Tyű, na ezt szívesen olvasgatnám, remélem gyorsan közzéteszik :) A másik témához: tekintve, hogy egy-egy bontatlan példány ezekből a játékokból (vagy akár teljesen ismeretlen ritkaságokból) milyen irgalmatlan összegért tud gazdát cserélni ebayen, ez a doboz sok ezer dollárt ér...

Errata: a címben és a linkben is "Prince pf Persia" van, javítsátok. :)

Pince of Persia...:)

Ezzel irgalmatlaul sokat játszottam gimiben a gépteremben, fasza hercules monochrome monitoron. Meg a xenonnal. Kurva nagy játék volt.

Nah, ezzel lehetne kaszálni rendesen. Csak ne lenne spanyol nyelvű.

Azt meg elképzelni nem tudom, hogy akarják megmenteni a lemezről az adatokat. Vagy 200 darab bedöglött nekem csak úgy magától, akkor az hogy élt túl ennyi évet?

"Prince of Persia zeneszerzője"... meg az effekteké... az elhalálozás effektje a mai napig a fejemben van álmatlan éjszakákon vagy hirtelen ébredéskor

A jobb fölső sarokban mindenféleképpen 5 1/4-es floppy-k vannak...

xe-non xe-non xe-non :)

@Neretil: azok milyen géphez, meghajtóhoz tartozó lemezek voltak?
Tippem 1541... ami véleményem szerint a lemezes technika szégyene :-( így nem lep meg az ilyen tapasztalat.

Normális meghajtóval, normális lemezformátumban írt lemezeknek meg se kottyan 20-25 év. Több száz lemezes tapasztalat.
Az emlegetett Apple II-vel nincs tapasztalatom, de ott is spéci GCR formátumot alkalmaztak, így manapság nem lesz egyszerű leolvasni ezeket.

@neoteny: van ott egy nagyobb meg két kisebb 3.5" lemeztartó doboz, gondolom abban lehetnek a kérdéses lemezek.

@Zozosoft: őszintén szólva meglepne, ha nem maga az Apple segítene ebben a szituációban, mint a világörökség fenntartója vagy ilyesmi :D

@Zozosoft:

Jogos.

@Neretil: Akkoriban még működő lemezeket gyártottak. 2000 körül erről valahogy leszoktak.

Emlékszem, a játékot (amely egy kb. 140 kByte-os tömörített állományt jelentett) a megjelenése után nem sokkal egy héten keresztül próbáltam letölteni egy szomszéd városban működő BBS-ről. Mindig megszakadt a telefonvonal, és kezdhettem elölről.
Ha jól emlékszem, 300 vagy 1200 baud volt az átviteli sebesség...

@stefan75: 2000? nem kevered a cd-vel?

@Zozosoft: Hát nem tudom... régi C64-es lemezeim működnek, a 90-es években pedig elég rendszeres volt, hogy amit a suliban megírtam XT-n, 286-oson, otthon már olvashatatlan volt. Ha az 1541-es a szégyen, akkor ez mi? :D

Vidéki gyerekként a nyolcvanas évek végén Budapesten tanultam, onnan vittem haza teleírt floppykat. Otthon egyiket sem tudtam elolvasni. Az oka egyszerű volt: Pesten villamoson utaztam velük, persze az elektromotor felett állva... Utána óvatosabb voltam, busszal közlekedtem.

@tibsi: erről én is hallottam anno, de nekem soha nem volt ilyen tapasztalatom.
Mi is a suliban a 90-es évek elején cserélgettünk mindent ami c64-es volt :). Sok osztálytársamat láttam alufóliába csomagolt lemezekkel mászkálni.
Azt mondták, hogy az álltalad is említett ok miatt, de én már akkor sem értettem, hogy miért.
Feltételezem elektromos járműve válogatja. Melyik milyen mágneses teret gerjeszt magakörűl.

A jól tárolt lemezeknek semmi bajuk nem lesz 20-25 év távlatából. Sőt! A c64-es lemezeim 30 év felé közelítenek és simán olvashatóak. Még a 286/386-os időkben írt floppy-k is, de ott már szívás van a túlformázott lemezekkel (vgacopy és társai ;) ) ui. a meghajtó már kissé öreg és már nem annyira rugalmas mitn régen volt :D a fejet nem képes kitólni addíg ameddíg kellene egy 1.44-re formázott 5.25" esetén kellene.
Természetesen a játékaim nagyrésze így van írva, tehát most megy az 5.25"-os meghajtók vadászata, amik képesek még erre a mutatványra.

Lehet, hogy csak városi legenda, mivel öt perces guglizás után sem találtam meg a sztorit, de annak idején, talán a 90-es évek végén a NASA-nál előszedték a szekrényből a Pioneer 10/11 szondák eredeti adatait, hogy majd jól megmentik az örökkévalóságnak, mire a mérnökurak szembetalálták magukat a problémával, miszerint nem tudják mivel elolvasni őket, miután az összes 70-es években szolgáló gépüket azóta már kidobták. Nem volt mit tenni, újra fel kellett építeni egy őstulok háromajtós szekrény méretű számítógépet, hogy valahogy boldoguljanak.

@Macropus Rufus: Raadasul az alufolia alacsony frekvencias magneses terrel szemben semmire sem jo. Legfeljebb a kozerzetet javitja:)

@Dr. Otto Von Schnitzelpusskrankengescheitmeyer: Erre a sztorira gondolsz?
itcafe.hu/hir/nasa_lunar_orbiter_foto.html

@Zozosoft: Az 1541 a technika szégyene? Te melyik párhuzamos univerzumból jöttél? :)
(És természetesen az 1541-gyel írt 20-25 éves lemezek is kifogástalanul működnek.)

@tibsi: Én 5 évig jártam a Neumannba villamos+metró+troli kombinációval, soha nem volt gond. És évekig jártam a Fehérvári útra számítógépes klubba 47-es villamossal. Soha semmi gond nem volt.
Ellenben kevésbé jó meghajtók és lemezek voltak régen is :-)
Valamint ott van 360/1.2 (azaz 40/80 sávos)meghajtók kérdése, az eredeti 360-as dupla olyan vastag sávot használ mint az 1.2-es, így ha 1.2-esben írnak rá, az már olvashatatlan lesz 360-as számára. Ezért is mondták hivatalosan, hogy az 1.2-es meghajtó csak read only supportálja a 360-at.

@Macropus Rufus: 1.44-hez nem kell sehova pluszba tolni a fejet, az ugyanúgy 80 sáv, csak nem 15 hanem 18 szektor. Ha plusz sávokat is használtál, tehát mondjuk 1.5-re formáztad akkor lehet valóban ilyen probléma. Teac FD55GFR-t keres, azok 84 sávot tudnak.
Ami gond lehet még: a mai Windowsok a plusz szektor számot gond nélkül kezelik, de a plusz sávokat érthetetlen módon nem! Tehát 1.44-re formázott 1.2-es lemezt gond nélkül olvassa, de 1.5-re formázott lemeznél 1.2-esnek kezeli, így pedig totál zagyvaságot fog olvasni. Ilyeneket DOS alól kell kezelni, FDREAD és társai segítségével.

@dabadab: ezt kb 20-30 db 1541-es javítása után mondom!

@Flankerr: te egy állat vagy. Ha kávéznék, most vehetnék új billentyűzetet. :D

A 3,5-es flopik mindig is szarok voltak... én nem villamosoztam velük meg semmi, mégis mire hazaértem a szomszéd házból, 10 lemezből 1 v. 2 tuti hibás lett, úgyhogy örülök neki, h ma már nem kell ilyenekkel idegesíteni magam:)

@K0vasz: a noname-ek szarok voltak (sőt némelyik "márkás" is), de volt olyan fajta is, amivel nyugodtan lehetett metrózni, trolizni.

@K0vasz: Neked van igazad. Miről beszél itt mindenki??? Enyi rosz ócska hazugságot rég olvastam. Ilyen fasza meg olyan jó az ötnegyedes meg a háromvalamenyis ? Akkor miért nem azt használjátok? Azt meg hogy neked müködik a 25 éves lemezed ? Ugyanmár minek kell hazudozni ? Azt mondd el hogy 800 lemezből 1.

megvan a kartondoboz s még harapásminta sincs rajta... :-)

mit lehet kezdeni amúgy a prince of persia apple2-es assembly forráskódjával? vagy ennek lesz külön poszt?

jó érzés lehetett

Arra azért kiváncsi leszek, hogy sikerul-e az adatmentes.

Senkinek nem szúrt szemet a szubtilis product placement?
"egy barátjával megpróbálják majd a lemezeken levő assembly kódot valahogy MacBookra átmenteni"
Erre a célra nekem valahogy nem egy Mac tűnik a legkézenfekvőbbnek, egy standard Linux disztró már annál inkább (Debian pl). Jó, hogy elméletileg az Os X is linux, de azért tipikusan nem azon tolják a buherátorok, akik anyagát fel lehetne használni ehhez a projekthez...

@Dr. Otto Von Schnitzelpusskrankengescheitmeyer: hát, ez eléggé annak hangzik... Ha van akarat rá, most is tudnának olyan eszközt fejleszteni, amivel le lehetne olvasni őket (és valószínűleg még mindig olcsóbban, mint amennyibe egy Hold-küldetés van) - de ez így nyilván egyszerűbb volt.

@blacklord: De bizony, sőt Mechner egész pontosan MacBook Airt írt.

@blacklord: @Stöki: ha egyszer az van neki és büszke rá... Azt nem hiszem, hogy az Apple fizet neki ezért. :)

@Zozosoft: na akkor segítség kell: a jelenség a következő: amíg 1.2-re van formázva simán mindent olvas. Amikor viszont egy 1.44-re formázottat adok neki akkor a lemez vége felé a túlformázott területen a fej egy elölre-hátra mozgást végez (persze nagyon aprókat). A hang meg az mint amikor a lemezt nem képes olvasni. Emléxel, egy olyan hang mint amit bekapcsoláskor adott a floppy, amikor a bios ránézett. Na ez a hang ismétlődik. De csak a nagy túlformázottaknál.
Ez miért lehet? :o

Windows nem okozz problémát, egy full DOS6.22-es környezetről van szó. A vas egy i486DX2-66Mhz 8Mb RAM-al és egy Cirrus Logic Vesalocal bus-os vga kártyával 1Mb RAM-al. A HDD az nem kórhű, az egy 19Gb-os Maxtrox egy HP irodai gépből.
Ja: a hang egy SB AWE32-es kártya + egy GUF ACE :)
full retro :)

@Macropus Rufus: FDREAD be van töltve?
Mert ez tipikusan az a eset, amikor a hülye MS-DOS nem megfelelően számolja a lemez paramétereit. Nem veszi figyelembe, hogy 18 szektoros a lemez, helyette az 1.2-es meghajtón szabvány 15-tel kiszámolja, hogy egy 96 sávos lemez...
(Éppen ezért én Novell DOS-t használtam anno, az segéd programok nélkül is jól kezelt bármilyen lemezt.)

@blacklord: elnezest, naciskodok: az osx unix

@Zozosoft: van valahol Novell DOS-om is :)
köszi a tippet, szerintem nincs betőltve.

@Zozosoft: "1541... ami véleményem szerint a lemezes technika szégyene :-("

Ugyan miért? Egy teljesen megbízható lemezegység, független oprendszerrel, egy kevés operatív tárral, önállóan programozható. 4-szeres olvasási sebességet naponta használtam egy kitűnő assemblerbe (ELTE SZK Assembler) építve, de mintha lett volna 10-szeres turbó is, lemezre, nem kazettára. Önállóan támogatta a fix hosszúságú rekordokból álló adatbázis rekordelérését, és hallottam olyat is, hogy a durva frekvenciájú fejpozícionálással zenét játszattak el vele. Mi az, amit nem tudott, és akkor emiatt nem tudtuk megcsinálni? Mellesleg pedig viszonylag elérhető áron, hibátlan kompatibilitással, hiszen akkor nem volt minden gépen más szoftverkonfiguráció, ezt ma már illene nagyon visszasírni. A sebességén nem érdemes görcsölni, annyi volt, amennyi, az XT-m sem volt sokkal gyorsabb.

Egyébként pedig lehet, hogy csak poénból előveszem a lezsírozott gépemet, és betöltök valami félretett játékot, nosztalgiázni. Mérget veszek rá, hogy sikerülni fog, a régi TDK lemezeimből eggyel ugyanis eljátszottam hajdan azt, hogy rátettem napokra a tévére, aztán a hangfalra, és utána megnéztem, mi lett. Hibátlanul olvasható volt.

"Amikor viszont egy 1.44-re formázottat adok neki akkor a lemez vége felé a túlformázott területen a fej egy elölre-hátra mozgást végez"

Mivel 15 helyett 18 szektorra formáztál egy sávot, (ha 3.5-ös, akkor 18 helyett 21-re, gondolom, én is ezt csináltam), a jelsűrűség a gyárilag garantáltnál nagyobb lett. Ha a lemez nem kitűnő minőségű, akkor ennyi idő alatt túl sok hiba gyűlt fel. És – ellentétben a 1541-essel –, a legbelső sávon ugyanannyi szektor van, mint a legkülsőn, ezért a jelsűrűség arányosan nagyobb belül, és elérted a kritikusat. A fej kínlódik azzal, hogy megtalálja a szektorheadereket, és hogy az ellenőrző összegek is stimmeljenek. Lehet, hogy sosem fog sikerülni, van ilyen.

@Osiris_X: "Ilyen fasza meg olyan jó az ötnegyedes meg a háromvalamenyis ? Akkor miért nem azt használjátok?"

Higgadj le szépen, én használom, többféle karbantartó lemezem van, 7.1-es DOS-szal, írásvédetten, stabil segítség, és volt már rá NAGYON szükségem. Működik. Van egy 5.25-ös drive-om is félretéve, minden eshetőségre. Azért nem használom naponta, mert a pendrive egyszerűbb és nagyobb. És van néhány doboz floppym mindkét méretből.

@K0vasz: "A 3,5-es flopik mindig is szarok voltak ... mire hazaértem a szomszéd házból, 10 lemezből 1 v. 2 tuti hibás lett"

Lehet, hogy a meghajtó feje volt szutykos vagy elhangolt. Vagy a lemezed ócska. Egy ideig a 3M-eseket, később a még jobb TDK-t használtam, mert voltak viszonylag olcsó üzletek is. Az utolsó években – hanyatlott a Birodalom – volt egy-kettő olyan, amelyik formázáskor hibás volt, de amelyik nem, az működött. FDREAD-del túlformázva is, rendszeresen.

@blacklord: Ezt a maces temat szerintem gondold at meg1x ;-)

@Androsz: bizony-bizony, nekem is a 3M meg a TDK rémlik, de az első időszakot (1-2 év) leszámítva mintha a Verbatim se lett volna rossz.

@flea: Valóban, én is találkoztam a Verbatim márkával, de mivel abban a boltban, a Thököly úton (Budapesten) ha jól emlékszem, évekig azonos áron vehettem a TDK-t is, nem variáltam. DVD-ben viszont már a Verbatimot nyomom, és szerintem egyszer volt olyan eset, hogy a nyers lemez hibás volt. A TDK viszont már többször is. A márkahűség sem mindig hasznos.

@Androsz: "a legbelső sávon ugyanannyi szektor van, mint a legkülsőn, ezért a jelsűrűség arányosan nagyobb belül,"
Ez igaz, de semmi köze ahhoz, hogy hány szektorosra van formázva. 1-1 bit pont ugyanakkora felületen van tárolva akár 15 akár 18 szektoros az a lemez.
Ami változik, hogy mekkora üres terültek vannak parlagon hagyva az adatok között. Ennek van egy minimuma, ami alá nem lehet menni, mert ha nem végez az előző fejléc/adatblokk feldolgozásával a vezérlő, akkor a következőről lecsúszik. De a szünetek (GAP-ek) nagysága is ugyanaz kívül, mint belül.

@Zozosoft: Stimmel, ugyanakkora pontok, közöttük kisebb hely. Ezt nevezik nagyobb jelsűrűségnek, és én is erről beszéltem.

@Zozosoft: Hú, ezzel mennyit szívtam... Egy 286-osról másoltam mindig az XT-mre 360-as lemezeken. Ha a 286-oson kívül véletlenül bárki írt a lemezre (pl. az XT-n a Norton Commanderben véletlenül F6-ot nyomtam F5 helyett), akkor az XT soha többé nem tudta olvasni azt a lemezt rendesen. Data Error Reading Drive A:. Abort, Retry, Fail :)

hogy verheti most a srác a fejét a falba, aki az akkor még csak éphogy megtalált eredeti jegyzetek alapján nullárol kvázi ujra megírta C64re szegény..

hiszen az Apple2 egy 1Mhz-es 6502alapú szűmítógép, akár a commodore64, a forráskod nagyrésze nativ működne commodore-on is

csak pár dolgot (más hang, más video, más memóriacimek) kellett volna kiigazítani

az 1541-et szobahozni is kár volt, ezek a lemezek kvázi korai dos formátumuak, semmi közük a C64lemezeihez

egyébként én még nem láttam "csakugy elromlott" C64 dd-s lemezt, amit nomrális 1541el irtak fel, és nem pörgették agyon, az valami száraz, tiszta helyről 20év után előszedve is leolvasható

páran már a késő 90esekben is HDseket formáztak(az volt kéznél a pécés haverok miatt) néhány drive-ban működött valamennyire..de...na ezek azok amik mára nem olvashatóak sehogyansem

@tükörfúró: Én szárazról és tisztáról az utóbbi években csak egy lemez tárolására nagyon izgalmas, de teljesen alkalmatlan hely kapcsán hallottam. :-)

Egyszer régen egy C64-es pályázatra küldtek be emberek programokat floppyn. Néhányan, szegények, nyilván valami szupermegbízható minőségben reménykedve HD-s lemezeken küldték be a pályaművüket. De 1541-es formátumban. Kínlódtam velük két típusú meghajtón is, hosszasan, szektoronkénti olvasással is, de egyiket sem sikerült végig beolvasnom. PC-n akkor már használatban voltak egy ideje, de az nem lett közismert, hogy C64-en csakis az alig elterjedt 1571-es drive-val használható.

A DD típus nem volt fölösleges pazarlás az egyébként csak SD lemezt igénylő 1541-eshez sem; két kollégám egyszer írt egy olyan másolásvédelmet, amely félsávnyi eltolással írt fel pár szektort, és ez csak DD lemezen működött. A régi, szívnek kedves problémák... :-) Az ember mindig megnehezíti a saját dolgát.

Nemsokára az örökéletűnek hitt CD lesz bezúzható, mert nyomják a gyártók a Blu-ray és HD-DVD formátumot. (20 giga az e-mailek mentésére??) A mágneses-optikai lemezeknek már a jelenlegi sorsát sem ismerem, pedig egy időben mekkorákat menőztek vele a filmekben.

@tükörfúró: "az 1541-et szobahozni is kár volt, ezek a lemezek kvázi korai dos formátumuak, semmi közük a C64lemezeihez"

Érdekes, hogy a 1541-esek csak 35 sávot írtak egy oldalra, nem 40-et, mint a PC-k kicsit később. És csak a lemez külső felére 21 szektort sávonként. Óvatos duhajok voltak a tervezők, talán nagy bölcsességgel előre gondoltak a lemezeket rongyolódásig nyüstölő ifjakat kiszolgáló jelminőség fenntartására. :-)) A fenti kollégáim egyike egyszer egy iratmappában véletlenül kétrét hajtotta az egyik floppyját. Kiverte a víz. Kiegyengette, majd megpróbálta átmenteni a tartalmát. Sistergett, zörgött piszkosul, de nem veszett el róla semmi. No, ezt nevezem hibatűrésnek. :-D

@Dr. Otto Von Schnitzelpusskrankengescheitmeyer: Nem pontosan így volt. Találtak gépet, csak fel kellett újítani őket. (Ha jól emlékszem.)

Több régi adatszalagot előkapartak és digitalizáltak az idők során - főleg mostanában - és minőséget is javítottak itt-ott. A Cydonia blogon vagy az sg.hu Űrkutatás topikjában asszem találhatsz ehhez linkeket. Ha nem, akkor Cifu és lacalaca tutira felsorol egy pár ilyen projektet.

@tükörfúró: Nem hinném, hogy negatívan érinti (a fejlesztőt). Az ilyesmi már öncélú, és merő tapasztalatszerzés (sőt, mondhatni: spirituális élmény :) volt a számára. Viszont elhiszem, hogy izgatottan fogja olvasni (és esetleg mások is).

A 1541-en megírt floppyk tényleg kvázi örökéletűek voltak; én is egy-két éve archiváltam le belőlük több százat, és alig akadt egy-két olvasási hiba (az is kijavítható). Legalábbis a márkás lemezek; gondok egyedül az ún. "no-name" példányokkal voltak... De az meg már akkor is, a maga idején. Én még arra is emlékszem, a (vidéki) levelezőpartnereimmel rendszeresen csináltuk, hogy a floppy lemezt egyszerűen simán betettük egy borítékba, aztán postán küldözgettük egymásnak.

Egyébként ha valakinek ilyen archiválási problémái vannak, létezik egy kitűnő PC-s (PCI-os) floppyvezérlő kártya (többek között) e célra, a Catweasel (bár nem olcsó):

vesalia.de/e_catweaselmk4plus.htm

Nem kimondottan a 1541-es cuccokhoz (arra inkább jobb egy eredeti drive + X-kábel), viszont mindenféle egyéb ősformátumot is ír-olvas.

Főiskolás koromban a hátsó farzsebemben egy-egy 3.5-es diszket akár hónapokig hordtam... Csak aztán a mosásban ment tönkre. :)

@Isten Nyila: :-D

@Androsz: Na ja...az együttesek meg a zenekarok pedig nyilván ötvenezer új dal után fognak kiadni új albumot, ha már CD nem lesz...

@Zozosoft:

Az a NASA-s legenda megvan ,hogy mikor a dollármilliókért kiküldött Mars szondát be akarták üzemelni, akkor bedöglött? Nem tudta kinyitni a napelemet ami árammal látta volna el, mert az ehhez szükséges két ceruzaelemet az egyik takarító kilopta belőle és kicserélte a sajátjával ,amit a walkmanjébe használt, de lemerült takarítás közben, látta, hogy van két elem, kilopta walkmanbe be.

Anno a nagyflopikat egy tfRead nevű progival használtuk, simán az autoexec.bat végére beírtuk, lefutott és onnantól kezelte. A nagyflopik valahogy strapabíróbbnak tűnt akkoriban is, a kisflopik sokszor megadták magukat. És igen a 30 éves C64-es lemezről (a magnókazettáról nem is beszélve) ma is gond nélkül olvasható a játék.

Sokszor kaptam régen idegbajt mikor egy teszem azt Duke3d-t vagy rippelt Warcraft 2-t próbáltam áthozni egy másik gépről, több doboz flopin ARJ-vel és kibontáskor benyögi az EXE-re (mi másra), hogy CRC error. Még véletlenül sem a file_id.diz vagy readme.txt vagy valami felesleges reszli lett CRC-s.

@flea:
3M-nél anno feloldottuk a név rövidítését. Meglátod Megveszed Megbánod. :) A Verbatimokkal is csak a baj volt sokszor.

Anno amúgy kipróbáltam én is, hogy tényleg nem vonzza a mágnes a flopikat. Nagy és kislemezzel, de én nem tévé meg hangfal meg villamos meg metróval (utóbbi kettő vidéken nem is volt), hanem rendesen, ahogy kell patkómágnessel. Az hatott, végighúztam a lemezen a mágnest, arról többet semmit sem olvastál be.

Pont a napokban jutott fejembe az első szoftver amit pénzért csináltam.
98 körül készült és egy szerszámgépműhely CNC gépei és egy 486-os PC között tudott CNC programokat le és feltölteni. (Az első PC-met egy Pentium 200-ast 97 végén vettem meg)
Előtte kézzel gépelték be a forráskódokat olykor 1-2 óra hosszan is, így meg kb 10 sec volt az áttöltés :)
DOS nemtomhány alatt futott (Turbo Pascalban írtam), karakteres módban, volt menüje is az aktív sor mindig inverz volt, és kurzorral+enterrel lehetett benne navigálni :)
Na szóval kb 10 év múlva jártam ott utána és még mindig használták...és most a fenti cikk miatt elő fogom keresni a forráskódját :DDD

@Adani: Szerinem ez UL. Kétlem, hogy űrszondában lene bármi olyan áramforrás, amit te szutyok kereskedelmi termékekbe tennél. Ezen felül az űrszondák tiszta szobábak készülnek. A tiszta szoba nem az, ahol Mari néni jól felmos. Oda ilyen hülyék be nem tehetik a lábukat.

Szóval kérnék egy linekt, mert erről semmit sem találtam...

@Reactor: Jó, amit mondasz. De ilyesmi sosem akadályozta meg a gyártókat abban, hogy elpusztítsanak valamit. A gyártó gyárt, nem a fogyasztó, ezért a fogyasztó kussoljon és vásároljon. Majd kitalálják, hogy a zenét is 5.1 (vagy akárhány.akárhány) csatornás változatban rögzítik, esetleg minden hangszert és réteget külön, hogy a fogyasztó maga keverhesse, ha akarja. És meddig tart rászokni arra, hogy minden számhoz rendszeresen odacsapják a felvétel érdekfeszítő körülményeiről készült videót? Amelyen az előadók láthatók? Kell hozzá egy darab videókamera, amellyel felvehetik tizenkétszer minden szögből a szám előadását, és kell egy szem vágóinas, aki meg egy ötven dolláros programmal pár nap alatt megcsinálja belőlük a "klipeket". Esetleg 3D-ben. De lehet, hogy csak ezért fel fogják találni a 4D-t is. És akkor jöhetnek Az Extrák. Beszélgetések a zene születéséről, a felvétel menetéről, a leendő koncertekről, a korábbi koncerteken a lemezen levő új számok fogadtatásáról, akármiről. Ha a 6 Star Wars filmmel képesek voltak megtölteni 9 Blu-ray lemezt, akkor a felsoroltakra még kevés is lesz egyetlen lemez. Szalmával kibélelni akármekkora helyet, ezt ma a marketingesek az első osztályban megtanulják.

A programok esetében láthatjuk, mekkora hanyatlást hozott az erőforrások óriási bővülése. Régen szó szerint meg kellett küzdeni azért, hogy egy Prince of Persia rányomható legyen a lemezre, és beférjen valahogy a gépbe, a komoly grafikával együtt. A programírás magasiskolája volt, amely képességet más programok esetében is hasznosítani lehetett. A Mars-szondás sztori nagy marhaságnak tűnik, de az már hihető, hogy valamelyik korábbi bolygókutató szonda memóriájában volt néhány száz byte üres hely, amelybe egy programozó még beszúrt egy kis programot, amellyel aztán később új holdak fényképeit sikerült elkészíteni. Pár száz byte elég tud lenni erre, gondoljatok a C64-es híres, névtelen lemezmonitorára, az első érdemlegesre, amely kb. 760 byte méretű volt. Az űrszondán nem lehetett volna azt mondani, hogy telepítsd hozzá az új Java motort, meg a DotNet akárhányat, és aztán örvendezz, ha az új program befér a gigás RAM-ba. Tudom, a tömegtermeléshez nem lenne elég, ha szűk helyeken edződött programozóknak kellene megírniuk a programokat, de legalább annyit elérhetnénk, hogy egy operációs rendszernek becézett szeméthez nem akkora gép kell, amekkora csak tíz évvel korábban egy kisebb intézmény gépi összkapacitása volt. Mert így szüntelenül fejlődik a hardver, és szüntelenül túl is terhelik azt, ahelyett, hogy a változatlan méretű programok hihetetlen sebességgel és hatalmas adattömegekkel tudnának rajtuk dolgozni. Van valakinek Photoshopja? Próbált már egyszerre tizenöt HD screenshotot feldolgozni vele? Én már igen, márpedig ezek szerint szükségem is volt rá. Egy idő után jobbnak láttam, ha újraindítok, és úgy folytatom, mert már 5-10 másodpercig kellett várni egy ablakváltásra. Tudom, új szolgáltatások, satöbbi, de egyrész ezeknek nem kellene állandóan a memóriában várniuk, hogy évek múlva egyszer használjam, másrészt ettől még nem kellene száz megabyte-okkal megnőnie a programnak.

Az a srác, aki újraírta a kezdettől a programot, nem bánja, hogy híres lett vele, ráadásul bizonyította, hogy tudja azt, amit a régi profik tudtak.

@Reactor:

Miért kéne 2012-ben egyáltalán bármit fizikai adathordozón kiadni? Ki használ már manapság Cd-t? Hány ember mászkál Discmannel a zsebében az utcán? Ma már mindenki mp3-ban hallgat zenét, a nagyon vájtfülűek lossless formátumban, de nem Cd-n. Ha meg is veszi valak ia Cd-t akkor először és utoljára akkor használja mikor MP3-at vagy losslesset csinál belőle és megy fel a lejátszóra. Sőt manapság már több 10 Gb-nyi mp3 gyűjtemény sincs a winyókon, ott a Youtube meg a Soundcloud hallgatnak arról zenét.

@molnibalage:

Igen, őrizhetik hét lakat alatt a szent szerkezeteket, régebben az egyetemi mainframe gépekkel is így volt pl. a PDP-10-esekkel.

Az amerikai MIT egyetemen pl. volt iylen mainframe gép a 70-es években, azt is hét lakat alatt őrizték, nemhogy takarítók ,de még a programozók sem mehettek a gép közelébe. Egyszeri halandó még az emeletre sem ,ahol a gép működött (bizony több nagy termet is elfoglalt). Mégis egy reggel az operátorok a mérnöki pultra nézve megdöbbentek mikor azt látták ,hogy valaki berakott oda egy korábban nem létező kapcsolót, alkohol filccel odaírva a két álláshoz, hogy Magic ill. more magic. Mindezt úgy ,hogy hét lakat alatt volt őrizve a gép, és senki sem látott és tudott semmit, ráadásul több termet elfoglalt. Kifeszegették a kapcsolót, látták ,hogy csak az egyik érintkező van bekötve, így nem is működhet. De mikor átkapcsolták Magic állásba a gép lefagyott. És valahányszor ez megtörtént, mindig lefagyott a gép. Ekkor a bátrabbak elekzdték követni azt az egy madzagos, ami a többi kábelmakaróni közé votl befűzve. Aki látot már egy nagyobb rack szekrényt tele madtaggal az szorozza meg 100-al min, ,hogy mit élhettke át, mikor a sök köbméterniy vezeték között keresték ezt az egyet, ami termkeen és kapcsolótáblákon át ment ki tudja hová. Végül mikor eljutottak a véégig kiderült ,hogy simán egy föld pontra van kötve, vagyis az se kapcsolhatott semmit. Nemcsak az a rejtély ,hogy ki és hogyan jött rá ,hogy ezzel le lehet fagyasztani a gépet, nem is az, hogy miért vagy le ettől, hanem az, hogy hogyan és főleg ki volt képes arra, hogy a hét lakat alatt őrzött Szent Szerkezethez hozzáférjen úgy, hogy senki ne vegye észre és bele tudja ezt a kapcsolót így építeni. Nagyon okos hacker lehetett, aki azótai s őrzi a titkát.

Tessék ha nekem nem hiszel:
catb.org/jargon/html/magic-story.html

@Androsz:

Az Apollo programot levezénylő számítógép kb. egy C64-es gép dupljáának megfeelő kapacitású volt, két C64-es gép le tudná vezényelni ezt ma is. De ma már egy bootoláshoz is kell min. 1 GB ram meg sokcsilllió Ghz-es proci. Meg egy 300W-os táp min. ami árammal lát el sok sok chipet a gépedben, ami azért kell ,hogy egy erőforráspocsékoló Windows op- rendszer elfogadható sebességgel tudjon futni.

Holott arra, amire egy átlagjúzer a gépet használja vagyis internet, pasziánsz, zenehallgatás (mennyi áramot is zabál egy mp3 lejátszó? Elketyeg órákig egy mini ceruzaelemmel), szövegszerkesztés stb. untig elég volna egy vékony kliens is, ami netre csatlakozik és csak egy kis kapacitású proci van benne, ami elműködtet egy Linux alapú rendszert, amin fut egy felhőket kezelő op. rendszer.

@Adani: Majdnem szóról-szóra egyetértek. A felhő-dolog általános előnye nálam egyelőre még bizonyításra vár. Mint ahogy abból is rengeteg embernek lett már baja, hogy internet nélkül nem tud megnézni egy e-mail mellékleteként kapott dokumentumot, szerződést, meghívót; nem beszélve arról, amikor egy társzolgáltató barmol el valamit, és semmisíti meg így fájlok százezreit. Én a gépemen tárolom, ami az enyém, nem bízom ismeretlenekre. Ha eltűnik, én voltam a hülye, ha a Gmail fiókjából tűnnek el a levelek, akkor viszont más. Pontosabban akkor is én, mert miért használtam ezt a hülyeséget. Aminek sajnos néha valóban megvan az előnye is.

Én szoktam hallani, hogy a feleségem laptopján mikor pörög fel a hűtőventilátor. A Gmail oldalán például, az ég tudja, mit futtatnak a háttérben a gépen. És a sok flash reklám is megropogtatja a masinát. Sajnos ma már ezért nem lenne alkalmas egy könnyűsúlyú és olcsó kliens a netezéshez. De hogy ma egy gépnek nem kellene energiafaló, drága, szuperteljesítményű gépnek lennie az élvezhető produkcióhoz, arra ott van példának, amikor a C64-est beépítették a joystickbe. Ma erre lehetne képes a számítógép-technika, ha a szoftvergyártók nem kényszerítenének folyamatosan új, erősebb hardver vásárlására. Komoly hűtéssel, egyre nagyobb fogyasztással. És mindig sok pénzért, mert valahogy sosem tud számottevően olcsóbbá válni az átlaggép.

@Adani: Wrong. Az Apollo-n levő számítógép parancsokat hajtott végre, amit a telemetrián keresztül kapott. Nem számolt azt semmiféle pályaadatokat. Azt lent számolták és a vezérlő parancsokat küldték fel.

A másik esetn. Engem nem a Magic-es eset érdekel, a NASA-s.

@molnibalage:

Arról még nem találtam megbízható forrást, de ha a Magic-es eset megtörténhetett egy hét lakat alatt őrzött gépnél, akkor miért olyan hihetetlen ,hogy a másik eset is megtörtént?

@molnibalage: A hajón és a holdkompon nagyon kis számítógépek voltak, amelyek ennek ellenére a kapott paraméterek alapján végig tudták csinálni a teljes út programjait. Mellesleg olyan primitív kezelői felülettel, hogy az ma hihetetlennek tűnik. Szóval elhúzná azt egy mai zsebszámológép is. A pályaszámítás valóban nagy meló, ma is, és azt a földi számítógéppark csinálta. De azoknak a kapacitásáról akkor is mértéktartóan kell fogalmaznunk, hogy azok nyilván a katonai számítógépekkel összemérhető tudásúak voltak. Én dolgoztam 83-84 táján olyan miniszámítógépen (hampage.hu/tpa/tpa1140.html) – és a minit ne a méretre tessék elképzelni –, multitaszkos módban, amelynek az ugyanakkor megjelent C64-esnél csak négyszer nagyobb memóriája volt. Az órajel nagyjából ugyanígy, tehát egy XT is lepipálta. Azt a gépet, pontosabban az eredetijét a holdraszállás évében tervezték. :-)

itcafe.hu/hir/prince_of_persia_mechner_forraskod.html