Üdv minden régijáték-rajongónak, megint itt van 2in1 rovatunk, a Checkpoint Mini, ami cikk és podcast is, attól függően, ki hogy fogyasztja. Szokás szerint a lejátszó után egy cikkecske is jön a játékról azok kedvéért, akiknek a podcastes formátum annyira nem jön be, de pár bekezdést bármikor elolvasnak.

Az év utolsó Checkpoint Minije természetesen a Golden Axe... helyett egy legalább olyan szép és jó videojáték. Illetve nem olyan szép. Meg nem is olyan jó. De videojáték! Szóval a Drakant próbáltuk ki újra, ezt a 17 évvel ezelőtti pc-s külsőnézetes akció-kalandjátékot, amit annak idején mindenki a Tomb Raiderhez hasonlított. Pedig eléggé különbözik Lara Croft kalandjaitól, és érdemeit ma is el lehet ismerni, még ha a grafika nem is öregedett szépen. Ha kíváncsi vagy arra, hogy tetszett nekünk ennyi idő után a játék, irány a podcast, embed lent, letöltőlink a nyilacska alatt >>illetve itt<<, RSS feed itt, iTunes-oldal itt, Soundcloud-oldal itt. Ha viszont csak olvasnál egy posztot a játékról, scrollozz a lejátszó utánra (bár teljes élményt a podcast ad).

Ha már a Tomb Raidert említettem, azzal definiálom a játék korát: a harmadik és a negyedik Tomb Raider között jelent meg, 1999 nyarán. A harmadik Tomb Raidernél már kezdett kopni kicsit a sorozat nimbusza, ezért a szaksajtó nagy része ünnepelte az új ötleteket hozó Drakan: Order of the Flame megjelenését. A játékosok viszont inkább a nem sokkal később megjelent negyedik Tomb Raiderre szavaztak a pénztárcájukkal, a Drakanból nagyjából 250 ezer fogyott - ami bukásnak nem nevezhető, de azért annak idején többet érdemelt volna ez a játék, még ha kicsit sorjás volt is.

Hogy sorjás, azt a vezető fejlesztő, Alan Patmore is elismerte, az ő ars poeticája ugyanis az volt, hogy nem kell a részleteket tökéletesítgetni, hanem egy összességében pöpec játékélményt (vagy ahogy ő fogalmazott: "fun factor"-t) kell adni - és a Drakan ezt a kor sztenderdjeihez képest meg is tette. Patmore a Surreal Software égisze alatt hozta össze a játékot, ami egy amerikai cég; 1995 és 2010 között létezett, legnagyobb sikere pedig egy Gyűrük Ura-játék volt 2002-ben. Érdekes, hogy a tengerentúli csapat brit kiadóval állt össze, és a Drakant a Psygnosis adta ki, ami ugye a Commodore-korszak egyik legnevesebb angol fejlesztő-kiadó gárdája volt.

A Drakan és a Tomb Raiderek közötti hasonlóságot szinte csak a dögös és harcias női főhős jelentette: a játékban leginkább Rynnt kellett irányítani, ezt a bőrszerkós-kardos amazont, aki néha Arokh nevű sárkányára pattanva vágott rendet egy random fantasy birodalomban (a sztorira kár is a szót vesztegetni, az ügyeletes gonosz elrabolja Rynn tesóját, és őt kell kiszabadítani). A játékmenet viszont eléggé különbözött a Tomb Raiderekétől: egyrészt ládatologatós fejtörők helyett a "nagy kaland" érzés dominált: a játékos kapott egy hatalmas, dánzsönökkel telepakolt, bejárható (berepülhető) világot, ahol Rynnek ráadásul nem két Berettából kellett tüzelnie, hanem főleg közelharcokban helytállnia. És ott volt még Arokh, a legmenőbb jármű az addigi külsőnézetes akciójátékokban, akivel légicsatákat is lehetett és kellett vívni.

A játéknak két gyenge pontja volt, és mostani tesztünkben mindkettő előjött. Az egyik a primitív harcrendszer, ami már annak idején is túl egyszerű volt. A másik a grafika, ami a Surreal saját motorjával, a Riot Engine-nel elég alacsony poligonszámokat villantott - hiszen csak így lehetett nagy világot csinálni, ami elketyegett az akkori pécéken. Maga Rynn például 538 poligonból állt (ma már egy Final Fantasy-szereplő hajában több ezer van), és több animációja nem volt túl életszerű. 1999-ben ezeken aránylag könnyen túltette magát az ember - ma már sokkal nehezebb

Mint említettem, a játék nem volt bombasiker, de azért hozott a konyhára, és a 250 ezer példány mind pécén fogyott - más verziója ugyanis nem volt a játéknak. A reklámkampányában egy Rynn-nek öltözött modell, Myrna Blankenstein is népszerűsítette a Drakant (ami újabb Tomb Raider-áthallás), a német verzió pedig kevésbé volt erőszakos (nem volt benne vér és csonkolás, és a hullák is hamarabb eltűntek). Annyi pénzt azért behozott a program, hogy érdemes legyen folytatást csinálni; ez volt 2002-ben a Drakan: The Ancients’ Gates, már erősebb gépekre tervezett szebb grafikával (Rynn már szédítő 3000 poligon volt). Viszont iszonyat bugosan jelent meg, amihez talán az is hozzájárult, hogy Patmore két héttel a játék premierje előtt nősült meg, szóval az esküvő szervezgetése valószínűleg kicsit eltérítette a fejlesztéstől. Az amerikai premier után az európai verzióval meg is vártak egy rakás bugfixet, így a játék hónapokkal később jelent meg Európában.

A Surreal a Gyűrűk Ura-játék után megcsinálta a The Suffering című horrort, 2004-ben pedig a Midway megvette őket - a Midway meg 2009-ben ment a Warnerhez, a Surrealt pedig bezárták, illetve részben a Monolithba olvasztották. A Drakan kiadója, a Psygnosis is ekkortájt halt meg: a neves liverpooli céget még 1993-ban megvette a Sony, de 2010-ben bezárta (a két évszám között főleg Wipeoutokat csináltak szakmányban). Alan Patmore a Sureal után rövid időt eltöltött a Double Fine-nál, majd a Zyngánál, aztán Kixeye nevű, kisebb online multis játékokat gyártó cégnél kötött ki. A Drakan meg jelenleg nem érhető el legálisan sehol, bár hosszú fórumtopicok követelik Steamen és GOG-on is.

Legközelebb jövőre lesz Mini, még nem tudjuk, pontosan mikor - de előtte idén még lesz egy utolsó vendéges Checkpoint, szóval az ünnepekben sem maradtok podcast nélkül. Addig is visszajelzések, észrevételek továbbra is jöhetnek bátran, és azért is hálásak vagyunk, ha share-elitek a mostani adást (vagy valamelyik korábbit).

A második évad korábbi adásai:

Checkpoint Mini #11: Jagged Alliance 2
Checkpoint Mini #12: Katakis
Checkpoint Mini #13: The Horde
Checkpoint Mini #14: Street Fighter II
Checkpoint Mini #15: Pang
Checkpoint Mini #16: Gobliiins
Checkpoint Mini #17: Dark Sun
Checkpoint Mini #18: Metal Slug
Checkpoint Mini #19: Quiz & Dragons
Checkpoint Mini #20: Pushover
Checkpoint Mini #21: The Dig
Checkpoint Mini #22: Ōkami
Checkpoint Mini #23: Z
Checkpoint Mini #24: I Have No Mouth, and I Must Scream
Checkpoint Mini #25: Septerra Core
Checkpoint Mini #26: Broken Sword
Checkpoint Mini #27: Paradroid
Checkpoint Mini #28: Pandora's Box
Checkpoint Mini #29: Magic: The Gathering
Checkpoint Mini #30: Toonstruck

 

Ebből a posztból elérhető a teljes első évad

 

És itt találod a vendéges (nem mini) Checkpoint adásokat