Ha valaki még nem tudná: az IDDQD egyik szerzője, Hancu tagja volt annak a négyfős magyar csapatnak, ami múlt héten a Dragon Age Origins bemutatóján megrendezett 24 órás játékban lealázott mindenkit, beleértve a fejlesztő Bioware csapatát. A fődíj 50 ezer dollár volt, amit azonban újságíróknak jótékony célra kellett fordítani. A részleteket Hancu megírta Index anyánkra és a Frosthockra is, de azért maradtak még bennem kérdések. Ezeket tettem fel sárkánygyilkos szerzőnknek egy gusztustalanul alákérdező, bennfenteskedő interjúban, ami egyben a világ első olyan interjúja, ami emailben készült annak ellenére, hogy az alany és a kérdező két méterre ül egymástól.
Ennyire ászok vagytok, ennyire béna volt a többi csapat vagy ennyire mákosak voltatok?
Tulajdonképpen mind a három egyszerre. A többiek elég sokat bénáztak olyasmikkel hogy rossz (vagyis hát nem rossz, de ilyen rohanásra nem optimális) karaktert választottak az elején, meg rosszul fejlesztették szintlépéseknél, mi ilyesmibe nem nagyon futottunk bele. Meg ahogy elnéztem, mi voltunk talán az egyetlenek, akik rámentek arra, hogy minél több kódexet (ezek ilyen elszórt kis biszbaszok a játékban, plusz infókat adnak a háttértörténethez) gyűjtsünk össze, ami elég jó súllyal szerepelt a pontozásnál - egy kódex ötven ellenfél megölésével volt egyenértékű. Plusz nem a fő történetszálon rohantunk előre, hanem felvettünk minden mellékküldetést, és lenyomtuk azokat is, jól jött belőle az xp. És persze sokszor volt mákunk is, egyetlen élő karakterrel, pár életerőponton túlélt harcok, ilyesmi.
Hányszor haltatok meg a 24 óra alatt?
Biztos van erre is statisztika a játékban, de nem jegyeztem meg, rohadt sokszor, az biztos. Egy idő után beálltunk arra a stílusra, hogy ha harc jön, azt megpróbáljuk lendületből, pause meg különösebb taktikázás nélkül lenyomni, ami mondjuk háromból két esetben bejött, a harmadiknál meg elég hamar látszott, hogy ez gondolkodós harc lesz, és már lehetett is visszatölteni a játékállást.
Na, akkor annyira nagy ászok mégsem lehettek. Vagy a játék ilyen nehéz?
Piszok nehéz, közepes fokozaton nyomtuk, és úgy is nagyon izzadtunk pár harcnál, nem is tudom milyen lehet a nehéz fokozat.
Neked WoW a vallásod, Chris mindent kipróbál, amiben sárkány van, és a másik két csapattag, BZ és Dávid sem először találkozott RPG-vel – számított valamit a szerepjátékos múlt?
Mondanám hogy igen, mert ugye először látta mindenki a játékot, és csak az RPG-s tapasztalatokból kialakult megérzések alapján választottunk karaktert és fejlődési utat, meg ez határozta meg hogy milyen gyorsan tanulunk bele a harcba; csak hát itt az újságírókon kívül a Bioware legvadabb rajongóiból összeállt csapatok voltak, alyan arcok, akik '98 óta évente lenyomják a Baldurs Gate 1-2-t, szóval a Bioware-játékokkal szerzett tapasztalatból nem hinném, hogy nálunk több volt mint bármelyik másik csapatnál.
Mi volt a legnehezebb pillanat?
A játékban a 23. órában volt egy olyan, amikor egy nagyon durva csata jött egy hosszú ingame mozi után, és hogy időt spóroljunk a visszatöltéseknél, gyorsan rámentettünk a mozi után, amikor már nem lehetett elkerülni a csatát. Az első pár próbára teljesen reménytelennek tűnt a harc, és úgy nézett ki, hogy jól megszívattuk magunkat a mentéssel, aztán valahogy mégiscsak átjutottunk rajta. IRL pedig valamikor kora reggel volt a holtpont, amikor már mindenki nagyon fáradt volt, és minden bajunk volt, egész nap muffinon meg sörön éltünk mert csak az volt emberi fogyasztásra alkalmas a büfében, és nagyon úgy nézett ki, hogy Xboxon kell játszanunk a kiesés elkerüléséért, azon meg nagyon bénák vagyunk, súlyos beégés lett volna. Aztán kiderült hogy a többiek még fáradtabbak mint mi, és nem csúsztunk le annyira, hogy boxolni kelljen, meg akkor jött a hír, hogy ha nyerünk, akkor csak három ember nyereménye megy jótékonyságra, a negyedik marad nálunk - ez azért adott egy kis plusz motivációt.
Nagyon utált benneteket a többi csapat?
Nem, sőt igazából tök népszerűek voltunk, mindenki jött velünk haverkodni már a verseny alatt, azóta meg folyton jönnek a facebookos ismerősnek jelölések. Az egész móka elején minden csapattal csináltak bemutatkozó interjúkat, kamera-mikrofon-reflektor, ami kell, persze mindenki be volt szarva hogy az egész net őt fogja nézni. Mi voltunk az első csapat akinek ezt ki kellett állni, és hát azt csináltuk, ami tőlünk telt, hülyeségeket beszéltünk meg röhögtünk, meg mondtuk, hogy mi csak az ingyen sör miatt jöttünk (ami igaz is volt tulajdonképpen, hiszen a nyereményt úgysem tarthattuk meg). Na ez aztán megtörte a jeget a többieknél, látták, hogy ennyit ők is össze tudnak bénázni a kamera előtt, és onnantól aztán haverok voltunk.
Azt írtad, hogy a Bioware csapatában is volt egy magyar? Ő ki?
Szégyellem magam, de nem emlékszem a nevére, a Bioware fórumainak legaktívabb júzereiből válogatták össze a Community csapatot, és ő is közöttük volt. Egyszer dumáltunk vele hosszabban, és halálra idegesítettük azzal, hogy nem jegyeztük meg az egyes képességek meg varázslatok neveit, hanem a WoW-os megfelelőikkel hivatkoztunk rájuk, folyton kijavítgatott, hogy az nem Resurrection hanem Revive, meg ilyesmik. De jól nyomta egyébként, nem rajta múlt hogy kikaptak. Egy amerikai srác, Gabe, meg ő voltak a Community csapat legjobbjai.
Hogyan fogadta az angolszász sajtó, hogy sehonnan jött káeurópaiak nyerték az 50 gurigát?
A sajtó nagyjából ugyanúgy fogadta, mintha akárki más nyert volna, de a kommentek viccesek voltak a hivatalos fórumon (ott már tízezres nagyságrendű komment volt a végén). Egyrészt a kedves csipkelődés, hogy megérdemeltük, Magyarország úgysem nyert még soha semmit a történelem során, másrészt az amerikai véresszájú fotelharcosok, akik a saját csapatukat szidták, mert olyan korán kiestek. Ehhez hozzátartozik, hogy az amcsik valószínűleg azzal a szándékkal, hogy a "gamer egyenlő 12 éves szemüveges-pattanásos kiscsávó" képet rombolják, egy csupa csajból álló csapatot küldtek, aztán kaptak is a fórumon hideget-meleget a kiesés után, hogy retardált leszbikusok meg hasonlók. Pedig csak annyit rontottak el, hogy mágus karaktert indítottak, az meg elég könnyen hal eleinte, óvatosan kell vele játszani, csak pár szintlépés után lesz igazán erős. Csak szegények addigra már kiestek.
Hányszor kellett kínosan nevetnetek a Hungary-hungry szójátékon, amit valamiért minden angol viccesnek tart (lásd a Joystiq hírét)?
Többször hallottuk az "és nagyon utáljátok, hogy minden hülye a hungry-hungary poénnal jön?" kérdést, mint amennyiszer magával a szójátékkal próbáltak fárasztani. Egyébként meglepő módon mindenki egész jól képben volt, nem keverte Budapestet Bukaresttel, egy csomóan mondták, hogy voltak már Magyarországon, és próbálták kinyögni, hogy "köszönöm" meg "egészségedre".
Kinek jótékonykodjátok el a nyereményt? És pontosan mennyit és milyen felosztásban tarthattatok meg mégis?
Pontosan még nem tudom, gyerekkórháznak akarjuk adni, ez volt az első ötletünk, aztán azóta mindenkinek ezt mondjuk, szóval már nem fogunk változtatni rajta. Kicsit bonyolult a dolog, mert azt nem szeretnénk hogy valahol egy alapítvány számláján, vagy egy kórház költségvetési hiányában tűnjön el a pénz, azt próbáljuk elérni, hogy mi magunk bemehessünk a sarki inkubátor-nagykerbe, megvehessünk egy gépet, ráírjuk az oldalára hogy Béla (így hívták a játékban a karakterünket), aztán azt adjuk oda valamelyik kórháznak. A díj 50 ezer dollár volt négy emberre, abból nálunk három sajtós volt, akinek a része jótékonykodásra megy, vagyis 37500 dodó, nagyjából hétmillió forint megy a beteg gyerkőcöknek.
Ezek szerint 12500 dollárt még mindig szét tudtatok dobni egymás között. Oké, akkor irány a Galagonya, te fizetsz.
Aha, és akkor mi lesz a sajtóetikával, képes lennél ajándékot elfogadni az interjúalanyodtól, mi, hogy a MÚOSZ egye ki a beledet, te!
Utolsó kommentek