HTML

IDDQD

Félkomoly játékblog azoknak, akik tudják, mi az IDDQD, és azoknak, akik nem. Kazuárokat is szívesen látunk.

Itt támogathatsz minket

PayPal:

Patreon:

 patreon_fejlec_kicis.png

Utolsó kommentek

Checkpoint Mini #16 (és Kétheti Retro): Gobliiins

2016.03.20. 18:04 Stöki

cpmini_16.png Helló, retrorajongók és podcasthallgatók, megint itt vagyunk a cikké felturbózott Checkpoint Minivel, méghozzá egy olyan játékkal, amit sokan kértetek. Grathtel jól kiveséztük a Gobliiinst, és szokás szerint a lejátszó után egy cikkecske is jön a játékról azok kedvéért, akiknek a podcastes formátum annyira nem jön be, de pár bekezdést bármikor elolvasnak. Ja, és eredményt hirdettünk a Street Fighter-nyereményjátékban is bájos versmondó lányunk, Kata segítségével.

Szóval Gobliiins, ez a francia kalandjáték/játékosszívatás a kilencvenes évek elejéről, ami itthon elég ismert és népszerű volt - de vajon kiállta-e az idő próbáját? Ez tárgyaljuk ki részletesen az adásban. Ha kíváncsi vagy erre, irány a podcast, embed lent, letöltőlink a nyilacska alatt >>illetve itt<<, RSS feed itt, iTunes-oldal itt, Soundcloud-oldal itt. Ha viszont csak olvasnál egy posztot a játékról, scrollozz a lejátszó utánra (bár teljes élményt a podcast ad).

A Gobliiins tehát 1991-ben jelent meg, a kalandjátékok fénykorában, de kicsit rendhagyó volt a műfajában. Az azóta már megszűnt francia Coktel Vision fejlesztette, ami korábban is főleg kalandjátékokban utazott, voltak például Asterix-játékai de erotikus kalandok (Geisha, de az Emmanuelle játékverzióját is ők csinálták). A kilencvenes évek első fele volt a legsikeresebb időszakuk, ismerős lehet a nevük például a két Inca, a Ween: the Prophecy és a Lost in Time főcíméből is, de legnépszerűbb játékaikat a Gobliiins-sorozat adta.

1991-ben az első Gobliiins szinte tudta tartani a lépést a zsáner nagyjaival, amennyiben majdnem olyan szép volt, mint a Sierra vagy a Lucasarts akkori kalandjai. Cuki, rajzfilmszerű grafikát villantott, ami bizonyos Pierre Gilhodes művei alapján készült. A karikaturista-grafikus Gilhodes teremtette meg azt a humoros és kissé groteszk látványvilágot, ami miatt annyira lehetett szeretni a Gobliiinst: a fura lényeket, a grimaszokat, a burleszkes poénokat és persze a főszereplő három goblint. Gilhodes egyébként az összes későbbi folytatáson dolgozott, sőt az 1994-es Woodruff and the Schnibble of Azimuth című Coktel Vision-kalandon is dolgozott (fel is ismerhető a stílusa a játékon).

A külcsínen túl a szokatlan játékmenet emelte a klasszikusok közé a programot. Míg akkoriban a feleletválasztós történetszövés legalább annyira része volt a kalandjátékoknak, mint a tárgyhasználat, a Gobliiins szinte kizárólag az utóbbira koncentrált. A játékos kapott egy pályát, rajta elszórva több tárgyat, és onnantól az eszére volt bízva a megoldás. A három goblin főhős – egy harcos, egy varázsló és egy mérnök – képességeitől függően máshogy tudott interakcióba lépni a tárgyakkal és néhány háttérelemmel, így csak összedolgozva, együtt fejthették meg a játék 22 pályáját. Közben persze kibontakozott egy egyszerű sztori is – egy gonosz mágus átkát kellett elűznünk a birodalom királyáról –, de a Gobliiins kalandjáték létére közel állt a logikai játékokhoz.

Állhatott volna még közelebb is, ha a fejlesztők a tényleg logikus, kitalálható fejtörők mellé nem pakolnak a programba csakis a "kipróbálom, oszt' majdcsak lesz valami" néven ismert tudományos módszerrel megfejthető problémákat. Illetve nem feltétlenül volt jó ötlet teljesen haszontalan, de a goblinokat sebző tárgyakat szórni szét a pályákon - a probléma főleg az utóbbi résszel volt, mert a pórul járt goblinok animációit jó volt nézni, de az már nem volt olyan kellemes, hogy pár ilyen után elfogyott az életerőt jelző csík, és jött a game over. Az próbálta  menteni a helyzetet, hogy a pályák megoldás után dobtak egy-egy kódot (ami viszont az életerőcsík hosszát is elmentette). De ezekkel a kellemetlenségekkel könnyű volt azért együttélni, amit az is mutat, hogy most, hogy elővettem a játékot, szinte mindenre emlékeztem, amit 20+ évvel ezelőtt kellett benne csinálni.

Az első rész után persze jöttek a folytatások. A – főleg európai – siker után 1992-ben és 1993-ban érkezett a második és harmadik rész, a Gobliins 2: The Prince Buffoon és a Goblin Quest 3. A címbeli i betűk jelzik a főhősök számát, tehát a második részben, kettő, a harmadikban pedig már csak egy goblinunk volt, de ez utóbbiban több pályán is kaptunk külső segítséget valakitől (hol egy papagájtól, hol egy farkasembertől). A harmadik rész címe azt is mutatja, hogy a sorozat a questébe rohant: a céget 1993-ban megvette a Sierra, és a Gobliiins-szériát csatolta a saját Quest-játékaihoz (King’s Quest, Police Quest, Space Quest, satöbbi). Sajnos sem ez, sem a bonyolultabb pályák (a két folytatásban már több képernyős fejtörők is voltak) nem tudták megmenteni a szériát a végtől. A kalandjátékoknak leáldozott, a Sierra vergődni kezdett, a goblinok pedig jó időre eltűntek.

2009-ben kerültek megint elő, amikor egy noname fejlesztőcég, a Societe Pollene elkészítette a Gobliiins 4-et (Gilhodes ebben is benne volt). Ez a legelső játék háromgoblinos felállásával próbálkozott, de a Mass Effectek korában a játékmenet már nem ütött, az alacsony költségvetésű 3D grafika pedig egyszerűen ronda volt. Nem is érdemes megint elővenni, mert még nosztalgikus értéke sincs, az első három résznek viszont nagyon is van. Aki kipróbálná, a GOG-on meg is találja 6 dollárért a teljes trilógiát.

Legközelebb két hét múlva jövünk új játékkal, jövő héten pedig egy - már az első évadból ismerős - vendéggel. Visszajelzések, észrevételek továbbra is jöhetnek bátran, és azért is hálásak vagyunk, ha share-elitek a mostani adást (vagy valamelyik korábbit).

A második évad korábbi adásai:

Checkpoint Mini #11: Jagged Alliance 2
Checkpoint Mini #12: Katakis
Checkpoint Mini #13: The Horde
Checkpoint Mini #14: Street Fighter II
Checkpoint Mini #15: Pang

 

Ebből a posztból elérhető a teljes első évad

 

És itt találod a vendéges (nem mini) Checkpoint adásokat

21 komment

Címkék: retro közösség születésnap podcast checkpoint mini gobliiins

A bejegyzés trackback címe:

https://iddqd.blog.hu/api/trackback/id/tr538477158

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

DnP 2016.03.20. 18:16:16

"Felb**tt" Szintén zenész...

winhate 2016.03.20. 19:30:34

Imádom a Goblinst.
Mindhárom részét Amiga-n toltam végig.
Nagyon nagy emlék.
Pont pár napja gammaltam vele egyet a kisfiammal.

rognork 2016.03.20. 20:32:19

Stöki bazmeg a hülyegyereket mérnöknek nevezted (aláhúzva)!!!4!! Váááááááááááááá!!!!

Na de ettől függetlenül a gyerekeket is beoltottam vele, ők csak virágosként ismerik, és az amiga longplayt szoktam néha betenni yt-on. A kdevenc amikor a legyet lekapja a vénusz légycsapója. Kurva nagy játék volt.

Arra is rájöttem, hogy a pálya kód első és utlsó karakterét kell változtatni az életcsík növeléshez, baszki meghekkeltem ezt a csúcs játékot. Amúgy sztem kurvanehéz volt némely pontokon.

Stöki · http://iddqd.blog.hu 2016.03.20. 20:41:59

@rognork: Hát hivatalosan technician, amihez a mérnök közelebb áll, mint a hülyegyerek. :) Oké, mondhattam volna technikust is.

Equinoxe 2016.03.21. 09:47:54

Édes istenem... a kettő, amigán.
Máig emlékszem, hogy egyszer megragadtunk benne egy víz alatti pályán, és a CoV leírása "Tedd rá a kagylót a tarisznyarákra" valahogy nem volt túl bőbeszédű.
Órákon át próbálkoztunk MINDENNEL, arra viszont már nem emlékszem hogy sikerült végül.

enpera · http://c64blog.wordpress.com 2016.03.21. 10:11:57

ez a DOS-os mekkora gagyi....

az amigás viszont állat

2016.03.21. 10:55:35

Nekem a második rész tetszett a legjobban. Kedvencem, amikor az egyik goblin pórul jár, elkezd anyázni a játékos felé közben a másik hangosan röhög rajta :)

A harmadik rész már nem jött be annyira. Nálam bajok voltak a hangjával is (jó öreg SoundBlaster 2.0), hajlamos volt új hangok megszólaltatásakor az éppen szólókat leállítani, továbbá az álldogáló goblinok kb. 10 másodpercenként magánszámokat játszottak, így egy csomó vicces jelenetet rontott el azzal hogy megint a "kismadárka fejreáll" c. örökzöldet kellett hallgatni...

A negyediket meg inkább hagyjuk, egy ilyen játéknak a rajzfilmes grafika áll jól, nem ez a bűnronda kispénzű 3D.

koimbra · http://filmdroid.blog.hu/ 2016.03.21. 11:13:52

Kurvajó játék volt, sőt még mindig az:) Sok bosszúságot is okozott. Valamelyik résznél már az asztalt püföltem, hogy mégis hogy lehet továbbjutni. Egy hét pihi után olykor elsőre sikerült:)

Egyébként 600 Ft-ért vettem a MediaMarktban a negyedik részt és még az előző három is rajta volt. Én élveztem a negyediket is.

Lángharcos 2016.03.21. 12:14:33

@Zardas: A Simon the sorcerer 3d is hasonlóan járt.. :( az első két rész gyönyörű pixelgrafika, a 3. rész meg dobozfejű 3d, irányíthatatlan kameraállásokkal. Az első ajtónál feladtam: a kanyar után a nem látható kiszögellésen belül ki kellett nyitnom egy ajtót. Kilinccsel, semmi extra.. :D

lone 2016.03.21. 13:31:37

Úúú, ez mekkora volt, már teljesen elfelejtettem.. Köszi Stöki, ez a blog tartja bennem a nosztalgia tüzét!

Komojtalan 2016.03.21. 14:39:04

Lehet rosszul emlékszem, de szerintem tavaly kijött GOG -on a 3 rész, mintha láttam volna fent a nCoren. Én is még Amigán játszottam velük, de legalább 2 résszel, a Woodruff -fal viszont már PC -n.

Stöki · http://iddqd.blog.hu 2016.03.21. 14:44:59

@Komojtalan: Jól emlékszel, hiszen be is linkeltem a cikkbe...

manson karcsi · goo.gl/FVvVX 2016.03.21. 19:41:16

a kettőből a floppis verzió jobban tetszett, mint a cd-s talkie, mert abban pl winkle "ájtyí, ápá ápá ojtyi" hangokat hallatott, amikor beszélt. a király "uima uima, uima uima" hangokkal beszélt.
winkle volt a legjópofább goblin, káoszbajnoknak hívtam.

manson karcsi · goo.gl/FVvVX 2016.03.21. 19:42:46

@manson karcsi: most néztem meg az amiga longplay-t, és abban is ilyen hülye dumákat nyomnak. jippí.

Szzzz 2016.03.21. 22:24:37

Ha jól emlékszem akkor azt a pályát, amikor a varázsló házába kell bemenni másodszorra, de már van valami ótvar ronda házörző kutya-troglodita lény a kapuban, azt nem lehetett életvezstés nélkül megcsinálni. (Legalábbis én nem bírtam...) Oszt ha oda csak egy élettel érkeztél, akkor szopó volt. Meg ha jól emlékszem az uccsó pálya legvégén volt egy bug, hogyha nem álltál előre jó helyre a boxossal, akkor nem tudtad leütni a valami nyavajává változott gonoszvarázslót, aki épp rátelepdett valamelyik golinra, és akkor ott elakadt a játékmenet, mert életvesztős hülyeséget sem lehetett csinálni ott már...
De a kedvencem a háromban volt a golfütős szabadítóakció után kissé retardált chumpy papagály, meg amikor a were-blunttal le kellett zúzni a szatócs boltját, és jól kiverni belőle ami kellett.
Ja, meg amikor az óriás fején a kis bogárral végig kellett agyalni az óriás arcszőrzetében lakó kissé cigoid tetű-bogár familí összes tagját...

GbzMColish 2016.03.22. 13:01:17

Szupi, bekerült a haikum az adásba :)
Gratula a győztesnek, a Chun-Li-s szösszenet tényleg jó volt.

A Gobliiins első részével kapcsolatban én Grath-tel kell egyetértenem :)

Grath 2016.03.22. 13:53:47

@Lángharcos: különösebb utángondolás nélkül szerintem csak a Discworld élte úgy túl a 3D-re váltást a kalandjáték-sorozatok között, hogy jobb lett tőle.

random 2016.03.22. 18:16:27

Azert kicsit elpirultam, amikor meghallottam hogy Stoeki meltatja a muvemet eloben az interneten.

+ a Discworld Noir tenyleg nagyon jora sikeredett.

Moe Szyslak 2016.03.23. 01:05:30

Ooh, Gobliiins! Hercules monokróm monitoron emulált CGA módban (cgaemu.exe) futott. Emulált CGA. A végsô érv a régenmindenjobbvolt ellen.

glezmen 2016.03.24. 09:09:23

nem akartok egy Broken Sword-os musort csinalni? szerintem zsenialis kalandjatek a klasszikus point-n-click idoszakbol, nagyon jo sztorival, erdekes karakterekkel