Egyrészt gyorsan tegyük tisztába, mi is az az ESRB: Entertainment Software Rating Board, vagyis az a bagázs, akik az USA-ban és Kanadában forgalmazott játékokról megmondják, hogy akkor hány évesek milyen nemű szülő közreműködésével játszhatnak a termékkel, miután azt a boltban az eladók a 18+-os (vagy Mature-ös) matrica ellenére eladták egy kilencévesnek. (Nálunk inkább a PEGI megy talán, az ugyanennek a gittegyletnek az európai változata, és nem betűkkel, hanem számokkal dobálóznak).
Szóval ugye van ez az életkor-besorolás móka, amit csak a legönérzetesebbek vesznek igazán komolyan, hiszen "én sem voltam több mint 10, és már a Doommal nyomtam a fejeseket, oszt' valahogy mégsem lettem sorozatgyilkos" - ettől függetlenül azért mindig is furcsa volt, hogy mi alapján kapják meg a megfelelő logót a játékok. A válasz megdöbbentően egyszerű és kézenfekvő (a minap tudtam meg, amikor a Nemesys Gamesnél jártam Pest festői belvárosában - helló mindenkinek, aki a nyolcadikon olvassa a blogot): a készítőnek le kell adnia a játékmenetet elbírálásra. Hogyhogy hogy? Videón! De, komolyan. A játékmenetet, úgy, ahogy van. A teljeset. Videón - DVD-n, gondolom. (Jó-jó, MMO-knál elég, ha csak nagyrészt az egészet küldik be.)
Szóval azért lehet, hogy a karaktermodellek mozgásának fázisait a gépek iterálják, azért az ipar egy részén még a kézihajtány a menő. Van egy csapat, akinek az a dolga, hogy hiperrészletes játékmenet-videókat bambulva strigulákat húz olyan oszlopokba, mint például "vér", "belek", "káromkodás", "kávé", "csöcs"; aztán a végén megmondja, hogy a kapott eredménnyel alátámasztva milyen korhatár-kategória lesz a legjobb ennek a játéknak. Hogy pontosan mennyire jövedelmező ez a fajta elfoglaltság, azt nem tudni (ahogy sajnos azt sem, hogy kik is szerepelnek az értékelők névsorában), de az biztos, hogy játékonként 800$ (ha a fejlesztési költségek nem érik el a 250 000 dollárt) illetve 4 000$ (ha mégis) üti a meglehetősen nagy hatalommal bíró szervezet markát.
Persze nem mondom, hogy teljesen felesleges, amit csinálnak, de azért az érdekes, hogy többen dolgoznak a rendszerben, mint ahányan a végeredményt figyelembe veszik a boltokban. Nem kellene inkább az eladók képzésére, no meg a szülők felelősségérzetének felébresztésére költeni ezt a lóvét?
Utolsó kommentek