Gyorsan tegyük hozzá, hogy az IDDQD 5. születésnapját együtt rendeztük a 8. Retro Kütyü Játszóházzal, amit az Insert Coin Egyesület hozott össze, ezúttal is nagyon köszönöm nekik a lehetőséget, igazi win-win szituáció volt az együttműködés. Szerintem baromi jó buli volt szombaton - azok kedvéért, akik nem tudtak eljönni, jöjjön egy kis képes összefoglaló.
A Grund egyik termébe kerültek a gépek, sörözni meg kint lehetett az előtérben. Volt vagy 20-25 masina, általában mindegyik előtt ült valaki. A lenti egy átlagos életkép, a csúcson úgy 40-50 ember lehetett a teremben, összesen pedig saccra 200-an jöttek el (elég sűrűn cserélődtek az emberek a teremben). A legjobb az volt, amikor outsiderek tévedtek be (például a Grund egyik csaposa), és gyermeki mosollyal ragadtak rá valamelyik játékra. Személyes kedvencem: egy cimborám elhozta a tízéves kisfiát, és megmutatta neki a Wizard of Wort. Hamar összebarátkoztak.
Szóval voltak mindenféle konzolok, telefonnal nehezen fotózható játékokkal. Ha jól látom, ez épp egy Gamecube meg egy PS2 Slim.
Egy Macintosh Classic is akadt, a játékot most láttam először én is.
Egy ősrégi laptop, amin fekete-fehérben futott a Prince of Persia.
Persze engem leginkább ezek a fények csalogattak. A jó öreg kenyérdoboz-C64 és a Wizard of Wor. Tettem ugye pár napja egy merész kihívást, de senki nem jelentkezett, hogy megverne WoW-ban. Azért egy rekordot felállítottam a játékban, aztán meg is döntöttem, de ötszámjegyű tré eredmények voltak, messze a fénykoromban játszott, bőven százezer fölötti pontoktól.
Az összes gépet nem fogom végigmutogatni, de ezt a Vectrexet még igen, mert ez volt az egyik gép, ami nem egyesületi volt, hanem valaki elhozta megmutatni. 1982-es jószág, a gyári Asteroids-klón fut rajta éppen, borzalmasan nehézkes irányítással.
És ezt is mutiba hozták a rendezvényre: Adrián mutatja büszkén gyári Archonját. A játékról korábban volt már a blogon egy hosszabb cikk.
Egy közeli a gyönyörű borítóképről.
Szintén a fenti fiatalember hozta el ezt a három C64-játékot: Boom, Long Life és Sword of Honour. Az utóbbit svédek csinálták, az első kettőt magyarok, és mindhármat az 576 forgalmazta, ami meg is látszott bizonyos játékbeli hirdetéseken. A legérdekesebb talán a Boom, ami egy Doom-klón volt C64-re. Ebből be lehet lőni, hogy a játékok bőven a C64 hanyatlásakor jelentek meg, szóval valószínűleg egyik sem volt óriási siker.
Az egyesületnek van egy arcade gépe, amin Metal Slug fut. Ezt mindig gyötörte valaki, az egyik gomb mikrokapcsolója meg is adta magát. Mire az egyik tag "még jó, hogy elhoztam a forrasztópákámat" felkiáltással lepattintotta a gép elejét, és áthekkelte a kapcsolót egy másik gombból, amit a játékban nem kellett használni.
Aztán addig nyígtam, amíg a Metal Slug helyett betöltötték nekem gyerekkorom meghatározó játéktermi játékát, a Cadillacs & Dinosaurst. A "betöltés" úgy nézett ki, hogy az egyesület vezetője, Lóri lecsavarozta a gép hátlapját, és a Metal Slug-panel helyére...
...beszerelte ezt, amin a C&D (amúgy kínai bootleg verziója) figyelt. Pár cimborámmal rögtön el is verekedtük magunkat a játék végéig, továbbra is csodálatos a főgonosz tudós terve, miszerint: világuralomra török, ezért dinoszauruszlénnyé változtatom magam. Igazi klasszik pulp.
Aztán voltak még versenyek is. Mario Broshoz kettő is (majd valaki kommentelje be a nyertesek nevét, és urpdate-elem a posztot, sajnos róluk lemaradtam), és volt egyenes kieséses Barbarian- és Dyna Blaster-verseny is. Indultam mindkettőn, Barbarianben rögtön ki is estem, mert összesorsoltak Lórival (aki egyébként a későbbi bajnok lett), és szakértő kombókkal farigcsálta le az életerőmet. Amikor neki még mindig 6 bogyója volt, nekem meg már csak 1, már tudtam, hogy csak a fejet levágó kombóban bízhatok. És ekkor hangzott el ez a párbeszéd:
- Te, hogyan kell csinálni a fejlevágást?
- Így.
...És már gurult is a fejem a padlón.
Dynában több sikerem volt, ott a legjobb négybe jutottam. Szintén a későbbi bajnok ejtett ki, Zsolt. A Dyna-döntőről csináltam egy videót, elég vicces lett. Három nyert meccsig ment a játék, gondoltam, csak a legutolsó gigászi küzdelmet veszem fel, és hát ez lett belőle (bal felső sarkot kell nézni).
Volt még egy játékfelismerő kvíz is, ott a nagy lexikális tudású szakírókból (a Pixelhősök-szerző Beregi Tamás, Bad Sector és mások) álló csapat nyert. Én is arra lófráltam, és legalább két megfejtést én mondtam meg, szóval kis részem nekem is volt abban, hogy elvitték a nyereményt, az egyedi tervezésű konzoloskártyát (az autóskártya mintájára).
Akadt pár nagyon nagy nördség is, például az egyik srác táskája. Igen, ezek háromésfeles lemezek, és ha jól látom, a csat és a szíja meg egy printerkábel.
Ezt ajándékba kaptam a PC Dome-os Dinótól, ez is eléggé geek lvl 100: PS4-hez való ledmatricák.
De ez a csoda mindent vitt. Egy Game Boy Color, rajta egy Game Boy Camera és hozzá csatlakoztatva egy Game Boy Printer. Igen, ezek a kiegészítők léteztek. Mondjuk értelmes felhasználását nem tudnám megmondani akkor sem, ha napokig kínoznának, de ma nagyon hipszter az egész.
Volt fotózkodási lehetőség is, a cucc ilyen képet nyomtatott rólam.
És persze ha már blogszülinap, volt torta is. Ugyan nem kérték, hogy reklámozzam őket, azért ideírom, hogy a III. kerületi Polgár utcában található Cukrászda Hugóhoz készítette a tortát, ami nagyon profi lett (a készülés folyamatát lásd a Facebook-oldalukon). A rendezvény meghívójához passzolva egy Pac-Man-pályát kértem, a végeredmény 48 szelet édes gyönyör, badass fekete marcipánnal.
Itt egy nagyobb állókép is róla. Oké, nem is Pac-Man, hanem Ms. Pac-Man, de ez részletkérdés.
Persze Pac-Man-éket gyorsan elérte a torták sorsa, hamar elfogyott az egész. Egyébként csokis volt, benne rumos meggyekkel (ezek voltak a pálya bogyói).
5-kor kezdődött a hepaj, én éjjel 1 után mentem haza, de akkor még bőven maradtak ott emberek, ahogy hallottam, egész sokáig. Külön kiemelném még a több városban tartott szimpátiaivászatokat és szimpátia-C64-ezéseket, amik spontán szerveződtek a blog Facebook-csoportjában, akárcsak egy, londoni ivászat, ami most lesz pénteken.
Aki lemaradt a buliról, sajnálhatja, de biztos lesz még ilyen. Ugyan az elmúlt öt évben kevesebb lett a szabadidőm, és kezdeti harcostársaim is elhullottak mellőlem (és lettek mások), én nem untam meg a blog írását, ebbe pedig további szülinapi bulik vannak kódolva.
Utolsó kommentek