Mint azt tavaly megírtuk, videojáték-zene nyert már Grammy-díjat. Attól azonban még messze vagyunk, hogy egy videojáték-karakter színészi játéka Oscart vagy más rangos filmes díjat kapjon. Persze, a motion capture határt szab a színészi képességeknek, és a legháromdébb, leghádébb CGI sem tudja egyelőre visszaadni teljesen az emberi arc finom rezdüléseit, de éppen ezért nehéz és nemes feladat játékokban hitelesen ábrázolni érzelmeket. Hogy a felvetésnek mégis van helye, azt jól mutatja, hogy Wired pár hete megkérdezte, hogy ugyan már, mikor vágnak hozzá Andy Serkishez egy szobrocskát. Serkis pedig nemcsak a Gyűrűk ura-trilógia Gollamjaként, King Kong megformálójaként és a Majmok bolygója-előzményfilm Caesarjaként lehet ismerős, hanem a Heavenly Sword Bohan királyát is ő alakította. Szóval ki tudja, lehet, hogy még a mi életünkben lesz olyan kategória egy hollywoodi díjkiosztón, hogy „legjobb színész egy videojátékban”.
Persze addig is találkozhatunk Oscar-díjasokkal és Oscar-jelöltekkel játékokban – vagy legalábbis hallhatjuk őket, mert a videojáték-ipar olykor színészóriásokat is megfizet, hogy szinkronhangok legyenek. Közülük válogattuk össze a fontosabbakat. A gyűjtéskor szempont volt, hogy a filmekhez direkten kapcsolódó videojátékokat nem vettük figyelembe (így Johnny Depp sem került be a Karib-tenger kalózai játékverzióival), csak azokat a játékokat, amiknek a saját lábukon kellett megállniuk. Továbbá csak a színészekre koncentráltunk, a forgatókönyvírókat és rendezőket meghagyjuk témának jövőre.
Kezdjük Sir Ben Kingsley-vel, aki Gandhiként nyert főszereplői Oscart 1983-ban, aztán még háromszor is jelölték a díjra (Bugsy – 1992, Szexi dög – 2002, Ház a ködben – 2004). Ez nem akadályozta meg abban, hogy 2005-ben Uwe Boll Bloodrayne-filmjében eljátssza a gonoszt, minden filmrajongó gamer őszinte bánatára. Aztán szépített, másfél évvel ezelőtt a Fable III-ban az ő hangján szólalt meg Sabine, a hegyi telepesek vezetője. A lenti videóban Kingsley is mesél a szinkronmunkáról.
És ha már Fable III, rögtön említsük meg John Cleese-t, aki szintén szerepel a fenti videóban, mivel ő szinkronizálta Jaspert, a főhős hűséges inasát. Cleese-nek nem ez volt az első videojátékos munkája, a Jade Empire-ben ő volt Sir Roderick, de a Time Troopers és a Starship Titanic stáblistáján is ott a neve (és persze több Monty Python-videojátékban is közreműködött). Vele kicsit bajban voltunk, mert őt Monty Python-os tevékenysége mellett főleg színészként ismerjük, Oscarra mégis A hal neve: Wanda forgatókönyvéért jelölték 1989-ben. Végül az előbbi ok miatt ide került.
Louis Gossett Jr. azon kevés Oscar-nyertesek egyike, akik videojátékhoz is adták a nevüket – talán azért, mert viszonylag hamar eltűnt a B-kategóriás süllyesztőben, miután 1983-ban megkapta a szobrocskát az An Officer and a Gentleman mellékszerepéért (a borzalmas magyar fordításban Garni-zóna lett a címe). Gossett a Half-Life 2-ben és a Half-Life 2: Episode One-ban a vortigaunt nevű idegen lényeknek külcsönözte a hangját, valahogy így:
Billy Bob Thornton 1997-ben kapott Oscart a Pengeélen című drámáért, és sokan azt hiszik, hogy a főszereplői Oscart kapta meg (mert abban a kategóriában is jelölték a filmért), pedig az adaptált forgatókönyvvel nyert. Utána is voltak emlékezetes szerepei, de azért 2009-ben talált időt arra is, hogy a Deadly Creatures című közepes Wii-játékban szinkronizálja az egyik embert (a másik Dennis Hopper volt). A dolog érdekessége, hogy a játékban egy rusnya pókkal és egy skorpióval lehetett gyilkolni, az emberek ellenfelek voltak. A lenti videóban Thornton beszél a szerepről.
És akkor már persze ne hagyjuk ki Dennis Hoppert sem, akinek a Deadly Creatures volt az egyik utolsó munkája, mielőtt meghalt. Korábban is hallhattuk a hangját a GTA: Vice Cityben (ő volt Steve Scott), sőt az 1998-as Black Dahlia-videojátékban az arcát is láthattuk. A program ugyanis élőszereplős kalandjáték volt – vagy interaktív film, ahogy tetszik –, és nyolc cd-n jelent meg, annyi videót forgattak hozzá. Lent egy részlet a játékból, de előtte azért még emlékezzünk meg arról, hogy Hoppert a Szelíd motorosokért jelölték forgatókönyvírói Oscarra, A legjobb dobásért pedig mellékszereplőire (1970-ben, illetve 1987-ben).
Max von Sydow, két Oscar-jelölés (Hódító Pelle – 1989, Rém hangosan és irtó közel – 2012), Christopher Plummer, két jelölés (Aztán mindennek vége – 2010, Rém hangosan és irtó közel – 2012), Joan Allen, három jelölés (Nixon – 1996, A salemi boszorkányok – 1997, A manipulátor – 2001) – mi a közös bennük? Hát a legutóbbi Elder Scrolls-játék, a Skyrim, amiben mindhárman szinkronhangként szerepelnek. Von Sydow hangján Esbern szólal meg, Plummer Arngeirt szinkronizálta, Allen – a kevés, játékiparban megfordult Oscar-jelölt nő egyike – pedig Delphine-t. Érdekesség, hogy Max von Sydow és Christopher Plummer is jelölt idén mellékszereplői díjra, órákon belül kiderül, hogy megkapja-e valamelyikük. Addig is meg lehet nézni, mit kevertek a hangmérnökök Max von Sydow hangjával:
Liam Neesont 1994-ben jelölték Oscarra a Schindler listájáért, és azóta sem volt esélye a szoborra, de azért nem rossz színész (amit a Life's too short első epizódjában előadott, az például zseniális volt). A játékosok a Fallout III-ból ismerhetik őt, amiben ő szinkronizálta a főhős apját. Erre példa a lenti videó, amiben éppen csalódást okozunk a faternak azzal, hogy felrobbantottuk Megaton városát – itt azért látszik, hogy ráférne egy kis arcmimika-upgrade is a drámai jelenetre.
A Rogue Warrior borzalmas fps volt minden bitjében, és még az sem mentette meg, hogy egyik tengerészgyalogos szereplőjének, Dick Marcinkónak maga Mickey Rourke kölcsönözte a hangját. Rourke ugye a filmiparban egy időben eléggé lecsúszott, majd újra felemelkedett, 2009-ben pedig már Oscarra is jelölték A pankrátor címszerepéért. A Rogue Warriorból most a stáblista zenéjét teszem ide, a szám alá ugyanis Rourke hangmintáit vágták be az alkotók, főleg káromkodásokat.
James Woods régi motoros a játékszinkroniparban. 1998-ban kezdte az Of Light and Darknessel, aztán a Kingdom Hearts-játékokban ő volt Hádész, de a GTA: San Andreas Mike Torenójaként lett a legemlékezetesebb (a hozzá kacspolódó küldetést meg is nézhetitek lent). Az Oscar-krónika pedig két jelölés miatt (Salvador – 1987, Kísért a múlt – 1997) jegyzi a nevét, de nem bírom nem ideszúrni, hogy a Casinóban is nagyon alakított.
Végül jöjjön Samuel L. Jackson, az ember, aki annyira menő, hogy bármilyen szar filmből és szerepből jól jön ki (emlékezzünk csak a Snakes on a plane-re), és aki úgy tud idézni a Bibliából, hogy azért Oscarra jelölik (Ponyvaregény – 1995). Jacksonnak is volt több játékos melója, de ő is főleg a GTA: San Andreasból lehet ismerős, ahol a korrupt Tenpenny rendőrt szólaltatta meg. Ezer közül is fel lehet ismerni a hangját.
És persze könnyen lehet, hogy kifelejtettünk valaki fontosat. Arról nem is beszélve, hogy vannak remek, játékszinkront is vállaló színészek, akik csak azért nem férhettek fel a fenti listára, mert az amerikai filmakadémia eddig még nevezésre sem méltatta őket. Malcolm McDowell, Kiefer Sutherland, Brian Cox, Ron Perlman, Clancy Brown – csak hogy néhányat említsünk. A kommentekben jöhetnek ilyenek, hogy teljesebb legyen a lista.
Utolsó kommentek