mini, ami cikk és podcast is, attól függően, ki hogyan fogyasztja. Szokás szerint a lejátszó után egy cikkecske is jön a játékról azok kedvéért, akiknek a podcastes formátum annyira nem jön be, de pár bekezdést bármikor elolvasnak. És továbbra is nagyon nagy köszönet mindenkinek, aki támogatta Patreon-kampányunkat! (Támogatóink listáját lásd a poszt végén.)

A most tesztelt játékról 5 éve már írtam egy posztot, de Grath nagyon akart róla Minit készíteni, ezért úgy döntöttünk, párévente egy ilyen kváziduplázás belefér (és akkor már a folytatásról is ejtettünk pár keresetlen szót). A The 7th Guestről és a The 11th Hourról van szó, a CD-ROM-forradalom élharcosairól, amiket ma már azért nem olyan jó elővenni. Ha kíváncsi vagy élményeinkre, irány a podcast, embed lent, letöltőlink a nyilacska alatt >>illetve itt<<, RSS feed itt, iTunes-oldal itt, Soundcloud-oldal itt. Ha viszont csak olvasnál egy posztot a játékról (ami ezúttal nagyrészt a korábbi írás reciklálása lesz pár új infóval), scrollozz a lejátszó utánra (bár teljes élményt a podcast ad). És már van Discord-szerverünk is, ha ott bandáznál a többi Checkpoint-rajongóval, szuperalapos retrós cikkekért pedig fáradj el a Retro.Landre.

A The 7th Guest 1993 áprilisában jelent meg, kortársai voltak például a Star Wars: X-Wing, az Alone in the Dark, a Doom vagy épp a Mortal Kombat. Valamilyen szempontból mindegyiket újítónak, forradalminak kiáltotta ki a sajtó, és akkor egyszer csak jött ez a játék elképesztő látvánnyal, élőszereplős filmjelenetekkel, az akkor még űrtechnológiának tűnő cd-n (sőt, KÉT cd-n), és mindenkinek leesett az álla. Már akinek a környezetében volt olyan számítógép, amin ez a csoda megmoccant.

graemerob.pngA játék két kulcsfigurája az amerikai Rob Landeros (jobbra) és a skót származású Graeme Devine (balra). Landeros, aki korábban a Cinemaware-nél volt például a Defender of the Crown művészeti vezetője (és így volt már némi fogalma arról, hogyan lehet filmes élményt alkotni videojátékokban) a játékmenetet és a rejtvények nagy részét tervezte, illetve nyilván beleszólt a képi világba is. Devine ezzel szemben programozózseni volt: már 16 évesen az Atarinak portolgatott, aztán megfordult a Lucasfilmnél, az Activisionnél és a Virgin Interactive-nél is. Ott találkozott Landerosszal, és amikor 1990-ben kitalálták, hogy együtt fognak játékot fejleszteni, decemberben megalapították a Trilobyte stúdiót, kiadónak pedig megnyerték a Vigint. Devine ezután főleg a készülő 7th Guest GROOVIE nevű játékmotorján és technikai hátterén ügyködött. Az például neki köszönhető, hogy a játék CSAK két cd volt. A felvett filmjelenetek ugyanis nagyon sok helyet foglaltak, a videók tömörítése viszont ekkor még igencsak gyerekcipőben járt, így Devine-nek magának kellett tömörítőrutint írnia.

Kilencvenes évek eleje, élőszereplős jelenetek, fejtörők – ennyiből könnyen kitalálható, hogy a 7th Guest kalandjáték volt. Mégpedig nem hagyományos, tárgyhasználatra és feleletválasztós párbeszédre épülő kalandjáték, hanem az a fajta, amiben mindig egy logikai puzzle megoldásával lehetett továbbjutni. A sztori egy kísértetjárta kúriába vitte a játékost (illetve az amnéziával küzdő főhőst), ami egy bizonyos Henry Stauf tulajdona volt. Az intro elmesélte, Stauf hogyan lett csavargóból gazdag játékgyártó, de az általa készített babák körül sötét titok lappangott: több gyerek is meghalt, miután Stauf-babát kapott. A játékgyáros ezután visszavonult a kúriájába, ahova valamivel ezután meghívót kapott hét vendég. Hogy ők ott mit csináltak és mi történt velük, a játékos flashbackek formájában kapta meg: egyes helyszíneken, illetve egyes fejtörők megoldása után jött egy-egy élőszereplős betét, a vendégek szellemekként jelentek meg, és a főhős végignézhette, hogyan alakult a sorsuk. A játékmenet részben tehát a kúria felfedezéséből, részben a fejtörők megoldásából, részben pedig abból állt, hogy a játékos próbálta összerakni az elkapott jelenetekből, hogy a vendégek hogyan fordultak egymás ellen, miként kerültek Stauf befolyása alá, és hogy mi történt a címbéli hetedik vendéggel.

Jó pár éve a Retro Gamer elkapta a két stúdióalapítót, és jó pár érdekességet mondtak a fejlesztésről. Például azt, hogy mivel mindketten nagy rajongói voltak a Twin Peaksnek és a Clue nevű táblás logikai játéknak, eleinte olyan játékot akartak készíteni, ami ezekből építkezik. Aztán hamar változott a környezet kísértetjárta házra (az ilyen horrorsztoriknak is nagy rajongói voltak az alkotók), a fejtörőkhöz pedig végül főleg a Fool's Errand nevű játékgyűjtemény adta az ihletet. Hamar bővült a kétszemélyes stúdió: a sztorival Landeros mellett bizonyos Matthew Costello is foglalkozott (ő találta ki például Stauf nevét, ami a Faust anagrammája), a grafikával pedig Robert Steint. Eleinte egy igazi házban akarták felvenni a játékot, aztán Stein, aki akkoriban ismerkedett a 3D grafikával, egyszer megmutatta Landeroséknak, milyen renderelt helyszíneket tud csinálni, és végül a 3D mellett döntöttek (olcsóbb is volt így). A zenét George Sangerre bízták, aki jó kis borongós-dzsesszes muzsikát szerzett a játékhoz, és a második cd-n ez hagyományos cd-lejátszóban is meghallgatható volt.

A szereplők jeleneteit kék háttér előtt vették fel, ami nem volt tökéletes kék, és forgatás közben tönkre is ment és meg kellett javítani (átesett rajta az egyik színész), így a végeredmény elég katasztrofális volt. A Trilobyte ezért két embert vett fel csak arra, hogy tisztítsák meg a felvett jeleneteket, de a szereplők körül olykor megjelenő kék kontúrral nem tudtak mit kezdeni, így az a játékban maradt. Mivel a szereplők eleve szellemek voltak, ez nem volt olyan zavaró – a színészi játékuk annál inkább, ezt utólag az alkotók is így gondolják. Azt tudták, hogy a végeredmény minősége az akkori felbontás miatt (640×320×256 szín, ez volt az első kalandjáték, ami ilyet használt) bőven elmarad majd egy filmétől, és tartottak attól, hogy a felkért színészek játéka nem fog majd átjönni, ezért mindenkit arra kértek, hogy játssza túl a szerepét. A színészek pedig ennek megfelelően túljátszottak, és kicsit túl is tolták a biciklit – főleg Stauf ripacskodásán lehet ma már jókat mosolyogni. Egyébként, bár horrorelemket használt a játék, nem volt nagyon ijesztő – ez szándékos volt, legalábbis Devine részéről, aki meggyőzte Landerost, hogy a játék „nem legyen rémisztőbb egy Scooby Doo-epizódnálˮ. Aztán a második résznél Landeros már nem adta meg magát, és sötétebb irányba vitte el a sztorit - aminek óriási összeveszés lett a vége, a két alkotó azóta sem nagyon áll szóba egymással.

A fejtörők között voltak egész könnyűek és nagyon nehezek is, és a házban volt egy könyv, amiből háromszor lehetett segítséget kérni. A Retro Gamernek a készítők kiemelték a kúria pincerészében levő labirintust, amiben nagyon könnyen el lehetett tévedni, és aztán a játékos bolyonghatott naphosszat, miközben Stauf hangja kísértette folyton azt kérdezgetve, hogy „Magányos vagy?ˮ Ugyanakkor ezt az útvesztőt nagyon könnyen meg is lehetett oldani, mert egy emeleti szobában ott volt a labirintus térképe – viszont aki ezt nem találta meg, az nem tudott körülnézni az interneten (web akkor még nagyon keveseknél volt), ezért sokaknak becsípődött ez a fejtörő. Devine szerint mai napig mennek hozzá oda vadidegenek azzal, hogy „Magányos vagy?ˮ Nekem inkább az a baromi nehéz Reversi-változat maradt meg, elég közel a játék végéhez.

Érdemes még a fejlesztésnek egy műszaki ember számára leginkább hátborzongató részéről szót ejteni, ez pedig a biztonsági mentés. Devine-ék a filmfelvételek és a 3D-hátterek miatt olyan elképesztő mennyiségű adattal dolgoztak, hogy egyszerűen nem volt elég merevlemezük egyszerre még egyszer elmenteni mindent. Emiatt a házat emeletenként csinálták meg, egyszerre mindig csak egy (és ugyanazon) emeleten dolgozott mindenki, és mindig csak egy emeletről volt biztonsági mentés.

Amikor több mint két év fejlesztés és félmillió dollár fejlesztési költség után a játék végül megjelent, a szaksajtó ünnepelte, és mivel ez volt az egyik első játék, ami cd-n jött ki, a cd-meghajtók (CD-ROM, ahogy anno ismertük) egyik „killer appjaˮ lett (a Myst és a Rebel Assault mellett). A játékosok körében kicsit lasabban terjedt, mert keveseknél volt olyan gép, amin a játék elfutott, de aztán a karácsonyi szezonra fellendültek az eladások, és végül több mint kétmillió fogyott a programból (ez nagyon soknak számított akkoriban). Bill Gates pedig állítólag azt mondta a 7th Guestről, hogy „az interaktív szórakoztatás új etalonjaˮ.

Ezt az etalont még egyszer ugrotta meg a Trilobyte a 11th Hour című 1995-ös folytatással, csak hát akkor már nem volt újdonságereje a dolognak. Ami a fejtörőket illeti, a játék színvonalban nem maradt el az elődtől, viszont az is nyilvánvaló lett, hogy valójában a fejtörők nem olyan nagyon jók. A sztori pedig, mint említettem, sötétebb tónust kapott: egy tévésztár indult el a Stauf-kúriába, hogy megkeresse eltűnt producerét/szerelmét, és voltak már ebben erősen az M korhatárkategóriát súroló jelenetek. A színészi munka egy fokkal talán jobb volt, mint az elődben, de a cselekmény valami borzalom, már az intrótól kezdve. A játék befejezését (mind a hármat) pedig a szaksajtó egy része a valaha volt legrosszabb endingek közé sorolta, szerintem okkal.

Szóval a The 7th Guestet és a The 11th Hourt inkább játéktörténeti érdekességként érdemes kezelni, mint kortalan mesterműként - legalábbis 2020-ban Grath és én is eléggé szenvedett az idejétmúlt kezelésével, az élőszereplős jelenetek és a fejtörők pedig erősen megkoptak. A kilencvenes évek végén aztán jött a kalandjátékkorszak leáldozása, plusz ugye a két alkotó össze is veszett, és a Trilobyte is becsukta a kaput. Landerosnak azóta saját grafikai stúdiója van, Devine pedig eleinte az id Software-nél volt, aztán az Ensemble-höz került. Landeros 2013-ban Kickstarter-kampányt indított a 7th Guest harmadik részére. Nagyon nem jött össze a pénz (435 ezer dollárt akart, 121 ezer lett), erre tett egy szerényebb kísérletet Crowdtilten is, de ez sem sikerült (65 ezer helyett 41 ezer gyűlt csak össze). Úgy tűnt, hogy ennek a játékstílusnak nem áll a zászló a XXI. században, de aztán a stílus rajongói megcsinálták maguknak a harmadik részt The 13th Doll címmel.

Legközelebb egy héten belül jövünk vendéges konzervadással. Továbbra is válasszatok bennünket, és visszajelzések, észrevételek jöhetnek bátran (iTunes-ra is, mert akkor jobban észrevesz minket a drága), és azért is hálásak vagyunk, ha share-elitek a mostani adást (vagy valamelyik korábbit).

 

Korábbi Checkpoint Mini adások a hatodik évadban:

 

Még korábbi adások:

 

Ebből a posztból elérhető a teljes első évad, ebből a posztból a teljes második évad, ebből a posztból a teljes harmadik évad, ebből a posztból a teljes negyedik évad, ebből a posztból pedig a teljes ötödik évad.

A vendéges (nem mini) Checkpoint adásokat itt találod, a vendég nélküli Checkpoint Miniket itt találod.

 

Vendégszerepléseink:

 


A poszt végén pedig következzen Patreon-támogatóink avatár- és névsora:

halloffame_20200612.png

További támogatóink:

Kiss András, kopeszku, Hollósi Dániel, Huszti András, Peter, Kurucz Ádám, Nagy Gyula, Révész Péter, Lidérc, polish, Bojki, Szőke Attila, Zila, jurgen_habermas, RZP, ricsi, abeddon, Koppn, TheLastNinja, GLiSKARD, Ninju, Sándor Tamás, Jezernyiczky Tamás, ezven, Bajka Zalán, Szabó Zoltán, kisakos, Varga Balázs, Smiley, Coeris, SzLacc, Tutu, Zelenák Zoltán, Glad, Steveboy, HuSkizo, Tresó Ottó, bigwhite, aboy, Sinus, bordiii, Fanyuvo, Élményborz, Edvárd, Hájas Ákos, Lottsie, Oli, Udvardy Tamás, oplenti, Palkó D. István, gyulaur, Neriana, Larten, Ergoproxy83, Milo, Csviri, HaverDodi, ArcadeMacho, Gabesz Fótról, Gergő, Havasi László, Ateela Wrink, Vidra, kszicsillag, Bakonyi Gergő István, Markó Gábor, bbandor, Seci, NPanyo, AnnieC, zsovez, Alien Mindbender, Csíkos János, Tofi, Tamás, Bencsik Gábor, periklesz és Tök Inger.

(Ha nem látod a listában a nevedet, pedig támogattál vagy ha valami változtatást szeretnél, írj nekünk! Esetleg keress rá, nincs-e megválaszolatlan leveled tőlünk. Illetve bocs, régebbi felvételek miatt pár adást csúszhat a hangos-képes főhajtás.)

4 komment

Címkék: retro podcast red alert checkpoint kurrens

A bejegyzés trackback címe:

https://iddqd.blog.hu/api/trackback/id/tr6315805772

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

manson karcsi · goo.gl/FVvVX 2020.06.14. 20:22:25

miért nem 15th doll lett a harmadik rész?

Generic Jingle 2020.06.15. 11:12:02

@manson karcsi: Vagy ha endless runner, akkor Dolly Roll? :-)

Bogoj · http://bogoj.blog.hu/ 2020.06.16. 14:46:26

Nekem az egyik kedvencem volt anno, mellesleg az első CD-s játék, amit megvettem. (Még most is meg van eredetiben ez is, meg a 'The 11th Hour' is). Heteken keresztül molyoltam vele, mire az összes logikai fejtörőt megoldottam. Emlékszem, valamelyik sakktáblás lovas feladványt még papíron is kidolgoztam. A záró zenéje (Skeletons in my Closet - www.youtube.com/watch?v=aDsoN48HI54) még most is ott van a telefonom Music/Kedvencek mappában.
Hasonló játék volt még a Dr Brain sorozat, ott is menni kellett egy zárt környezetben, és mindenféle logikai feladatokat megoldani.