Gondolom, nem én vagyok az egyetlen itt, aki a nyolcvanas években próbált soha meg nem valósult béna BASIC-játékokat készíteni C64-re, és ehhez sprite-okat rajzolgatott kockásfüzetbe (Kopik tanár úr most csapna a kezemre, hogy az nem kockás, mert a kocka térbeli test, a füzetem meg valójában négyzethálós, de reméljük, Kopik tanár úr nem olvassa a blogot). Sőt, valami féléves programhoz a fősulin is még milliméterpapírra rajzoltam címképernyőt (az megvalósult, mert kellett a gyakjegy).

Persze nem én találtam ki ezt; a játékipar hajnalán (és délelőttjén) nem annyira voltak még mindenféle ingyenes tervezőszoftverek, illetve a játékok sem voltak képileg olyan bonyolultak, hogy ne lehetett volna kockáspapíron dizájnolni. Ez derült ki abból a videóból is, amit múlt héten adott ki a Nintendo a Super Mario Maker apropóján, és amiben Mijamoto Sigeru és Tezuka Takasi beszélnek arról, milyen volt 30 évvel ezelőtt fejleszteni a Super Mario Brost.

Anno a Nintendónál is kézzel rajzolgatták meg a pályákat kockáspapíron, erről a cég több screenshotot is kiadott. A későbbiekben aztán, ahogy egyre több scrollozós platformjátékot csináltak, mindenféle toolokat is gyártottak, és onnantól kezdve nem kellett papírozni. De a Super Mario Bros rajzolt pályái még ma is megvannak, és jó rájuk nézni:

Az egyik legnagyobb gond az volt a kockáspapírral, hogy nehézkes volt utólag javítani valamit, ha valamit már leprogramoztak. Szép példák vannak erre is a Nintendo archívumában, például a zsírpapír alkalmazása, amin átlátszott a pálya, de rá lehetett rajzolni a módosításokat.

Vagy a lenti, hibajavítóval kombinált, nyilacskás-magyarázószöveges megoldás - fejlesztő legyen a talpán, aki kiigazodik rajta.

További képek a BoingBoingon és a Kotakun, meg persze a fenti videóban.