Tokió Akihabara negyede nem kapcsolódik szorosan a játékokhoz, de távolról azért igen: egyrészt rengeteg játékbolt található itt (újdonságok és régiségek is), másrészt rengeteg olyan üzlet, ami kínálatával az egyszeri gamer szívét szintén megdobogtatja: gyönyörűen megmunkált figurák, társasjátékok, képregények, olyan pólok, amiket máshol nem kapni, és így tovább. (És vannak egyéb üzletek is, amik kirakatukon hirdetik, hogy „SM GOODS – ANAL GOODS”, de ebbe most ne menjünk bele.)

Szóval Akihabara elég jó hely, még a kultúrsokkal együtt is (szeptemberben kijutottunk Grathtel a TGS-re, akkor megnéztük). És persze drága hely, de Tokió általában nem egy olcsó város, ha például szállásról van szó. Sok az ember, kevés a hely, a belső metropoliszban nagyjából egy magyarországnyi ember (kicsit több) zsúfolódik össze nagyjából budapestnyi (a főváros + az agglomeráció) területen. A lakások tehát kicsik és drágák, főleg egy olyan menő helyen, mint Akihabara – hogy mennyire, arra a Kotaku mutatott be most egy jó példát.

A lyuk – mert lakásnak nehezen lehet nevezni – egy egyszobás albérlet, aminek nagy részét elfoglalja egy galériaágy. Azért galériaágy, hogy legalább az ágy alá lehessen valamit pakolni: van is ott egy pici tévé (nagynak nem lenne hely), egy polcos állvány meg egy kis asztal, az egyik falon meg egy légkondi, és ennyi. Konyha, fürdőszoba, vécé nincs – illetve van, de azok közös helyiségek a többi hasonló lyuk bérlőjének. Nem tudom, mekkora lehet a szoba alapterülete, de egész biztosan egy számjegyű. [UPDATE: 4,6 négyzetméter.] A házat amúgy 1973-ban építették, és úgy tűnik, egy nagyobb lakást osztottak fel sok kicsi lyukra.

Ennek az albérletnek az ára havonta 37 ezer plusz ötezer jen, ami több mint 450 amerikai dollár, illetve több mint százezer forint. Ami ezért a lakásért rengetegnek tűnik, de a kotakus kommentekben azért előkerülnek 6-800 dolláros, nagyobb lakások is, amiken viszont már szobatársakkal kell osztozni. Ráadásul külföldieknek még kisebb a választék, mert sok szobát egyszerűen nem adnak ki külföldieknek.

Egyébként a tokiói helyiek lakásai is szűkösek, nem véletlenül voltak aggályok a Kinect japán bevezetésekor. Persze a fenti egy kirívó példa, de lejjebb is lehet menni légköbméterben: a hírhedt kapszulahoteleknél kisebb életteret (ahol egyébként tízezer forint körül van egy éjszaka) nem nagyon tudok elképzelni.

(forrás és még több kép: Kotaku)