Engem meg már megint a rosszullét kerülget, mint mindig, amikor azt látom, hogy kedvenc platformomat megerőszakolják sliccből, szárazon, hátulról. Az abúzust most a Commodore USA nevű cég követi el, akiről már hallhattunk idén, Phoenix néven akarta piacra dobni ezt a borzalmat, de aztán kiderült, hogy mindenféle jogi problémák vannak a névhasználattal kapcsolatban.
Amikor az eredeti Commodore 1994-ben csődbe ment, a brand jogait széthordták mindenféle (főleg európai) cégek. Azóta egy kis darab jutott Barry Altmannak is, aki megalapította a Commodore USA-t, és évek óta rendületlenül próbálkozik a retróra fogékony pc-vásárlóknál (az Amigát is többféle formában tervezi újraéleszteni). Illetve valójában nem próbálkozik, mert kész terméket még csak képen láthattunk a cégtől, Altman egyelőre csak ideiglenes szerződéseket köthetett, az említett jogi problémák még nem rendeződtek.
Altman most éppen a C64x-szel támadta be a sajtót, ami egy, burkolatában a C64-et hűen utánzó gép, de van benne egy kétmagos Atom proci, két gigabájt memória, blu-ray meghajtó, hdmi-kimenet, meg még néhány jól hangzó parasztvakítás. Normál pc-ként működik, de van C64 emulációs módja is (arról nincs hír, hogy a blu-rayről hogyan lehet majd eredeti C64-programokat beolvasni). Egyelőre nem tudni, hogy mikor és mennyiért kerül boltokba ez a mutáns.
Én azt remélem, hogy soha. Drága jó, világháborút megjárt nagyapám mindig azt mondogatta, hogy „hagyjuk a holtakat pihenni”, és én valahogy így érzek a C64-gyel kapcsolatban is. A platform szellemét szépen megidézik az emulátorok, online közösségi oldalak és az olyan, alulról jövő kezdeményezések, mint a C64DTV vagy a Csokiban újra évek óta szervezett retrókiállítás (vagy ez a blog, ha nagyon szerénytelen akarok lenni). Nem kell, hogy ebbe beleszóljanak pénzéhes üzletemberek.
(via Wired)
Utolsó kommentek