HTML

IDDQD

Félkomoly játékblog azoknak, akik tudják, mi az IDDQD, és azoknak, akik nem. Kazuárokat is szívesen látunk.

Itt támogathatsz minket

PayPal:

Patreon:

 patreon_fejlec_kicis.png

Utolsó kommentek

Checkpoint Mini #107: Manic Miner (+ a 10 legjobb alliteráló című videojáték)

2019.09.01. 22:26 Stöki

cpmini_107.png Üdv minden régijáték-rajongónak, megint itt van 2in1 rovatunk, a Checkpoint Mini, ami cikk és podcast is, attól függően, ki hogyan fogyasztja. Szokás szerint a lejátszó után egy cikkecske is jön a játékról azok kedvéért, akiknek a podcastes formátum annyira nem jön be, de pár bekezdést bármikor elolvasnak. És továbbra is nagyon nagy köszönet mindenkinek, aki támogatta Patreon-kampányunkat! (Támogatóink listáját lásd a poszt végén.)

Egy mániákus bányász a mostani adás főhőse, avagy elővettük az egyik legnagyobb spectrumos klasszikust, hogy kidühöngjük magunkat, miközben azért megpróbáltuk elismerni az erényeit. Matthew Smith örökzöldje már megszületésekor embertpróbáló darab volt, és ha valami, ez mit sem változott az idők sorám. Ha kíváncsi vagy élményeinkre, irány a podcast, embed lent, letöltőlink a nyilacska alatt >>illetve itt<<, RSS feed itt, iTunes-oldal itt, Soundcloud-oldal itt. Ha viszont csak olvasnál egy posztot a játékról, scrollozz a lejátszó utánra (bár teljes élményt a podcast ad). És már van Discord-szerverünk is, ha ott bandáznál a többi Checkpoint-rajongóval.

Egy régi klasszikus újratesztelésekor mindig fennáll a veszély, hogy ma már nem működik olyan jól a játék, mint anno - teljesen természetes dolog ez, mint ahogy az Alfa holdbázist sem jó már újranézni, mert a technológia és a narratíva is túlhaladta azt, ami egykor menő volt. Nagyon régi játékoknál pedig szinte anomáliának számít, ha egy sikerprogram kortalan tud maradni (rátok nézek, Pac-Man és Wizard of Wor), és az a "normális", ha ma már játszhatatlan a cucc. Na, a Manic Miner egy nagyon-nagyon régi játék. :) 1983-ban írta meg ZX Spectrumra egy brit fejlesztő, Matthew Smith, 1984-ben pedig a folytatását is lekódolta, a Jet Set Willyt. Smith amúgy 1966-ban született, tehát a két játék készítésekor még éppen nem volt nagykorú. Érdekes életének csak egyik furcsasága, hogy játékipari karrierjében tulajdonképpen ekkor volt a csúcson.

A brit srác 13 évesen kezdett el programozni egy karácsonyra kapott TRS-80-on,  és ahogy lenni szokott, játéktermi sikerjátékok átiratait próbálta összehozni. Ebből lettek is kisebb sikerei, épp eléggé ahhoz, hogy a Bug-Byte-nál a nyolcvanas évek elején aláírjon egy három játékra szóló szerződést (Spectrumot a cég kölcsönzött neki). Ezek között volt a Manic Miner, amit Smith nyolc hét alatt írt meg, ihletforrásként egy 1982-es játékot, a Miner 2049ert használva, és minden tudását beleadta a fejlesztésbe. A program első olyan ZX Spectrum-játék volt, amiben zene szólt játék közben - Edvard Grieg Peer Gyntjéből A hegyi király csarnokában tétel feldolgozása, sok köszönet nem volt benne, de technikai bravúrként mindenképpen elismerésre méltó. És a kor sok repetitív játékához képest a Manic Miner őrült változatosnak tűnt: 20 jól kitalált, egymástól eléggé különböző, egyképernyős pálya... és ezen a ponton tegyük hozzá, hogy brutál nehéz pályák, már a legelsőn kínszenvedés volt továbbjutni.

És emiatt öregedett igazán rosszul a játék, bár most a Spectrum-puristák nyilván elkezdenek készíteni egy vudubabát, ami hasonlít rám. A nyolcvanas évek első felében, amikor az otthoni videojátékok még éppen csak kiléptek az arcade gépek árnyékából, még teljesen természetes volt, hogy egy játék túlságosan nehéz, és egység sugarú játékosnak esélye sincs eljutni a végére. De ma már mások az elvárásaink, és nem feltétlenül azért, mert a mai játékosok puhapöcsök, hanem a játékipar hamar felismerte, sokkal szórakoztatóbb a játék, ha nem csak matematikai esélyt ad a játékosnak, és a játékos ezt meghálálja. A Manic Miner nem adott sok esélyt, és emiatt dobja sutba az ember pár próbálkozás után, nem a grafika vagy a prüntyögi zene miatt. Műfaját tekintve platformjáték, de az a fajta, ahol tényleg pixelpontosan kell ugrálni. Vagyis lehet, hogy technikailag kisebb csoda volt, amikor megjelent - de játékmenetét tekintve már akkortájt is voltak sokkal kevésbé frusztráló programok.

Ennek ellenére a Manic Miner óriási siker lett 1983-ban, aztán Smith egy trükkel kiszabadult a Bug-Byte rabigájából, és megalapította a Software Projects nevű céget. A Jet Set Willyt már itt adta ki, a játék a maga 60 képernyőjével sokkal ambiciózusabb volt, és egy összefüggő világot adott, ahol tetszőleges sorrendben kellett összegyűjteni tárgyakat. A fejlesztése is tovább tartott, maga Smith kínlódásnak érezte a Manic Miner után. Aztán 1985-ben kijött egy Jet Set Willy II, amit már nem Smith csinált, és... és nagyjából itt vége a dalnak. Smith több projektbe is belevágott, hogy a Miner WIlly szériát tovább kerekítse, de ezek nem fejeződtek be, 1988-ban pedig a Software Projects bezárt. Valószínűleg túl korán jött a siker a fiatal srácnak, aki ezután élvezte egy ideig az életet, majd a kilencvenes évek közepén egy holland kommunába költözött. 1997 végén aztán kitoloncolták Hollandiából, mert nem voltak rendben a papírjai. Pár évvel később rászakadt az ismertség, ahogy az internet újra felfedezte a Manic Miner egykori fejlesztőjét. Azóta is bármikor szívesen beszél régi játékairól, a Retro Gamer már vagy 20 cikket írt ezekről (a briteknél a Manic Miner nagyjából olyan kultusznak örvend, mint nálunk mondjuk a Macskafogó), de a játékfejlesztéshez egy-két feledhető, tétova próbálkozást leszámítva nem talált vissza. A Manic Miner viszont sperctrumos találkozókon 1983 óta olyan alapvetés, mint karácsonykor a szaloncukor, és ez tényleg elismerésre méltó.

És van egy toplistánk is: a 10 legjobb játék, aminek alliterál a címe (aztán ezután egy ideig elhagyjuk a címes hülyéskedést). Angol ragokat (in, of, stb.) nem vettünk figyelembe, egyébként alcímmel együtt kell alliterálnia a játékcímnek. Számokat én nem vettem figyelembe, Mazur Grath egész sajátosan, hallgassátok meg az adásban. Sajnos kiesett a Leisure Suit Larry in the Land of the Lounge Lizards a "suit" miatt, és amúgy olyanok maradtak még ki, mint a River Raid, a Wacky Wheels, a Double Dragon, a Sunless Sea és a Ghosts n Goblins. Kommentekben jöhetnek a kiegészítéseitek, amúgy mi az alábbi listákat szültük:

GRATH TOP10

STÖKI TOP10

1. Halo 3 (2007) - ???

2. World of Warcraft (2004)

3. Tekken Tag Tournament (PS2, 2000)

4. Chrono Cross (1999)

5. Lands of Lore: Throne of Chaos (1993) - ??

6. Kirby: Canvas Curse (2005) - ?

7. Ridge Racer (PSP, 2004)

8. Atelier Ayesha (2012) Master of Magic (1992)

9. Jetpack Joyride (2011)

10. Final Fight (1989)

1. Wizard of Wor (C64, 1983)

2. Prince of Persia (1989)

3. System Shock 2 (1999)

4. Final Fantasy VII (1997)

5. Sensible Soccer   (1992)

6. Maniac Mansion (1987)

7. Darkest Dungeon (2016)

8. Master of Magic (1994)

9. Mayhem in Monsterland (1993)

10. Bubble Bobble (1986)

 

Természetesen kommentekben jöhetnek a ti toplistáitok is. Legközelebb pár nap múlva jövünk vendéges adással. Továbbra is válasszatok bennünket, és visszajelzések, észrevételek jöhetnek bátran (iTunes-ra is, mert akkor jobban észrevesz minket a drága), és azért is hálásak vagyunk, ha share-elitek a mostani adást (vagy valamelyik korábbit).

 

Korábbi Checkpoint Mini adások az ötödik évadban:

 

Még korábbi adások:

 

Ebből a posztból elérhető a teljes első évad, ebből a posztból a teljes második évad, ebből a posztból a teljes harmadik évad, ebből a posztból pedig a teljes negyedik évad.

A vendéges (nem mini) Checkpoint adásokat itt találod, a vendég nélküli Checkpoint Miniket itt találod.

 

Vendégszerepléseink:

 


A poszt végén pedig következzen Patreon-támogatóink avatár- és névsora:

halloffame_20190621.png

További támogatóink:

Kiss András, kopeszku, Hollósi Dániel, Huszti András, Nagy Gyula, Győri Ferenc, Gortva Gergely, Révész Péter, cue, Csopa Tamás, polish, Bojki, Szőke Attila, Zila, jurgen_habermas, RZP, ricsi, abeddon, Varga Bálint Bánk, Koppn, csee, TheLastNinja, GLiSKARD, Ninju, Sándor Tamás, Jezernyiczky Tamás, gilicze, ezven, Bajka Zalán, Szabó Zoltán, kisakos, Varga Balázs, Smiley, Invi, Coeris, Velicsek István Gusztáv, SzLacc, Tutu, Zelenák Zoltán, Glad, Steveboy, HuSkizo, Tresó Ottó, bigwhite, aboy, Sinus, bordiii, Fanyuvo, Élményborz, Edvárd, Hájas Ákos, Lottsie, Oli, Udvardy Tamás, Döme, oplenti, Palkó D. István, gyulaur, Neriana, Larten, Arsenic, hadam89, Ergoproxy83, Milo, Csviri, Magyar Kristóf, Kester, HaverDodi, arpadapunk, ArcadeMacho, MakkOS, Xlabu, Gabesz Fótról, G, Gergő, Havasi László, kaczurzsolt.

(Ha nem látod a listában a nevedet, pedig támogattál vagy ha valami változtatást szeretnél, írj nekünk! Esetleg keress rá, nincs-e megválaszolatlan leveled tőlünk. Illetve bocs, régebbi felvételek miatt pár adást csúszhat a hangos-képes főhajtás.)

63 komment

Címkék: retro spectrum podcast toplista checkpoint mini

A bejegyzés trackback címe:

https://iddqd.blog.hu/api/trackback/id/tr6715029074

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Generic Jingle 2019.09.01. 22:44:28

Kezdő komment! Ez is alliterál! :-)

GLiSKARD 2019.09.01. 22:49:50

MM meghatározó, de igazi pöcs játék!

Garott 2019.09.02. 08:52:33

Ami nekem hirtelen eszembe jutott:
Jazz Jackrabbit - bár én nem szeretem, de sokan igen

Viszont az ultimate csalás az a King's Quest 9: The Complete Collection ami így talán nem isz szerepel számmal, de magyarul tökéletesnek hangzik.

Karvaly 2019.09.02. 09:42:49

Atic Atac! (a Manic Miner kortársa)
Most ettől a leírástól eszembe jutott, amikor úgy játszottam ezzel a játékkal, hogy még újnak számított, és hatalmas siker volt, ha sikerült túljutni az első pályán.
(és természetesen akkor még kb. húsz gyerek jutott egy gépre)

Terézágyú 2019.09.02. 09:47:43

Igen, később átírták Primóra is - de tényleg játszhatatlan volt: már nem tudom pontosan, de lehet hogy a 2. pályán se jutottam túl...

MAC-Ka 2019.09.02. 10:00:33

Azért ne démonizáljuk már a nehézségét... :) Pár(tíz) próba után már rá lehetett érezni a ritmusra. Mondjuk minden új pályánál ki kellett találni az útvonalat, de messze nem volt játszhatatlan :)

pit.stop.boys 2019.09.02. 10:10:41

Attic Attack szintén Spectrumra. Az én fülemben sokáig magyarosan etiketeknek hangzott.

BobaFett 2019.09.02. 10:46:01

Uh, belenéztem a végigjátszás vidoba, már a nézéstöl agyfaszt kaptam :)
Baromi nehéz lehetett.

Androsz · http://migransozo.blog.hu 2019.09.02. 12:13:37

"De ma már mások az elvárásaink, és nem feltétlenül azért, mert a mai játékosok puhapöcsök"

De bizony. Nagyon megváltozott a videójátékok fogalmaharminc év alatt. Persze értem, hogy a könnyű szórakozás jobban megy, mint a nehéz feladat megoldása után érzett diadal, de ezek a játékok arról szóltak, hogy kitartás, és egyszer, nagyon sokára sikerülni fog. Aki tudta a jelszót, amit a játék a legvégén kiír, vagy csinált egy fényképet a győzelmi képernyőről, az királyként járt-kelt.

Ekkoriban még nem volt "unalmas a játékmenet" vagy a "történet", mert tudtuk, hogy ugyanazt kell végigcsinálnunk, és aztán elölről az egészet, amíg egyszer végig nem jutunk az összes akadályon. Ez egy próbatétel volt, egy kitűzött cél, amelyhez pontosság, jó reflex, jó memória és végtelen türelem kellett. Aki győzött, arról tudhattuk, hogy ezek vannak meg neki.

Eleinte tuti kilátástalan volt a Fort Apocalypse, a Nebulus, az Uridium, az Impossible Mission, az Aztec Challenge, a Solomon's Key, a Quest for Tires. Én szerettem azt a játékot, amelyikben nem kellett azt találgatnom, hogy a játék szadista kitalálója hova a bánatba dugta el előlem a teljesítéshez szükséges utolsó kulcsot a végtelen terepen. Szerettem, ha a feladat tiszta és kiismerhető volt, és a teljesítmény került mérlegre, nem a fondorlatok kitalálása. A lövész is százezer lövést ad le életében, mire képes lesz egyhuzamban tízszer eltalálni a húszforintost az udvar másik végén. Ha megteszi, a tömeg a vállára emeli, addig viszont ő csak egy gyakoroló lövész. Mondhatja a századik próbálkozás után, hogy ő inkább vesz a neten egy páncélöklöt, úgyis az apja fizeti, és aztán mesélheti a haveroknak, hogy ő megcsinálta, de mi, öregek ez nem érezzük komoly teljesítménynek, nem igaz?

Ma meg a gyerekek a legszívesebben azzal szórakoznak, hogy milliónyi helyszín, szereplő és eszköz nevét és jellemzőit memorizálják, és újságcikkek mennydörögnek, ha nincs mindig újfajta feladat. A szórakoztatás átalakult, egy repülésszimulátort az alapján értékelnek, hogy milyen részletes volt az ablakkeret a földön levő házakon, és látszott-e a szegecselés az ellenséges harcosok páncélján. A Lode Runner vagy a Panic grafikája végletesen egyszerű, nincs semmi titok, de csak csináld meg, jóbarát, ha olyan marha egyszerűnek érzed. Vagy amikor a Krakoutot órákig nyomtuk, mert nem tudtuk abbahagyni. A feleségem itthon néha másfél órán át nyomja a Candy Crusht, már akárhány ezer pályán van túl, úgy, hogy soha egyetlen fillért nem költött vásárlásra, és a feladat már nem fog változni, talán utolsó pálya sincs, de az embert beszippantja a feladat, az egyszerűsége miatt is.

Változott az igény. Ma interaktív kalandfilmek kellenek a számítógépekre, régen meg elhamarkodottan akár túl egyszerűnek is hitt feladatokat oldottunk meg. Nem mindig, sok másképp szórakoztató játék is volt, de egy mai gyereknek egy régi kígyójátékkal megpróbálkoznia sincs kedve, mert nem szép.

Legfelelősebben gondolkodó felelőtlen ember · http://elmenypark.net 2019.09.02. 12:30:01

A ZX Spectrumról annyit, hogy egyszer elővettem, hogy megmutassam egy lánynak és azt mondta egy logikai játékra, hogy nehezebb volt, mint amihez a PC-n szokott. A végére már elképesztő dolgok jöttek ki 48k-n és tényleg érdekelt volna, ha annak idején továbbfejlesztik a processzorát, mi lett volna, ha. De jöttek a PC-k és a világ megváltozott. Amúgy a baseball szabályait is itt tanultam meg, hogy játék közben rájöttem.

WildBear 2019.09.02. 13:11:28

Az első játék volt, amivel játszottam, még egy Schneider gépen.
A 19. (utolsó előtti) pályáig jutottam el. :-)

Terézágyú 2019.09.02. 13:39:40

@MAC-Ka:
Igen, akinek bejön ez a pixelnyi pontossággal (!) való folyamatos, ismétlődő ugrálás az nyilván nem tartja játszhatatlannak.

igazi hős 2019.09.02. 13:46:38

Nekem nem rémlik, hogy olyan nehéz lett volna, persze elég régen volt. De kétségtelen, hogy megváltoztak az igények, ma már nincs (tömeg) igény gondolkodós játékokra: Sokoban vagy The Incredible Machine rajongókon nem lehet dollár százmilliókat kaszálni.

Terézágyú 2019.09.02. 13:47:06

Pl. a Jumping Jack (nicsak, ez is alliterál!) szintén elég nehéz volt, mégis sokkal többet játszottunk vele, holott az is ugálós volt - de azért ott nem estünk ki a második másodpercben, ami elég frusztráló tud lenni :)

Terézágyú 2019.09.02. 13:50:27

@igazi hős:
"ma már nincs (tömeg) igény gondolkodós játékokra"

Azért ez elég fura, hogy ezt a "pixelnyi pontossággal ugrálós" játékot te a gondolkodósok közé sorolod... :)
Nyilván kllett hozzá ész, hogy megtaláljuk azt a bizonyos pixelt, ahol ugrani kellett, de azért mégis....

AarPoe 2019.09.02. 14:01:49

Tisztelem és becsülöm Grath munkásságát, de mintha csak a leszólásra játszana ezeknél a 10-es listáknál. Őszintén, már a kinézete is milyen összeszedetlenségre utal?!
A legjobb alliteráló című játék (vagy csak simán játék) vitán felül a Wizard of Wor :-)

Fue · http://www.english-hungarian.com 2019.09.02. 14:04:55

A nehézség nagyon relatív. Akinek becsípődött, az újra és újra próbálta, heteken, hónapokon keresztül.

Meglehet, hogy autisztikus, de ha jól emlékszem, így jutottam el a 17. pályáig.

Aztán persze jött a végtelen élet poke, és már nem volt kihívás.

MAC-Ka 2019.09.02. 14:06:59

@Terézágyú: Szerintem a Mario féle izék is ilyenek (nekem kimaradt). Aztán mégis kedvelték. Egy kicsit gondolkodás, hogy merre haladva oldható meg, aztán kitalálni/kipróbálni a ritmusát. Való igaz, nem a gyors siker aztán keressünk mást kategória.

MAC-Ka 2019.09.02. 14:16:24

@Terézágyú: Nem, a "pixel megtaláláshoz" ritmusérzék...meg gyakorlás kellett, aztán ment magától, a gondolkodás meg az útvonalhoz kellett :)
A gondolkodósak azok mások voltak.

manson karcsi · goo.gl/FVvVX 2019.09.02. 14:46:46

passionate patti in pursuit of the pulsating pectorals.
vagy a méltán elfeledett wario world: winter wonderland.
zelda wind waker, majora's mask?

matt smith egyébként áldozatul esett a hírhedt angol dentálhigiéniának - olyan pudvásak a fogai, hogy hozzá képest a vasorrú bába fogpasztareklám. www.youtube.com/watch?v=I1cSO7pTHnM

ez a film (from bedrooms to billions) amúgy ajánlott megtekintésre, jó kis korkép. a második része is nagyon jó.

kissiú 2019.09.02. 15:27:15

VÉgre egy cikk a Manic Minerről! Én mindmáig Matt Smith-t tekintem minden idők Cukerbergjének, bár kissé sajnálom, hogy hamar kiégett.
Tényleg nehéz volt, de attól még 1000x próbálkoztunk, mielőtt az anyukám kihúzta a falból a villásdugót. (Hol volt még a shut down...)
Bevallom, amíg az örök élet funkciót meg nem szreztem addíg nem is tudtam, hogy van még pálya az első után. Ott viszont begyakoroltam mind a 20-at, és aztán 3 élettel is elmentem 19-ig.
Most az online verzióban talán a 6.-ig tudok eljutni. De nehéz abbahagyni!

kissiú 2019.09.02. 15:28:56

Ja, és azóta nekem a pixel-pontosság alapvető.

Komojtalan 2019.09.02. 16:25:15

Gyakorlatilag a MM volt az első játékom, először számítástechnikai szakkörön HT 1080Z -n játszottam vele. Igen, rohadt nehéz volt, 1 hónapig tartott mire először sikerült a 20 pálya. A 19. különösen szopatós a gyorsan fogyó levegő miatt és ami a horror: Nem volt save. Ha egy új pályát szerettél volna gyakorolni meg kellett csinálni az előtte levőket. Most már online is lehet játszani, néha unalmamban elkezdem, de csak a 10-12. pályáig jutok el. Nekem az egyik meghatározó játék volt, lehet ha mást ismerek meg nem is lett volna Spectrumom.

Csiriba66 2019.09.02. 17:26:21

Végigmentem mind a húsz pályán... Kb egy évem ment rá :D
Kb 8-10 éve elővettem emulátoron és még ment az első 7-8 kapásból. Szerintem annyit játszhattam, hogy bedrótozódott a neuronjaimba.
Lehet megint kipróbólom :D

.DnP. 2019.09.02. 17:48:13

Ez a JetSet engem a VVVVVV nevű csodára emlékeztet. Azzal igen sok időt elcsesztem, ami nem mondható el a MM és JSW-re :)

I_Isti 2019.09.02. 19:15:09

Annak idején végigjátszottam. B:-|
Szerintem pont az a poén a régi játékokban, hogy nem pszichomókusok tervezték meg úgy, hogy teljesen függőséget okozzon, hanem spontán a feladat volt annyira kúl. És igen, nemcsak pixelpontosan kellett ugrani benne, hanem ki kellett találni mindegy egyes pálya optimális és hibátlan végigjátszásának a módszerét. Ez pedig gondolkodást igényel.

Keresztény szellemiségű luxuskurva 2019.09.02. 19:27:24

30+ éve is idegesítő hülyeség volt. Akinek ez tetszik, annak találták ki a golyós türelemjátékokat.

Keresztény szellemiségű luxuskurva 2019.09.02. 19:30:47

Gondolkodni meg annyit kellett benne, mint a Pavlov kutyájának idomulás közben. Kb. a Dragon's Lair szintje, csak ehhez nem volt lézerdiszk és gagyibban nézett ki.

marczy 2019.09.02. 21:34:31

Picit off.

Nem tudom, itt Csonkamagyarhonban hallott-e valaki a BBC Micro nevű gépről. 6502-es proci volt benne, mint a Commodore és az Atari 8 bites gépeiben, programozástechnikailag, grafikailag stb. azonban egyikhez sem volt igazán közel. Angol gép, én egyedül Hollandiában találkoztam (és játszottam is) vele, akkoriban (80-as évek vége) a holland iskolák még nem PC-kkel voltak tele, hanem ezekkel. Grafikailag nem tudott annyit, mint mondjuk egy felpimpelt C64, de azért el lehetett vele lenni. Néhány éve húztam le a netről emulátort és doksit, így hosszú idő után legalább van fogalmam a BASIC-jéről is...
Aki esetleg találkozott itthon e géppel és tud írni róla, szívesen látnám a cikkjét.

marczy 2019.09.02. 21:36:39

Ja a BBC-t azért említettem meg, mert eredendően a Spectrum is angol gép, az átkosban hivatalosan behozni talán nem is lehetett az országba, mégis találkoztam vele még a nyolcvanas években itthon is.

gigabursch 2019.09.03. 07:26:34

Sorrendiség nélkül a kedvenceim

- Wizzard of Wor (C64)
- Pirates! (C64)
- Diablo/Hellfire 1 (MS-DOS / W95) (a mai napig megvan a 48. szintű mágusom. Néha előveszem, kicsit csörömpölök rajta és tovább javítom a HP szintet. Egyszer meglesz az 50. szint. Diablot kinyírni nagyjából 3 armageddon varázslat és kakukk. Na-Krul kicsit macerásabb)
- Myth II - Soulblighter (W95/W98). Itt külön műsor úgy végigjátszani, hogy senki se halljon meg. Ezzel az utolsó előtt két pályával majdnem ki tudtam nyírni idő előtt Soulblightert.
- Heroes III (két varázslatot hiányoltam belőle: Várpusztítás és egy olyat, hogy az alvilágból a felvilágba lehessen átmenni, ill. fordítva azonos térkép-pozíción)
- Dungeon Keeper I. (Örök...)

Yarner · http://androlib.blog.hu 2019.09.03. 07:26:52

Nekem is alap volt, máig az, bár az 5.pályán túl nem nagyon jutottam soha.

Persze, a kihívást akkoriban másképp láttuk, és nem is volt egyedülálló: speccyn ugyanúgy nem jutittam soha messze a Jetpacben, a Cookieban és megannyi játékban.

Azt még talán érdemes hozzá tenni, hogy a játék sikerének titka a sok technikai újítás mellett (amitől persze mind szembetűnő lett, kitűnt a mezőnyből), hogy volt benne humor is, ami akkor még nem volt annyira egyértelmű egy játékban. Vicces spriteok rohangáltak föl-alá, rögtön az első (és nem is *annyira* nehéz) pályán a felhúzható ufórobot megadja az alaphangot, gyerekként imádtam a pálya végi hangeffektet (amikor leszámolja a maradék levegőt), ott a Game Over képernyő a kukába taposott Willyvel... (és igen, egy pályán még vécék is rohangálnak)

gigabursch 2019.09.03. 07:43:11

@WildBear:
Fúúú, nekem is volt egy Armstadt-Schneider gépem, de alig volt rá játék.
Még a CPC-Basic könyvet is alig találtam hozzá, amin kezdő programozásokat végeztem.

Yarner · http://androlib.blog.hu 2019.09.03. 08:41:06

Azért legközelebb, ha ilyesmiről van szó, hívhatnátok valakit, akinek volt annak idején spectrumja, és kicsit közelebb érzi magához a témát... Mintha éreznék némi erőlködést a podcastban...

Stöki · http://iddqd.blog.hu 2019.09.03. 09:00:22

@Yarner: Egy évig csak Spectrumon játszottam, első programjaimat Spectrumon írtam, és van pár spectrumos játék, amit elég közel érzek magamhoz. A Manic Miner már akkor sem nyűgözött le, szóval ízlések és pofonok.

Terézágyú 2019.09.03. 09:48:02

@MAC-Ka:
"Való igaz, nem a gyors siker aztán keressünk mást kategória."

Nyilván a kettő közt van az igazság.
Viszont valamennyi sikerélmény mindig kell ahhoz, hogy az ember csak azért is továbblépjen/tovább akarjon lépni ezekben a játékokban (még ha nem is sikerül elsőre) - a MM viszont éppen az volt SZVSZ, hogy nem adott semmi sikerélményt, két másodpercen belül meghaltál slussz.

WildBear 2019.09.03. 10:09:10

XBOX-on vannak ilyen régi játékok?

kemi242 2019.09.03. 10:36:58

Jazz Jackrabbit 2. Csak mert nekem az első kimaradt, örültem, hogy végre mi pécések is kaptunk egy Sonic klónt, ez volt az első játék amit legálisan megvettem, és mert Alexander Brandon rohadt jó trackerzenét írt hozzá. A másik a Midtown Madness, csak mert akkor lett Voodoo kártyám, és ámultunk, hogy csillog az autó, meg tükröződnek az üvegek. Meg ebben lehetett először 3D-ben GTA módjára ámokfutni. :D

GalaHU 2019.09.03. 10:42:08

Súlyos hiányosságokat érzek, a Toplistából megint kimaradt a csikorgás! :( Egye-fene, egy alliteráló száguldozós Toplista:

1. Pole Position
2. Destruction Derby
3. Ridge Racer
4. Trackmania Turbo
5. Real Racing
6. Split/Second
7. Motorsport Manager Mobile
8. Midtown Madness
9. Downhill Domination
10. Tourist Trophy

Egy megrögzött és továbbra is méltánytalanul hanyagolt autósjáték-rajongó... :)

Yarner · http://androlib.blog.hu 2019.09.03. 12:58:33

@Stöki: Hubazz, elszallt a teljes kommentem az elso sor utan...? Bocs nem akartam ilyan szikaran valaszolni.

Szoval valami olyasmit irtam, hogy oke, megadom, neked nem jott be.

De azt is meg kell hagyni, hogy volt valami ragalyos ebben a jatekban - es annak, aki szereti (a kommentekbol kiderul, itt vis vagyunk meg paran), jo lett volna errol az oldalrol is hallani par szot, hiaba van objektiven igazatok minden ekezessel.

Nem tudom, mi volt a titka, de annak ellenere, hogy semmi kulso hype nem volt a jatek korul, meg a lapok/konyvek sem irtak rola, megis valahogy megereztuk, hogy ez egy alapmu, teljesen osszeforrt a Spectrummal szamomra.

Talan a vidamsaga volt annyira megragado, nehez ma mar megmondani, de ujra es ujra elovettem, bar az 5. palyanal tovabbsosem jutottam el.

Azt viszont leszogezem, hogy akkoriban abszolut nem volt peldatlan ez a nehezsegi szint, sok olyan jatek volt, amiben masodpercekig sem tartottam (Scooby Doo, Jack the Nipper) vagy amiben olyan reszek voltak, amit szinte lehetetlen volt teljesiteni (parbaj a Gunfrightban)

jack_jack 2019.09.03. 14:10:30

Volgarr the Viking - 2013-as retro stilusu, hardcore platformer. Lassan valodi retro lesz:(

szogyenyi · http://jatekblog.blog.hu 2019.09.03. 14:44:28

A műfaj neve, amit a System Shock-ra (és a Deus Ex/Shock játékokra általában használt) kerestetek, az az Immersive Sim. Gyakorlatilag az első SS teremtette meg ezt a műfajt '94-ben, hiába csak később a Deus Ex megszületése után került be a köztudatba az elnevezés.

Karvaly 2019.09.03. 16:01:53

Most jutott eszembe: a Monty Mole sorozat - a Gremlin Graphicstól :)

Androsz, azért azt tedd hozzá, hogy azért voltak ilyen nehezek a játékok, mert 48 vagy 64 kilobájtban nem tudtál máshogy tíz-húsz-sok órányi tartalmat elhelyezni (mondjuk nem véletlenül voltak olyan sikeresek az örökélet-poke kódok, hiába ölte meg a kihívást...)
Elég sok legendás régi játéknak a speedrunja tíz perc alatti.

Rozsgyi 2019.09.03. 17:26:27

@Androsz: hát ez szép dicsérete volt a régi játékoknak, de az én emlékeim teljesen mások. Mondjuk én néhány évvel később, kilencven körül kapcsolódtam be a játékokba, de akkor már az ilyen típusú klasszikusokat nem szerettük. De az biztos, hogy ha valaki ezeket végigvitte arra maximum autistaként tekintettünk nem "királyként" :)

Androsz · http://migransozo.blog.hu 2019.09.03. 19:28:49

@.DnP.: "Kb 8-10 éve elővettem emulátoron és még ment az első 7-8 kapásból. Szerintem annyit játszhattam, hogy bedrótozódott a neuronjaimba."

Ez tényleg így is van. Én is észrevettem már, hogy amikor akár emulátoron, akár a még mindig üzemképes C64-esemet elővéve kipróbálok valamit, és hagyom, hogy "átjárjon az Erő", akkor előjönnek a régi reflexek, trükkök, felderengenek a pályák, az ujjaim maguktól találják meg a vezérlő billentyűket. :-)

@Rozsgyi: "később, kilencven körül kapcsolódtam be"

Ez bizony elég egy "generációs szakadékhoz". Kilencven körül már ott volt az Amiga meg a PC, a C64 sebessége elkezdett kevésnek tűnni. Bár a C64-en még ekkor is csináltak bravúros játékokat, és a PC grafikája még csak a kicsivel korábban kikerült EGA kártyával vált jobbá, mint a C64-é, elkezdődött a PC uralma. A 4,77 és 12 MHz-es processzorok annak ellenére jobb grafikai mutatványokat kezdtek megengedni, hogy a PC-n akkor még az a CPU idejéből fogyasztott. Az első játék, aminek a szépsége meghökkentett, a SimCity volt, aminek ráadásul a C64-es változata ritka szar minőségű volt. És a Flight Simulator 4, a PC nálam azzal kezdett hasítani. Mellesleg észrevehető, hogy ezek a régebbi játékoktól nagyon eltérő jellegűek, nem a kitartást és reflexeket követelő klasszikus erőpróbák.

Valamikor '88 körül láttam olyan bővítőkártyát C64-hez, amely floppyra tükrözte a memória tartalmát és a processzor állapotát. "Freezer" kártyának hívták az ilyeneket. A megjelenésük mutatja, hogy a kényszer, amely szerint egy elbukott pálya után elölről kellett kezdeni az egész játékot, már nem számított annyira jó bulinak.

sporovits 2019.09.03. 21:39:52

Bug Bomber

Grath mivel húzza fel annyira Stökit 45:51-nél? :) Nem értem mit mond.

marczy 2019.09.04. 00:31:05

@Androsz: Hát én a SimCity-vel rengeteget játszottam, legtöbbet pont C64-en, a PC csak később jött, amikor már volt, akkor azon is.
A túlformázott HD-s floppyk, amiken a SimCity 2000-et tárolom, szerintem a mai napig olvashatók, kár, hogy mindkét 5,25-ös meghajtóm döglött. Ma már persze e játékok jó részét lehúzom a netről, de az ilyen kisebb játékok még talán megvannak a kevés játék CD-m egyikén.
D64/TAP/T64 fájlok is dögivel akadnak most már, régi Plus4-es játékok is vannak. A Speccy nekem eléggé kimaradt, programozni még talán tudnám, de játszani talán összesen egyszer vagy kétszer játszottam vele.
Azoknak a játékoknak, melyeket Amigára adtak ki, jobb volt a grafikájuk, mint a PC-s verzióké, vagy más extrát tudtak (az Amiga 4 hangcsatornával rendelkezett stb.), így emulátoron ezeket is szépen behozom, lefoglaltam úgy 100-120 mega helyet az emulált harddisknek, és már húztam is le az ADF-eket. A Cadaver c. örökbecsűt így toltam végig, az EOB1-nek volt rendes end-sequence-e Amigán, ezért is érdemes volt kajtatnom.
Egy jó Roland MT-32 emu kéne még, ami megy DosBox alatt is, mert alapból nincs benne.

gigabursch 2019.09.04. 08:50:25

@Androsz:
Erről a Freezerről sose halottam. Kellett hozzá három évtized...
:-)

Androsz · http://migransozo.blog.hu 2019.09.04. 17:58:15

@gigabursch: Sajnos már nem emlékszem a nevére, valami "3" volt, de szerintem nem a Final Cartridge III, nem tudom. A C64 bővítő slotjába kellett betenni még a gép bekapcsolása előtt, ahogy a Fastloadot és a többi cartridge-et is. Aztán mehet a program, és amikor hibernálni akarjuk az állapotot, a cartridge-en meg kellett nyomni egy gombot. Ekkor az tömörítve floppyra írta a memória tartalmát, egy indítóprogrammal együtt. Nagyon ravasz szerkentyű volt, mert ki kellett olvasnia a processzor regisztereit is (PC, A, X, Y, I), mégpedig a processzor használata nélkül. Nem is lehetett olcsó, a Novotrade-nek volt egy ilyenje a C64-es fejlesztések idején.

Másolás ellen védett programokat is lehetett így másolni, lementve a cuccot rögtön a program indítása után. Az Archon nekem ilyen verzióban volt meg. Indítani már a cartridge nélkül kellett, a betöltött program szétcsomagolta magát a memóriában, helyreállította a processzor és a portok állapotát is, majd lecsatolta a gépről a pórázt. A kicsomagolás befejezéséig a képernyő-memória rendszerint egy félig-meddig összefirkált állapotba került, és aztán pár másodperc múlva ott folytatódott az egész, ahol a mentés pillanatában tartott. Tulajdonképpen technikai bravúr volt. A C64 készítői szerintem nem is nagyon tudták, hogy később mi mindent ki fognak hozni a gép hardveréből.

Ma persze egy emulátorral ugyanez a mentés rutinfeladat, a 64 kibibyte-os fájlok mérete szinte jelentéktelen, és ha az ember jókor menti le a helyzetet, akkor úri kényelemben tudja újrakezdeni a játékot a sokadik pályán. Igazság szerint ez nekem nagyon tetszik. :-)

@marczy: "A túlformázott HD-s floppyk, amiken a SimCity 2000-et tárolom, szerintem a mai napig olvashatók"

Szerintem reális esély van rá. Én lezsírozva eltettem egy 5.25-ös meghajtót-t, de sajnos ma már nem lenne mire rádugnom, az alaplapokon már nincs FDD port.

marczy 2019.09.04. 18:15:25

@Androsz: Nekem még van két öreg PC-m, amiből az egyik üzemképes, a minap be is kapcsoltam (Linux fut rajta meg egy Windows XP, de nekem már csak a Linux kell róla), és a másikban (jól eltéve valahol) van elvileg a floppy drive, de döglött - viszont a linuxos gépbe még elvileg belemegy a floppy. A másik floppy vélhetően ment is a hozzá tartozó géppel együtt, úgyhogy az nincs...

Ezen kívül van még egy kiszuperált Atari 800XL-em is, ez is üzemképes volna, csak kell neki egy táp, ebay-en azért kapni. Ja, meg a billentyűzetét lenne jó rendbe hozni, mert annyit volt használva, hogy már egyes gombok alig működnek.

skecskes87 2019.09.05. 08:15:19

Nálam lehet befért volna egy Double Dragon. Első helyre (ha már Halo 3) pedig a (B)atman: Arkham Asylum

larry 2019.09.05. 10:25:53

Prince of Persia: Warrior Within

Princze 2019.09.05. 11:11:05

A Jazz Jackrabbit 1-2 mellett még a Road Rash jutott eszembe. Nagyon hangulatos játék volt :)

Princze 2019.09.05. 11:19:20

És a The Whispered World! Az egyik legszebb point 'n' click játék!

Make Valamit · http://make.blog.hu 2019.09.06. 10:31:20

C64 Motor Mania, Radar Rat Race

GalaHU 2019.09.06. 12:52:04

@Androsz: A Final Cartridge mellett volt még az Action Replay sorozat is, ami szintén tudott hasonlókat, nekem az volt.

Amit imádtam benne az a gyorstöltő, mind a kazis mind a floppy-s töltési időt nagyságrendekkel lerövidítette. Kb olyan tuning volt a C64-nek mint pár éve az SSD a PC-knek.

Ezen felül tudott kotorászni a memóriában, szépen kibökte, hogy melyik HEX címen van a keresett értéked. Ezzel például simán lehetett RPG játékokban matatni, 2-3 "mérésből" megvolt a HP-d és AC-d helye, innentől meg gyárthattad az 1000HP-s hősöket! :) (rohadtul untam folyton sátortáborozni)

A mentegetés "egyfájlos" játékoknál meg csak hab volt a tortán!

anon72 2019.09.07. 15:38:26

Transport Tycoon
Might and Magic
Ultima Underworld
Marble Madness
Commander Keen

molnibalage 2019.09.09. 10:10:07

@Androsz: Ehhez azért hozzászólnék, a repszimes részhez.

Aki repszimet az alapján értékel, amit te írsz, az nettó kretén. Még a teljesen eltévelyedetteknél sem láttam ilyen félrement értékelést HC repszimeknél. Azt, hogy egyes hiányosságokat vagy bugokat leszartak, na olyat már láttam.

Androsz · http://migransozo.blog.hu 2019.09.09. 15:49:17

@molnibalage: Persze túloztam, de a játékok értékelésében az első mondatban rendszerint ott szokott lenni az, hogy a grafikája mennyire részletes és kifinomult. Ez az az eset, amit a gyerekpszichológusok és pedagógusok évtizedek óta emlegetnek: a szépséges dolgokat művelő, összetett és drága játékok a gyereket ellenállhatatlanul csábítják, de egy összetekert újsággal, egy kutyarágta műanyag katonával és egy kartondobozzal jóízűbben el tudnak játszani, mint a szépséges, önműködő, villódzó csodával, mert a játék az, amikor beleéli magát valamilyen szituációba. És a gyerekek nagyon tudnak beleélni, még szégyenkezés nélkül harsogják maguknak a butácska képzelt párbeszédeket, a kartondoboz simán lehet először kalózhajó, aztán atombiztos bunker, és így tovább. A játékgyártók, ideért a szoftvereket is, kénytelenek az elmebajig versengeni egymással a játékok paramétereiben és vizuális gazdagságában, de mi, akik erre a blogra eljárogatunk, tudjuk, hogy egy játék mennyire nagy élmény tud lenni akkor is, ha a fantáziánkkal kell figurává kiegészíteni a pár pixelnyi izét a képernyőn.

@GalaHU: Én az átkapcsolható Fastload I/II cartridge-emet szerettem ennyire. Abban is voltak mindenféle hasznos funkciók, gyorstöltő, és még egy komplett memóriamonitor is. Már a nyugdíjazás felé járt a gépem, amikor úgy döntöttem, hogy beszerelem a gép házába, beforrasztottam az érintkezéseket az alaplapra, a házra tettem egy diszkrét kapcsolót és egy reset-gombot. Nem tudom, hogy bírná-e a hardver, ha a kikapcsolt állásban levő, de beforrasztott Fsstload mellé bedugnék még egy másik cartridge-et is, de ez ma már nem számít, viszont van egy pipec, feltuningolt gépem, csak nekem. :-))

molnibalage 2019.09.09. 19:07:04

Akkor pár alliteráló cím.

Fatal Fury, bár csak egy bunyós játék volt a sok közül.

Samurai Shodown. Ez viszont jópofa volt, mert fegyver elejtésekor pusztakezes harc jött.

Fury of the Furries. Nem volt kirobbanó siker, de amolyan egész jópofa Lost Vikings klón volt.