Volt, aki hónapok óta várt erre: a heti retrojáték-szavazások örök második helyezettje, a Laser Squad végre nyert (igaz, sokáig a Barbarian vezetett). Jöjjön akkor erről egy cikk – bár mint látni fogjuk, a Laser Squad kapcsán Laser Squadról nem sokat lehet írni, más játékokról annál inkább. A játék ugyanis csak egy kiforrottabb, pöpecebb verziója volt néhány korábbi programnak.

Mint minden valamirevaló teremtéstörténet, ez is a káosszal kezdődik. Pontosabban a Chaosszal, Julian Gollop 1985-ös, spectrumos klasszikusával. És egy másik játékkal, a Rebelstar Raidersszel, ami nagyjából a Chaosszal egy időben jelent meg. Gollop közgazdaságtudományi egyetemre járt, de valahogy a programozás jobban lekötötte. Iskola mellett, főleg Basicben hozta össze a Rebelstar Raiderst, aztán fokozatosan átállt assemblyre.

Gollop játékait a körökre osztott stratégiák egyik ősforrásának szokás tekinteni, nem véletlenül. A Rebelstar Raiders például jól ösztönözte a játékost átgondolt taktikai döntésekre – már ahhoz képest, hogy 16K-s Speccyre készült program volt. Gollop ugyanis főként Spectrumra programozott, és eleinte 16K-ra (viccelődve mesélte pár éve a RetroGamernek, hogy amikor vett egy 48K-s Spectrumrot, milyen hihetetlen bőségnek élte meg ennek a modellnek a nagyobb memóriáját). A Rebelstar Raidersszel két játékos játszhatott egyszerre (nem volt single player mód), többféle pályán. Az egyik játékos feladata egy bázis védelme, a másiké annak támadása volt. Valahogy így:

A Chaos ezzel szemben nem seregek, hanem egy-egy varázsló harcát dolgozta fel – míg a Rebelstar Raiders makroszinten, a Chaos részletekbe menően mutatott gyilkos 8-bites csatákat. A játékban – amit a Games Workshop egyik táblás társasjátéka ihletett – 2-8 mágus esett egymásnak véletlenszerűen kisorsolt varázslatkészlettel (ebben a játékban már volt gépi ellenfél is). A körökre osztottság egyszerű szabályait két apróság bolondította meg. Egyrészt az, hogy minél erősebb volt egy varázslat, annál nagyobb esély volt arra, hogy nem sikerül (tehát a patkányidézés szinte mindig működött, de egy sárkány megidézése csak tíz esetből egyszer). Másrészt az, hogy a játék három jellemmel (törvény, káosz, semleges) is operált, besorolva a varázslatokat egy-egy jellemhez – és minél több sikeres varázslatot sütött el a játékos egy jellemből, annál jobban nőttek az azonos jellembeli varázslatok sikerének esélyei. El lehet képzelni, milyen félelmetes, esélylatolgatásokkal teli multiplayer partik mentek annak idején. Nézzünk meg ebből is egy részletet:

Gollop következő két játéka a Rebelstar és a Rebelstar II volt 1986-ban és 1988-ban, ezekben ötvözte a két előd erényeit, nagyon ügyesen. A Rebelstar Raidersből átmentette a scifi környezetet és a nagy helyszíneket, a Chaosból pedig némi mikromendzsmentet. A két Rebelstarban nem magányos hőst és nem is nagyobb sereget kellett irányítani, hanem egy néhány fős osztagot, okosan mozgatni az embereket és használva a felszerelésüket a rendelkezésre álló akciópontokból. A két Rebelstarban volt „opportunity fire” is, vagyis ha a játékos tartalékolt némi akciópontot, kapáslövést küldhetett a fedezékből eléje óvatlankodó ellenfélre. Ismerős? Hát persze, hogy ismerős, egy az egyben Laser Squad volt az egész, tessék csak megnézni ezt a Rebelstar II videót:

Hogy akkor miért a Laser Squad lett sikeres és nem a Rebelstar? Hát azért, mert a Laser Squadot 1988/89-ben már nemcsak Spectrumra írta meg Gollop, hanem C64-re, Amstradra és Amigára is (testvére, Nick is segített neki ebben). Ezen kívül a Laser Squad vitán felül jobb volt, mert bár az alapokat tekintve csak apróságokban különbözött a Rebelstartól (például a felszerelésben, illetve volt benne morálrendszer – ha egy katona szeme láttára lőtték le egyik bajtársát, volt rá némi esély, hogy bepánikol), nagyon jól átgondolt és igen emlékezetes küldetéseket kapott a program. Én például most és akár álmomból felkeltve is bármikor ki tudnám nyírni Sterner Regnixet úgy, hogy nem veszítek embert. De a Cyber Hordes pálya harci droidja sem okozna gondot (ha jól rémlik, AP75-ös gránátokat raktam egy kereszteződésbe, oda becsaltam a droidot, aztán fire). A lenti videón az első pálya a C64-verzióból.

A játékban egyébként öt nagy pálya volt (a két Rebelstarban csak egy-egy), és egy kiegészítőlemezen kapott még kettőt – a C64-es kalózok rögtön el is kezdték terjeszteni a hétpályás verziót mint Laser Squad II-t. Valójában igazi második részt nem kapott a program, mert Gollop ezután a Chaos folytatását, a Lords of Chaost készítette el (ami a Laser Squad és a Chaos keveréke volt), aztán egy pc-s projekten, bizonyos UFO-n kezdett el dolgozni, ami bizonyára szerepelni fog még ebben a rovatban, szóval nem is mondanék most róla semmit.

A Laser Squadból a Krisalis Software készített 1992-ben egy szép pc-verziót, de Gollopnak nem volt köze ehhez. Az UFO-játékok után (az 1997-es Apocalypse volt az utolsó, amiben részt vett) még kétszer hallhattunk róla: öt éve a Rebelstart dolgozta át Gameboy Advance-ra, 2002-ben pedig a Laser Squad Nemesis készítésében vett részt vezető fejlesztőként. Ez utóbbit – azon túl, hogy egy feltupírozott Laser Squad négy választható fajjal – online és emailben is lehet játszani. A programnak ma is szép rajongótábora van, ami talán még nőni is fog, Gollop ugyanis nemrég belengette, hogy ingyenes lesz a játék. Hogy min dolgozik most az öreg, arról nincsenek hírek – igaz, a körökre osztott stratégia nem éppen slágerműfaj mostanában. Azt talán mondanom sem kell, hogy Gollop nem igazán tartja stratégiának a valós idejű klikkelőversenyeket, bár azt bevallotta a RetroGamernek, hogy a Warcraft III azért tetszett neki.

Aki további érdekességekre kíváncsi, erről a rajongói honlapról induljon el. Fasza linkgyűjteménye van, és böngészőben játszható verzió is található itt a Laser Squadból és a két Rebelstarból. További linkek: Spectrum-verzió (és emulátor), C64-verzió (emulátor egy, kettő), Amiga-verzió (és emulátor), pc-s verzió, a játék kézikönyve, a Laser Squad Nemesis oldala, további rajongói oldalak egy, kettő, három. A szavazásba ezúttal régi DOS-os játékok kerültek be.