(Akinek nincs türelme a hosszú wall-of-textekhez, ugorjon rögtön a poszt végére, ott a lényeg.)
Szóval az úgy volt, hogy 2009. szeptember 17-én négyesben lementünk a III. kerületi Galagonya borpincébe (ahova Hancut és engem szép főiskolás emlékek kötnek, és ahol a ház specialitása a Getymós Szendvics™), és megbeszéltük, hogy indítunk egy kurva jó játékblogot. Ennek az volt az előzménye, hogy Hancu és én az indexes napi melóban egyre többször találtunk indexes mércével nézve marginális jelentőségű játékhíreket és egyre többször jutott eszünkbe valamilyen fasza játékos téma, amire már nem futotta a munkaidőnkből. Logikus ötletnek tűnt egy blogot húzni ezekre a témákra, de mielőtt elindítottuk volna az egészet, megkérdeztük Uj Pétert, nincs-e ellenvetése. Nem volt. A következő logikus ötlet ezután csak a Galagonya lehetett.
Ott ültünk tehát a Getymós Szendvics™-ekkel és háromkettes nosztalgiakoktélokkal (aka. háromkettes boroskóla) megrakott asztal körül: Hancu, két régi – és a blogban inkognitóban szereplő – harcostársunk, MrEd és Terra, meg persze én. És valami nevet kellett volna kitalálnunk.
Borzalmas szellemi ámokfutás kezdődött, ami az italokkal csak még borzalmasabbá vált. Ezt ott helyben meg is örökítettem egy – ma már nem tudom miért, de Kazuárholokauszt v1.0-néven elmentett – jegyzőkönyvben. Ebből idézek most fel pár részletet (az egész egyben durvább sanitypont-vesztéssel járna, mint egy találkozás Cthulhuval).
Próbáltunk valamiféle irányokat kiszabni, de végül nem igazán egyeztünk meg koncepcióban. Abban maradtunk, hogy akciónk fedőneve „az majd úgyis kialakul”, meg abban, hogy baromira mások szeretnénk lenni, mint az összes magyar gémeroldal. (Ez mondjuk be is jött, ez a játéktémájú retró-wtf-csajok-bulvár koktél elég egyedinek mondható, legalábbis itthon.) Ezután kitaláltuk, hogy a blog szlogenje a „kicsi, de játékos” lesz, a név viszont nehezen született meg.
Hancuval rendszeresen vívunk szóviccpárbajokat, de Terrába és MrEdbe is szorult némi tehetség e téren, így az első körben a használhatatlan hülyeségek jöttek, amikkel inkább egymást szórakoztattuk. Ludens Matyi, Bit Gyülekezete, Installer Ilona, Ajánlott Level – egyik névötlet rosszabb volt, mint a másik. Aztán felmerült (persze csak poénból), hogy az egyre erősödő jobboldalt kellene megszólítani, ekkor jött a Jobbklikk, a Pannon Fodder és a C64 vármegye. Volt egy olyan vonal is, hogy dohszagú, régi magazinokat és műsorokat idéző blognevet választunk, és mielőtt ezt elvetettük volna, azért felmerültek olyan baromságok, mint a Tranzisztor Világ, a Vidám Bitek, a Pixelvadász és az Egérfogó. A hülyeségrohamok között azért mondtunk utólag értelmesnek tűnő ötleteket, valamikor ekkor jött az IDDQD is, illetve a Még Egy Pálya is esélyes volt egy ideig. Aztán volt még egy szóvicces kör olyanokkal, mint a Monitroll, a Games Bond és a Gamesebészet, Terrát majdnem megvertük a Cock Bandért, Hancut pedig a Doktor Mouse-ért. A mélypont az utolsó kör szendvics+vébéká kombó után jött el, akkor már olyanokat dobtunk be a közösbe, mint a Bitbuzgár, és amikor Terra egyszer csak felkiáltott, hogy DIZÁJNDOKUMENTUM, és látszott a szemén, hogy komolyan gondolja, asztalt bontottunk.
Másnap tiszta fejjel mindenki átolvasta a jegyzőkönyvet, és hamar kiderült, amit Hancu fogalmazott meg akkor legjobban:
„Szerintem az IDDQD teljesen fasza, és nézhetjük annyira értelmesnek a leendő olvasóinkat, hogy a „nem tudja megjegyezni” meg „nem érti mi ez” érveken elegánsan átlépjünk. Jól hangzik, elkapja az ember érdeklődését, egyből bennfentesként szólítja meg az olvasót, jó asszociációk jönnek belőle (Doom, mint régi klasszikus, keménytökű csávóknak való játék, godmode meg ilyenek.”
Sajnos azonban az iddqd.blog.hu foglalt volt, bár a gazdája nem csinált semmit vele, csak stoppolta az url-t. Írtunk a blog.hu supportnak, hogy mit lehet ezzel kezdeni, válaszul pedig megkaptuk az url-t, lehetett tolni a kontentot. Előtte még lecseréltük a mottót (a „kicsi, de játékos” nem illett az IDDQD-hez), a fent olvasható „Örök élet, ingyen lőszer”-re (bár egy ideig a „godmode bless you” is versenyben volt). Már csak egy dizájn kellett, ami igen egyszerű lett, mivel egyikünk sem ért a profi arculattervezéshez. A blog.hu egyik alapsablonjában lecseréltünk pár színkódot, én pedig összedobtam a következő fejlécet:
Mint látszik, eleinte csak Doom-szereplők voltak a fejlécben, de a többiek javaslatára ezeket kiegészítettem más játékok hőseivel, illetve a hátteren is világosítottam kicsit:
Aztán azzal a lendülettel, ahogy elvégeztem az utolsó simításokat, megírtam a beköszönő bejegyzést. Ekkor már október 3. volt. Másnap, tehát pontosan egy évvel ezelőtt nagy levegőt vettünk, és ráklikkoltunk a „Publikál” ikonra.
Azóta töretlen lelkesedéssel frissítgetjük a blogot, lettek állandó rovataink, például a Pénteki játékcsaj, a Heti retro vagy a képregény (amit hamarosan felélesztünk), és egyre több embernél bekerültünk a feedbe meg a könyvjelzők közé. Most kicsit úgy érezzük magunkat, mint amikor egy játékban teljesítettünk egy nehéz pályát és unlockolunk egy igen komoly achievementet – ez esetünkben napi bő hatezer egyedi olvasót jelent átlagosan (és lassan a hétezret közelítjük). Persze ez nélkületek nem jöhetett volna létre, ezért a héten nagy ünnepségsorozat lesz (ezért is az ideiglenes fejléc): minden munkanap köszönetet mondunk nektek a támogatásért és a hűségetekért egy-egy nyereményjátékkal. Tehát hétfőtől péntekig minden nap lesz itt egy-egy poszt, amivel nyerni lehet valamit – érdemes naponta visszanézni, összesen vagy tíz, többnyire vadiúj játékot fogunk kisorsolni és még néhány egyéb pazar cuccot, amit ti választhattok ki – hogy miként, azt még ma eláruljuk, mert ez az első nyereményjáték témája, stay tuned.
Utolsó kommentek