Volt már szó itt Ernest Cline Ready Player One című könyvéről, nyerhettetek is belőle. Azóta kaptunk a kiadótól egy interjút, ami a szerzővel készült – szerintem elég érdekes ahhoz, hogy helye legyen a blogon.

Hogyan született a könyv megírásának ötlete?

Elgondolkodtam, hogy vajon mi lett volna, ha Willie Wonka csokigyáros helyett számítógépes játék-tervezőnek áll, és mi lett volna, ha az aranyszelvényért folyó versenyét a legjobban sikerült játékába rejti. Az egész könyv ebből az ötletből nőtte ki magát. A világon belüli világ koncepcióját pedig sok kedvenc regényem és játékom ihlette, például a Snow Crash és a Neurománc. A Dungeons and Dragonshoz hasonló szerepjátékok is lényegében az új világok teremtéséről szólnak.

A karakterek vagy a történet valamennyire személyes élményeken alapszik?

Gyerekkoromban a főszereplőhöz hasonlóan, egy ideig én is egy mobilházparkban éltem. És persze én is sok időt töltöttem filmekkel és játékokkal. De a könyv egyik szereplőjét sem mintáztam egy valóban létező személyről, ahogy a történet is teljes mértékben a fantáziám szüleménye.

Mi volt a legnehezebb abban, hogy egy MMO-játékot átültess egy regény közegébe?

A legtöbb időt azzal töltöttem, hogy kitaláljam az OASIS rendszerét, például az utazás és a küzdelem szabályait, meg azt, hogy mi történik az avatárok halála esetén, illetve, hogy mi a helyzet a gazdasággal. Ahhoz, hogy a történet működjön, úgy kellett megalkotnom az OASIS-t, hogy teljesen hihető legyen azon olvasók számára, akik modern számítógépes játékokon és MMO-kon nőttek fel.

A neten is keringő sajtófotóidon egy Delorean DMC-12 márkájú autó előtt állsz. Miért annyira fontos neked a Vissza a jövőbe-trilógia?

Mert ezek a filmek az örök kedvenceim közé tartoznak. Mindhárom százszázalékos szórakozás az elejétől a végéig. A DeLorean pedig az 1980-as évek legmenőbb és legeredetibb autója. Ráadásul a Vissza a jövőbe-filmeknek köszönhetően ez az egyetlen kocsi, ami összekapcsolható az időutazással. A DeLorean egy nyolcvanas évekbeli időgép, akárcsak a regényem: vagyis az autó tökéletes szimbóluma a könyvemnek. És mivel a DMC-12 mindig is az álomautóm volt, szeretek villogni vele.

A nyolcvanas évek nem furcsa már kicsit a mai generációnak?

Nem hinném. Nem gondolom, hogy furcsább lenne a mai srácok szemében, mint amilyennek én láttam az ötvenes, hatvanas éveket kamaszfejjel. Ez is csak a popkultúra-történelem egy szakasza. Sok mai gyerek nyolcvanas évekbeli filmeken, tévésorozatokon és rajzfilmeken nő fel, ráadásul néha egyes filmek remake-jeit is megnézhetik a helyi moziban. A visszajelzések alapján a fiatalok nagyon jól reagálnak a könyvre, hiába nem éltek még a nyolcvanas években.

Aktív játékosként mit gondolsz, mik a mai számítógépes játékok legfontosabb elemei?

Amikor játszom, számomra két dolog fontos igazán: hogy kapjak egy izgalmas történetet, és hogy a főhős szerepében teljesen el tudjak merülni a játékban. A legjobban sikerült játékok szerintem azok, amik játék közben elhitetik veled, hogy egy interaktív film főszereplője vagy.

Mik a kedvenc játékaid?

A kedvenc klasszikusom a pénzbedobós játékok korszakából a Black Tiger. Erről nagyon kedves emlékeket őrzök. A kedvenc modern játékaim a Half-Life 2 és a Portal, mert mindkettő nagyon filmes szerkezetű, és mert nagyon jó a történetük. A kedvenc új MMO-m a Guild Wars 2, mert ez a legmenőbb és leginkább magával ragadó MMORPG, amit valaha készítettek.

Tervezed, hogy folytatást írsz a könyvhöz?

Valamikor mindenképp szeretnék még írni néhány történetet, ami a Ready Player One univerzumában játszódik, de jelenleg egy teljesen más regényen, illetve egy TV-sorozaton dolgozom.