Chris Roberts fejlesztőlegenda, ezt nem nagyon lehet vitatni. A kilencvenes években a Wing Commander sorozattal és a Privateerrel olyan űrszimulátorokat készített, amiket nagyon sokáig nem lehetett felülmúlni. Aztán sokak bánatára Roberts hátat fordított a játékiparnak, és az elmúlt bő egy évtizedben inkább filmproducerként ténykedett, nem túl sikeresen. A rendezői székbe is beült, a Wing Commander filmváltozatát ő rendezte, de ezt is fedje inkább a feledés jótékony homálya.

Tegnapelőtt a Texasban megrendezett GDC Online-on aztán robbant a bomba: Roberts visszatér a játékiparba, és nem is akárhogy (érdemes megnézni a lenti videót). A fejlesztő bejelentette, hogy a mai követelményekhez igazított űrszimulátort készít, sőt azt is megmutatta, hogy a készülő játék hogyan fog kinézni. A Star Citizen nevű drága nem meglepő módon a Wing Commander szellemi örökösének tűnik, azzal a különbséggel, hogy bár lesz egyjátékos hadjárata is, MMO is lesz egyben (sőt, elsősorban az lesz). Roberts szerint a játék univerzumát leginkább úgy kell elképzelni, mint az ókori római birodalom kozmikus megfelelőjét, ahol a polgárság elnyeréséért meg kellett dolgozni, például katonai szolgálattal.

Ígéretekben nincs hiány. A játék motorja a CryEngine 3 lesz, és Roberts szerint tízszer annyi részlet lesz benne, mint a mai csúcsjátékokban – egy karakter 100 ezer poligonból fog állni, egy nagyobb űrhajó akár hétmillióból. Lesz dinamikus zoomrendszer is, amivel állítólag a karakterközeli nézetből reccenés nélkül lehet majd kinagyítani a kilométeres űrhajókra. Talán mindebből következik, hogy a Star Citizen csak pc-n jön ki, és Roberts nem győzi ajnározni a szebb időket látott platformot. „A pc teszi lehetővé a legtöbb újítást. Ez az a platform, ami a legnagyobb szabadságot adja a játékosoknak. Ez az a platform, amin a fejlesztők korlátok és mesterséges falak nélkül tarthatnak kapcsolatot a játékosokkal” – mondja a fejlesztő. Ezek után nem meglepő, hogy a Star Citizen támogatni fogja a modokat és más rajongói tartalmakat.

Szinte természetes, hogy a crowdfunding is bejön a képbe. Bár elég sok pénz megvan a játékra (nagyjából 12 millió dollár), további kétmilliót a leendő játékosoknak kellene összedobniuk, egyszersmind igazolva, hogy van igény ilyen MMO-ra, és megnyugtatva a játékba befektető pénzembereket (köztük nyilván magát Robertset). Az első jelek biztatóak, tegnap a projekt honlapján a számláló beszakadt a nagy érdeklődéstől. A játék fejlesztése egyébként már egy éve zajlik, és további két évet biztosan igényel. A tervek szerint az első 200 ezer támogató, aki legalább 30 dollárt ad a projektbe, valamikor 2013-ban már próbálgathatja a korai alfaverziót. A játék végleges ára a tervek szerint 60 dollár lesz, nem lesz havidíj, és bár lesznek a játékban megvásárolható tartalmak, mindegyiket el lehet érni majd kemény munkával is.

Lenyűgöző antré, talán túl szép is, hogy igaz legyen. Én örültem volna, ha Roberts nem követi el a molyneux-i hibát, és kevesebbet, visszafogottabban ígér. Ezen kívül az MMO-k piaca kemény terep, ahol még egy Star Wars: The Old Republic sem bírta rendesen megvetni a lábát, ott elég nehéz lesz egy indie játéknak érvényesülnie. Szóval vannak fenntartásaim, de persze nagyon drukkolok Robertsnek – egy CryEngine-es Wing Commander, még a gondolatra is elcsöppen a nyálam.